Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-03-07 / 10. szám
ILLYÉS GYULA Anyánk Térdedről gurulva milyen messziről látlak már, kis anyánk! Ahogy kiszaladtam féltő kezed közül, — mint nyögő gally, hogyha kicsapja gyümölcsét a hirtelen vihar: kezed utánam nyúlt, majd az égre lebbent — az úti por sodró habjairól még KASSÁK LAJOS visszatekintettem. a kerítés mellett álltái hajladozva kék hegyek s füstölgő városok emelték lengő ingekből titkos karjaikat. ÁGH ISTVÁN Virágosat álmodtam Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, — Itt a nőnap, de jó lenne édesanyámat valamivel felköszönteni... A tanító néni segített. — De most már hogyan tartsuk titokban? — Ez a gondja Egri Lászlóné kisiskolásainak a tallósi (Tomasikovo) magyar tanítási nyelvű alapiskolában. KuciU édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. Variációk anyám nyelvére Emlékszem, emlékszem fekete kendődre, fekete kendődben halovány orcádra. Halovány orcádnak, szívemben a mása bölcsőm ringatója, könnyem letörlője Könnyem letörlője, bölcsőm ringatója vezéreld, vezéreld fiadat a jóra. ÁPRILY LAJOS Kalács, keddi kalács Már szombat este megsütötte anyám. És reggel már adott. Az aranya besugározta a harangos vasárnapot. Vasárnap estig nem fogyott el, fénye áthullt az ünnepen. Még hétfőn is jutott belőle. És kedden is. De csak nekem. Ma sem tudom, hol rejtegette, melyik fiókból jött elő, de olyan áldott volt az íze, olyan hétköznap-szentelő. Az asztalkendőből kibukkant szép sárga fénnyel: Itt vagyok. Nagy árnyékok, fekete gondok, még várjatok, maradjatok. vO Ni ‘О || ю +■* О ; ix.
