Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-03-14 / 11. szám
FÓRUMA Kérdez: Izsoly Ferencné restei (Reäica) lakos Nyolcvanéves nagymamám nevében kérdem; miért nem lehet az üzletben hímzőfonalat kapni? A nagymama már hosszú évek óta járóképtelen, napjait hímzéssel és olvasgatással tölti. Jobban tűri a fájdalmat, ha figyelmét leköti a kézimunka. Csakhát mindig gondoz okoz nekünk a hímzőfonal beszerzése; sok kézimunka ennek hiányában befejezetlenül áll. Főleg a piros, zöld és fekete fonalak hiányoznak az üzletekből. Miért nem gyártanak belőle eleget? Válaszol: Jozef Boéák, Bratislava! MD2 [мшёшмкщжщМЭ Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered, A munkát dalolom, ki a szabadság Útjára visz gyász és romok felett. (Juhász Gyula: A munka) AZ ÓVÓNŐ nemzeti vállalat gazdasági igazgatója Az olvasóknak valóban igazuk van abban, hogy kevés az üzletekbe kerülő hímzőfonal és a színekben sem lehet nagyon válogatni. Nemzeti vállalatunk csaknem monopol termelője a hímzőfonalnak. 1978- ban az előző évhez viszonyítva 20 tonnával többet adtunk a piacra, mégsem elégítettük ki teljesen a keresletet. A hímzőfonal iránti érdeklődés az utolsó években ugyanis olyan gyorsan emelkedett — és ez a növekedés a következő években is várható — hogy nekünk termelőknek valóban gondot okoz az előállítása. Pedig az 1979- es évben a Prior áruházak és a többi üzlet számára több mint 65 tonnát szállítottunk belőle. Elgondolkoztató tény, hogy 1970-ben a hazai piac számára elég volt 23 tonna hímzőfonal, de 1978-ban már 58 tonna sem elégítette ki az igényeket!... Ebből is láthatjuk, hogy a termelést nyolc év alatt csaknem kétszeresére emeltük. Sajnos, a gépi és technológiai berendezéseink nem teszik lehetővé a termelés további növelését. Mert ha azt is figyelembe vesszük, hogy a vállalatunk állandó munkaerőhiánnyal küzd, el kell ismerni, hogy erőfeszítésünkbe kerül, hogy a magas teljesítményű gépi és technológiai berendezések nélkül növelni tudjuk a termelést. Hogy ezt a gondot mégis megoldjuk, vagy legalábbis csökkentsük, a Centrotex kiviteli szervezettel együtt olyan megállapodást kötöttünk, hogy az exportra szánt mennyiségből hagyunk meg a hazai piacra. Sajnos azonban még így sem fedi a kínálat a keresletet. Щ e] Milyen volt életünk első óvónője? Milyen emlékmozaik rakódik össze tapasztalataink, élményeink alapján, ha a szeretettel sáfárkodó asszonyokat, lányokat idézgetjük képzeletünkben? Emlékeinkben kutatva előbb a papundeklitáska merül fel, amely mindig röpködött mikor futottunk és zörgött, mert gesztenyét vagy kavicsot rejtettünk bele. Az óvónők mind magasak voltak, alig értem a derekukig. Versek, dalocskák már eszembe sem jutnak... Tán egy feldereng ... „Kolo, kolo mlynske ...“ Valamilyen körjóték. Akkor 1949-et írt a naptár. Bevallom, nem szerettem óvodába járni, sokszor megszöktem, s ha rajtakaptak szökési kísérleteimen, sarokba álltam, ha meg sikerült megszöknöm, apámnak panaszolták, hogy féktelen vagyok. Apám megértő ember lévén, félresimította a gyaluforgácsot, háromszor megröptetett és a gyalupadra ültetett. „No Berci! Mutasd, miket qyűjtöttél össze csavargás közben!" Együtt nézegettük az óvodástáska tartalmát. Majd mesélt, mondókára tanított. Végül a lelkemre beszélt, hogy legközelebb ne szökjek meg. Óvodás emlékeim naqyon elfogultak. Későbbi emlékeim kutatása sem segít, hiszen semmit sem tudhattam az óvónői mesterségről akkor sem, amikor méq csak nem is pelyhes államat a felhajtott kabátgallérba reitve mustrálaattam a kisvárosomba érkező úi óvónőket, vagy Léván, oz óvónőképző környékén iárva a csallóközi, mátvusföldi és palóc óvónókéozős lányok után lestem. Ahhoz, hoav az óvónői mesterség lényegéből valamit megsejtsünk, szülőnek kell lenni. Három fékevesztett avermek öltöztetése, mosdatása. etetése. ricsajozása már ad némi összehasonlítási alapot. Az óvodai osztályban harminc qyermek zsivajoq, énekel, kérdez, szükséqre kéredzke- Hik. feldöntheti a- poharat, tányért, öltözködik, veszekszik, sőt verekedik eqvszerre. Uqyanez a harminc qyermek vár az eqyetlen felnőttől biztató szó. mosolyt, simogatást, segítsénet. választ, tanácsot... Az óvónőnek tehát a tanítás, felkészülés. feqyelemtartás mellett ..csupán" ezeknek a ayermeki követelményeknek kell megfelelnie. GYÜLEKEZNEK A GYEREKEK Az óvónő szürke arccal érkezik. A sötét hajnal és a jármüvek tömöttsége nem vidította fel. Még utoljára számbaveszi, hogy otthon mindent rendbehagyott-e. A gyerekeknek tízórait készített, férjének kivette a tiszta inget. .. Minden rendben lesz! A gyerekek különben is már nagyok. Nagyok?! Hiába iskolások, a múlt héten is nyitva hagyták a lakást. Mindennel neki kell törődnie, mindig, mindenkit neki kell figyelmeztetnie. Ismerősei már nevetik, hogy ez szakmai ártalom. Mert már a felnőttekre is vigyáz az átjárókon. Ezen ő is elmosolyodik, lehet hogy igazuk van. Szakmai ártalom?! Ugyan! Ez volna a legkevesebb. Messze van még a negyventől és hallása vagy összpontosító képessége is romlik az állandó zsivajtól. A rádiót, televíziót hangosabban kell hallgatnia. Pedig éjjel azt is meghallja, ha a gyermek kitakaródzik. Szakmai ártalmak. A gyermekek közt tán infantilisabbá válik az ember. Talán ... Igaz, szereti („vén fejjel") a mesefilmeket, hamarább meghatódik, elérzékenyül, mint más. A vadászatról, meg a vadpecsenyéről is az állatmesék hősei jutnak az eszébe. Azt mondják, az őzek könynyezve halnak meg. Szörnyű látvány lehet. Mire az óvónő köpenybe bújik, belelapoz az előkészületbe, már az első gyermekek betrappolnak az osztályba. Zolika a sarokban ül. Odamegy hozzá, beszélget vele, megsimogatja, közben arcához szorítja a homlokát. Nincs hőemelkedése. Csak korán kelt, csak ideges, kapkodó volt otthon a készülődés. Végül Zolika felvidul. Olyan gyors a>változás, hogy már fegyelmezni is kell, mert felmászik a szekrényre. REGGELI TORNA XXX A két mutató éppen elfelezi az óra számlapját, reggel hat óra van. Fokozatosan megtelnek az osztályok, növekszik a zsibongás, mely csak délután ötkor csendesül el. Egyszer egy középiskolás leány azt mondta nekem, hogy azért szeretne óvónő lenni, mert annak könynyű a dolga, hiszen csak játszania, mesélnie kell. Egy életet tölthet el nevetésben és vidámságban. Minden óvónő csak mosolyog rajta. Oankó Erika, a kassai (Kosice) maqyar tanítási nyelvű óvoda igazgatónője is ezt tette. Egy. kettő, három. Csináld szépen, három. Pisti nem nevetgélsz. Nyújtott kézzel, három. Tornáznak a gyerekek. Nem mindegyik. Van aki elbámul, beszélgetni kezd. Sokuknak ki kell igazítani a karját, újra mutatni a gyakorlatot. No gyerekek csináljunk egy kis szelet. Fú! Fú! A gyerekek mintha valóban szelet akarnának teremteni a nyitott ablak felé fújnak. Ha szél nem lett is belőle (ki tudja egyszer majd tán mégis csak sikerül nekik), a légzőgyakorlat alapos, kipirulton ülhetnek le tízóraizni. TANULÁS Ezt foglalkozásnak nevezik az óvodában. A délelőtti a meghatározott (kötött) foglalkozás, a délutáni szabadfoglalkozás, amolyan ismétlés, gyakorlás féle. Az óvodák tanrendjében nagyon komoly szaktantárgyak szerepelnek: értelmi nevelés, irodalmi nevelés, anyanyelvi nevelés, képzőművészeti nevelés, mate-
