Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-03-14 / 11. szám

FÓRUMA Kérdez: Izsoly Ferencné restei (Reäica) lakos Nyolcvanéves nagymamám nevében kér­dem; miért nem lehet az üzletben hímző­fonalat kapni? A nagymama már hosszú évek óta járóképtelen, napjait hímzéssel és olvasgatással tölti. Jobban tűri a fájdal­mat, ha figyelmét leköti a kézimunka. Csakhát mindig gondoz okoz nekünk a hímzőfonal beszerzése; sok kézimunka ennek hiányában befejezetlenül áll. Főleg a piros, zöld és fekete fonalak hiányoznak az üzletekből. Miért nem gyártanak belőle eleget? Válaszol: Jozef Boéák, Bratislava! MD2 [мшёшмкщжщМЭ Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered, A munkát dalolom, ki a szabadság Útjára visz gyász és romok felett. (Juhász Gyula: A munka) AZ ÓVÓNŐ nemzeti vállalat gazdasági igazgatója Az olvasóknak valóban igazuk van abban, hogy kevés az üzletekbe kerülő hímzőfonal és a színekben sem lehet na­gyon válogatni. Nemzeti vállalatunk csak­nem monopol termelője a hímzőfonalnak. 1978- ban az előző évhez viszonyítva 20 tonnával többet adtunk a piacra, mégsem elégítettük ki teljesen a keresletet. A hím­zőfonal iránti érdeklődés az utolsó évek­ben ugyanis olyan gyorsan emelkedett — és ez a növekedés a következő években is várható — hogy nekünk termelőknek való­ban gondot okoz az előállítása. Pedig az 1979- es évben a Prior áruházak és a többi üzlet számára több mint 65 tonnát szállí­tottunk belőle. Elgondolkoztató tény, hogy 1970-ben a hazai piac számára elég volt 23 tonna hímzőfonal, de 1978-ban már 58 tonna sem elégítette ki az igényeket!... Ebből is lát­hatjuk, hogy a termelést nyolc év alatt csaknem kétszeresére emeltük. Sajnos, a gépi és technológiai berendezéseink nem teszik lehetővé a termelés további növe­lését. Mert ha azt is figyelembe vesszük, hogy a vállalatunk állandó munkaerő­­hiánnyal küzd, el kell ismerni, hogy erő­feszítésünkbe kerül, hogy a magas teljesít­ményű gépi és technológiai berendezések nélkül növelni tudjuk a termelést. Hogy ezt a gondot mégis megoldjuk, vagy legalábbis csökkentsük, a Centrotex kiviteli szervezettel együtt olyan megálla­podást kötöttünk, hogy az exportra szánt mennyiségből hagyunk meg a hazai piac­ra. Sajnos azonban még így sem fedi a kínálat a keresletet. Щ e] Milyen volt életünk első óvónője? Milyen emlékmozaik rakódik össze tapasztalataink, élményeink alapján, ha a szeretettel sáfárkodó asszonyo­kat, lányokat idézgetjük képzele­tünkben? Emlékeinkben kutatva előbb a papundeklitáska merül fel, amely mindig röpködött mikor futottunk és zörgött, mert gesztenyét vagy kavi­csot rejtettünk bele. Az óvónők mind magasak voltak, alig értem a dere­kukig. Versek, dalocskák már eszem­be sem jutnak... Tán egy felde­reng ... „Kolo, kolo mlynske ...“ Valamilyen körjóték. Akkor 1949-et írt a naptár. Bevallom, nem szerettem óvodába járni, sokszor megszöktem, s ha raj­takaptak szökési kísérleteimen, sa­rokba álltam, ha meg sikerült meg­szöknöm, apámnak panaszolták, hogy féktelen vagyok. Apám meg­értő ember lévén, félresimította a gyaluforgácsot, háromszor megröp­­tetett és a gyalupadra ültetett. „No Berci! Mutasd, miket qyűjtöttél össze csavargás közben!" Együtt nézeget­tük az óvodástáska tartalmát. Majd mesélt, mondókára tanított. Végül a lelkemre beszélt, hogy legközelebb ne szökjek meg. Óvodás emlékeim naqyon elfogul­tak. Későbbi emlékeim kutatása sem segít, hiszen semmit sem tudhattam az óvónői mesterségről akkor sem, amikor méq csak nem is pelyhes államat a felhajtott kabátgallérba reitve mustrálaattam a kisvárosom­ba érkező úi óvónőket, vagy Léván, oz óvónőképző környékén iárva a csallóközi, mátvusföldi és palóc óvó­­nókéozős lányok után lestem. Ahhoz, hoav az óvónői mesterség lényegéből valamit megsejtsünk, szü­lőnek kell lenni. Három fékevesztett avermek öltöztetése, mosdatása. ete­tése. ricsajozása már ad némi össze­hasonlítási alapot. Az óvodai osz­tályban harminc qyermek zsivajoq, énekel, kérdez, szükséqre kéredzke- Hik. feldöntheti a- poharat, tányért, öltözködik, veszekszik, sőt verekedik eqvszerre. Uqyanez a harminc qyer­mek vár az eqyetlen felnőttől bizta­tó szó. mosolyt, simogatást, segítsé­­net. választ, tanácsot... Az óvónőnek tehát a tanítás, fel­készülés. feqyelemtartás mellett ..csupán" ezeknek a ayermeki köve­telményeknek kell megfelelnie. GYÜLEKEZNEK A GYEREKEK Az óvónő szürke arccal érkezik. A sötét hajnal és a jármüvek tö­­möttsége nem vidította fel. Még utoljára számbaveszi, hogy otthon mindent rendbehagyott-e. A gyere­keknek tízórait készített, férjének ki­vette a tiszta inget. .. Minden rend­ben lesz! A gyerekek különben is már nagyok. Nagyok?! Hiába isko­lások, a múlt héten is nyitva hagy­ták a lakást. Mindennel neki kell törődnie, mindig, mindenkit neki kell figyelmeztetnie. Ismerősei már neve­tik, hogy ez szakmai ártalom. Mert már a felnőttekre is vigyáz az átjá­rókon. Ezen ő is elmosolyodik, lehet hogy igazuk van. Szakmai ártalom?! Ugyan! Ez volna a legkevesebb. Messze van még a negyventől és hallása vagy összpontosító képessé­ge is romlik az állandó zsivajtól. A rádiót, televíziót hangosabban kell hallgatnia. Pedig éjjel azt is meghallja, ha a gyermek kitakaró­­dzik. Szakmai ártalmak. A gyerme­kek közt tán infantilisabbá válik az ember. Talán ... Igaz, szereti („vén fejjel") a mesefilmeket, hamarább meghatódik, elérzékenyül, mint más. A vadászatról, meg a vadpecsenyé­ről is az állatmesék hősei jutnak az eszébe. Azt mondják, az őzek köny­­nyezve halnak meg. Szörnyű látvány lehet. Mire az óvónő köpenybe bújik, belelapoz az előkészületbe, már az első gyermekek betrappolnak az osztályba. Zolika a sarokban ül. Odamegy hozzá, beszélget vele, megsimogatja, közben arcához szo­rítja a homlokát. Nincs hőemelke­dése. Csak korán kelt, csak ideges, kapkodó volt otthon a készülődés. Végül Zolika felvidul. Olyan gyors a>változás, hogy már fegyelmezni is kell, mert felmászik a szekrényre. REGGELI TORNA XXX A két mutató éppen elfelezi az óra számlapját, reggel hat óra van. Fokozatosan megtelnek az osztályok, növekszik a zsibongás, mely csak délután ötkor csendesül el. Egyszer egy középiskolás leány azt mondta nekem, hogy azért sze­retne óvónő lenni, mert annak köny­­nyű a dolga, hiszen csak játszania, mesélnie kell. Egy életet tölthet el nevetésben és vidámságban. Min­den óvónő csak mosolyog rajta. Oankó Erika, a kassai (Kosice) ma­­qyar tanítási nyelvű óvoda igazga­tónője is ezt tette. Egy. kettő, három. Csináld szépen, három. Pisti nem nevetgélsz. Nyúj­tott kézzel, három. Tornáznak a gye­rekek. Nem mindegyik. Van aki el­­bámul, beszélgetni kezd. Sokuknak ki kell igazítani a karját, újra mu­tatni a gyakorlatot. No gyerekek csináljunk egy kis szelet. Fú! Fú! A gyerekek mintha valóban szelet akarnának teremteni a nyitott ablak felé fújnak. Ha szél nem lett is be­lőle (ki tudja egyszer majd tán mégis csak sikerül nekik), a légző­­gyakorlat alapos, kipirulton ülhetnek le tízóraizni. TANULÁS Ezt foglalkozásnak nevezik az óvo­dában. A délelőtti a meghatározott (kötött) foglalkozás, a délutáni sza­badfoglalkozás, amolyan ismétlés, gyakorlás féle. Az óvodák tanrend­jében nagyon komoly szaktantár­gyak szerepelnek: értelmi nevelés, irodalmi nevelés, anyanyelvi neve­lés, képzőművészeti nevelés, mate-

Next

/
Thumbnails
Contents