Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-03-07 / 10. szám
Hoqv-csqládtgq V* legyen a könyv A Szlovákiai Nőszövetség néhány évvel ezelőtt tevékenységét gazdagítva elindította az Olvasómozgatmat. Mond ván: a kor asszonyának, lányának életszükségletévé kell, hogy váljon a könyv. Az országszerte működő olvasókörök tagjainak száma több tízezerre tehető. Dél-Szlovákia magyarok lakta falvoiban, városaiban is egyre több kör dolgozik. Legtöbbet ezek közül pedagógus vezet; tudásán, nevelési tapasztalatain túl barátnőként, megbecsült anyaként, feleségként. Az olvasómozgalom országos viszonylatban is egyik legjobb körének vezetőjénél, Izsák Kálmánná nagymácsédi (Velká Maca) pedagógussal jutottunk el a gondolatig: Az oivasómozgaiomban tevékenykedő édesanyák családjukban is olvasókat nevelnek. Tovább fűzve gondolatainkat rá keUett jönnünk: viszonylag kevesen tagjai egy-egy körnek. Ezért kell a felvilágosító munka, az élő kapcsolat az olvasó édesanyákkal. Este egy falusi pedagógus családban. Az oivasómozgalomban munkálkodó édesanya. Az édesapa több mint húsz éve gyarapítja újságcikkgyűjteményét. A kisebbik fiú a galántai magyar tanítási nyelvű gimnázium első osztályába jár. Családtól távol élő, sokat emlegetett prágai főiskolás a nagyobbik fiú. Közös otthonukban az esték a könyveké, a folyóiratoké. Egy kisfiú százkoronást szorongatva áll a tanító elé. „A nagymama adta, hogy könyvet vegyek rajta." A tanító néni a biztonság kedvéért ellenőrizte Attila állítását. Igaz volt A Zigó családban ő a legszorgalmasabb olvasó. Édesanyja, a gyermekét egyedül nevelő bútorgyári munkásnő a munkahelyi megbecsülést, a többség bizalmát tudásával érdemelte ki. E mögött több tucatnyi elolvasott könyv is van. Az esti magányosságbpn, az ágy melletti széken könyv, rajta szemüveg. Risnyovszki Cábri néni hajnalig tartó vándorlásai érzelmek, erények, bűnök, népek, hitek között. Neki a könyv sziget a magányosságban. A hátsó borítólap képeit látva vádolhatnának azzal, hogy a helyzeteket megrendeztük, mert így illik, mert így lesz kivül-belül, fönt és lent jól fésült — ahogy az már ilyenkor, nőnap és könyvhónap előtt szokás. Érhetnek jogos vádak is rossz tapasztalások alapján, de a vádakból megrajzolható kép sem teljes. Igaz, hogy nem mindenütt olvosnak, s Nagymácsédon sem olvas mindenki. Könyvtár ugyan van, buzgó olvasói között szinte csak gyerekek és öregek. Gyerekek, akiket az első betűvetés varázsa, a jó pedagógus lélekig ható sugá /ása, esetleg a szülők példája hajt naponta a könyv fölé. Öregek, akiknek kíváncsiságát az egyre lassuló idő növelte meg. így gyűjtötte a tudást, a kiegyenesíthető görbe szög, a virágtartónak szánt lyukas fazék, az esővizes dézsára tehető rozsdás cégtábla mellé. De hol marad a középnemzedék? A magyar olvasókörnek tizennyolc, a szlováknak nyolc tagja van. Többségük anya, feleség. A kötelező olvasmányokon túl jóval többet olvasnak. Az író-olvasó találkozókon ők a legfelkészültebb vitázók. Hozzájuk számítható még a tucatnyi pedagógus, értelmiségi; természetes szükségletük az olvasás. Miért szakad meg sok gyerekben a könyvhöz fűző szál az iskola befejezése után? A pedagógusok véleménye szerint az anyagiak hajszolása űzi el őket a könyvtől. Hiszen nincs olyan tanító, aki ha munkáját nem támogatja szülői erély, eredményt tudna elérni. A kettős nevelés az olvasni — nem olvasni dilemmának is sarkalatos pontja. Ezért Izsák Kálmánná igyekezete: minél több édesanyával megszerettetni az olvasást, minél több gyerekkel megismertetni anyanyelvének szépségeit. Csak ez lehet a csehszlovákiai magyar pedagógus életcélja. DUSZA ISTVÁN
