Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-03-21 / 12. szám
daság átépítése és fejlesztése, 1961— • 1965 az első ötéves terv. Még mielőtt befejeződött volna az első ötéves terv, amelynek folyamán végbement a mezőgazdaság kollektivizációja s kezdetét vette a lendületes iparosítás, újabb támadással kellett szembenéznie Vietnamnak. 1954. augusztus 5-én érte Észak-Vietnamot az amerikai agresszió. Az ország erőinek tetemes részét, a gazdaságfejlesztést most a védelmi készség növelésére és megszilárdítására kellett fordítani. Vietnam népe ismét egy emberként szállt szembe az agresszorokkal. „Termelni és harcolni!“ — ez volt a jelszó. Mint ismeretes, ismét nyolc évig tartott a háború, amelynek során az amerikai bombázók nyolcmillió tonna robbanóanyagot dobtak Észak-Vietnam területére. Négyszeresét annak, amit a hitleri fasiszta Németország ellen vetettek be. Az amerikai militarizmus sem tudta térdre kényszeríteni ezt a népet s „visszatéríteni a kőkorszakba“. Az amerikai agresszió 1973 januárjában ért véget a Vietnami Demokratikus Köztársaság győzelmével. Két év múlva 1975-ben az agreszszorok Dél-Vietnam területéről is kitakarodtak, és a két, mesterségesen kettéosztott országrész egyesült a nép akaratából. Negyvenöt millió ember kezdte írni Vietnam történelmének új fejezetét: a szocializmus békés építésének történetét ... A maoista Kína úgy látszik nem tanult abból a történelmi leckéből, amit a „kis“ Vietnam adott a „nagy“ imperialista hatalmaknak. A pekingi vezetés szólamai egyfelől „ellentámadásról“ beszélnek — félelmetes és döbbenetes politikai változata az anekdotának: „úgy kezdődött, hogy a 'sógor visszaütött“. Másfelől azt ismételgetik, hogy „csupán megbüntetni“ szándékoznak Vietnamot — ami viszont a középkori önkényuralmak legsötétebb fejezeteit idézi. Kína vietnami agressziójának nem is nagyon leplezett valódi oka: szovjetellenes egyeduralmi pozíció megteremtése az ázsiai kontinensen. S nem állunk messze az igazságtól, ha kimondjuk: az egész szocialista világrendszer, de elsősorban a Szovjetunió elleni támadás. S ázsiai példázattal élve: Vietnam lenne az a kecske, amellyel tigrist szeretnének fogni... vagyis provokáció, hogy a Szovjetuniót háborúra, akár védekező háborúra is, kényszerítsék. A Szovjetunió azonban megbízható bástyája a többi szocialista országgal együtt a világbékének. A második világháború óta eltelt időszakban minden végveszélyt rejtő nemzetközi konfliktusban tanúbizonyságot tett józan és higgadt politikájáról — a béke politikájáról. Vietnammal szemben szerződéses kötelezettségei teljesítését vállalja, de a provokációnak nem enged, s ebben bízhatunk. LANG ÉVA TITKON INNEN -Amatör Csillagászok Egyeteme A RÁDIÓCSILLAGÁSZAT A rádiócsillagászat a csillagászatnak viszonylag fiatal ága. Elektrodinamikái és az abszolút fekete testek sugárzására érvényes törvényekből már a múlt század végén azt a következtetést vonták le, hogy az égitestek olyan elektromágneses hullámokat is kisugároznak, amelyek hullámhossza sokkal nagyobb a fényénél. Az első földön kívüli rádiósugárzást 1931-ben észlelte K. G. Jansky, cseh származású amerikai tudós. Csodálatra méltó kitartással, több évi megfigyelői munkával igyekezett felderíteni a sugárzás forrását. Kezdetben úgy gondolta, hogy a fényhez hasonlóan a rádiósugárzás forrása is a Nap. Később rájött, hogy kezdetleges antennájával csak a kozmikus „rádiózajt* fogta fel, amely — mint megállapította — legerősebben a Tejút síkjából érkezett Jansky felfedezése nem keltett különösebb visszhangot abban az időben a csillagászok között. Valószínű ez azért volt, mert az optikai megfigyelöeszközök sokkal tökéletesebbek voltak, pontosabb, részletesebb információkat adtak a csillagos égről, mint a kezdetleges rádiócsillagászati eszközök. Csak jó tíz évvel később, a második világháború idején fedezték fel a Nap rádiósugárzását. 1942 februárjában az angol partokon felállított rádiólokátorok (amelyek az ellenséges repülőgépek felderítésére szolgáltak) a 4—6 méteres hullámsávban erős vételi zavarokat jeleztek. A vizsgálatok során megállapították, hogy a zavaró rádióhullámokat a Nap sugározza ki. A második világháborút követő években gyors fejlődésnek indult a rádiócsillagászat. Egyre nagyobb és tökéletesebb rádióteleszkópokat építettek. (A rádiócsillagászati megfigyelésre szolgáló műszereket rádiótávcsőnek, rádióteleszkópnak nevezzük.) A rádiótávcsőnek különféle alakú, de leggyakrabban hatolmos méretű parabolid antennája van. Ez fémhálózat, amely arra szolgál, hogy a ráeső hullámokat a gyújtópontba sűrítse össze. A felfokozott sugárzást erősítő berendezéssel még fokozzák, hogy a világűrből érkező kis energiájú hullámokat érzékelni lehessen. Nemrégiben még a Puerto Rico-i, 1974-ben felépített 300 méteres rádióteleszkóp számított a legnagyobbnak. Azóta a Szovjetunióban az Eszak- Koukázus-i Zelencsukban felépült Rátán—600 jelzésű rádiótávcső, amelynek anténája 600 méter átmérőjű. Ennél nagyobb rádióteleszkópok építése technikailag csak nagyon nehezen megoldható. Ezért a felbontóképesség további növelésére új módszert dolgoztak ki, ami nagyon hosszú bázisvonalú interferometriának neveznek. Ennek a módszernek a lényege, hogy távoli rádiótávcsövekkel egyidejűleg figyelnek egy-egy objektumot. A felfogott jeleket mágnesszalagon rögzítik, miközben nagy pontosságú atomórákkal biztosítják a megfigyelés egyidejűségét. Később ezeket a felvételeket számítógép segítségével összeillesztik, és olyan eredményekhez jutnak, amelyekkel az ivmásodperc ezredrészének megfelelő részleteket is megkülönböztethetnek a megfigyelt objektumon.. Kiépülőben van a' rádiótávcsövek világhálózata. Talán nincs messze az idő, amikor föld körüli pájyára, esetleg a Holdra telepitünk rádiótávcsövet, hogy még távolabb láthassunk a világűr titokzatos végtelenjébe. KISS JANOS, geofizikus i { r • ■* % REJTVÉNYÜNK: 1. Hol tart ma a világűrkutatás? 2. Milyen feladatokat látnak el a műholdak? 3. Hogy hívják a legutóbbi szovjet űrkísérlet, a Szojuz—32 kozmonautáit? A Vili. számú rejtvény megfejtése 1. A hozzánk legközelebbi galaxis az Androméda — köd. 2. A tejútrendszerek alakjuk szerint lehetnek spirálisak, elliptikusak vagy szobólytolanok. 3. A képen üstökös látható. Kedves versenyzők! Versenyünk végéhez közeledünk. Örömmel tölt el bennünket, hogy a versenybe > várakozáson (elüli nagy számban kapcsolódtak be. Természetesen még javában tart a levelek feldolgozása, értékelése, a sorsolás előkészítése. Még tartogatjuk az ígért meglepetést is, mivel a sok ezer levél feldolgozása a tervezettnél Jóval több időt vett igénybe. Lapunk 14. számában közöljük utolsó kérdéscsoportunkat, utána pedig kiértékeljük a vetélkedőt, megejtjük a sorsolást. Addig is várjuk kedves versenyzőink szelvényeit. Címünk: Nö szerkesztősége, Amatőr Csillagászok Egyeteme, 897 36 Bratislava, Martanoviéova 24.
