Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-02-21 / 8. szám
NocaälM^dlDRDC« тв=/г®айгшм DD. . >Г. /ÍJ-' << /V /Ur , v «r^l Felvonulási épületekre emlékeztető barakkok a város szélén, előtte hosszú kocsisor. Távolról ideiglenes munkásszálónak gondolná az ember, nem iskolának. Három U-alakban épített papírház, mögötte papírlaboratóriumok. Az Érsekújvári (Nővé Zámky) Elektrotechnikai Ipari Szakközépiskolát 1971-ben nyitották meg, ekkor adták át az első épületet.- A kerületi nemzeti bizottság építőanyagra adott pénzt, de a többi már a mi dolgunk volt. Egyik magasépítő vállalatnak sem érdeke különösebben, hogy egy iskola minél előbb elkészüljön, mindig hátrább kerültünk a sorban, nem volt más megoldás, megvásároltuk az anyagot, s nekiláttunk. Jött mindenki. Az igazgató elvtárs is. Kevertük a maltert, hordtuk az anyagot talicskán, alapot ástunk - nézi tenyerét Formánek Emil igazgatóhelyettes, mintha a nyolc évvel ezelőtti kéreg nyomait keresné. — Azóta sincs nyugalmunk, az első épületet már az első évben kinőttük, de még a következő tanévig egyben maradtunk, a második nem egészen egy évig volt elég, akkor már sok párhuzamos osztályunk? volt. Műhelyekre volt szükségünk — elvégre itt nemcsak elméleti oktatás folyik, laboratóriumok kellettek, ifjúsági klub, műszerek. Az első érettségizők többet dolgoztak az építkezésen, mint tanultak. Gyakorolniuk egyáltalán nem volt hol, elméletileg tudták, mit hogyan kell mérni, de műszert nemigen láttak. A folyosók, a tantermek ragyognak a tisztaságtól. — Megbecsülik, mert az övék. A szüleikkel meg velünk építették. Ha kőműves kellett, ment a levél három apukának, akármikor jöttek, mindenki, akit hívtak. A gyermekeiknek épült. Most ebédlőt építünk, sok a környező járásból bejáró gyerek, kora reggel eljönnek, későn — Igyekvő, szorgalmas gyerekek — kapcsolódik a beszélgetésbe Lindovsky Stefan, az esti tagozat igazgatóhelyettese. — Ezek a falusi gyerekek szolidak, nem csavarognak, megbecsülik azt, hogy bejutottak egy ilyen középiskolába. Meg is érdemelnék, hogy még egy osztályt nyissunk a számukra. A főiskolán is helytállnak. Ök szívesebben mennek Prágába, Brnóba, mint Bratislavába, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy nem tudunk olyanról, akinek ott kellett volna hagynia a főiskolát. A budapesti Műegyetemre most készül a harmadik diákunk. Az egyik a bratislavai magyar tanítási nyelvű alapiskolából jött ide. Jó velük dolgozni, ők érik el a legjobb eredményeket. Közben Németh Miklós mérnök befejezte az elektronikai méréseket az esti tagozatosokkal. - Lányokat várunk. Fiúból van elég, de az előírt 30 százalékos arány nincs meg. Nem tudom, miért idegenkednek a lányok ettől az iskolától, elvégzése után nem kell fizikailag megterhelő munkát végezni, szakmunkásként csak kezdetben dolgoznak, hogy megtanulják a munkát is, de utána tervezőként, analizátorként, diszpécserként is dolgozhatnak. A fölvételük feltételei sokkal jobbak, mint a fiúké, már a közepes tanulókat is fölvesszük. Sajnos csak egy-két lányunk van, pedig ha találnak maguknak való szakágazatot, speciális elfoglaltságot, nagyon' megszeretik ezt a szakmát. A rádióamatőrcsoportunkban is vannak lányok, s nemrég is nagyon szép sikert értek el az NDK-ban egy rádióiránymérőversenyen, első és második helyet szereztek. — Miközben beszél, letesz az asztalra néhány tankönyvet, azokat lapozgatjuk. - Sajnos tankönyvekkel nem állunk jól. A szaktantárgyakhoz alig van szlovák könyvünk, nem érnek haza. Diákszállónk még nincs, de valószínűleg csak akkor építhetünk, ha már „rendes“ iskolánk lesz. 1980-ban tesszük le az új iskola alapjait, ha minden jól megy 1985-re el is készül. Nagyon nagy szükségünk lenne rá, jelenleg 13 helyiségben tanítunk, az idén is öt osztályt nyithattunk volna, de nincs hol. Különösen a magyar tanítási nyelvű osztályokkal vagyunk bajban. A túljelentkezés minden évben 100 százalékos. Sőt az idén magasabb volt, 101 -en jelentkeztek, s mindössze 41 diákot tudtunk fölvenni. Hozzánk jönnek a dunaszerdahelyi (Dun. Streda), komáromi (Komárno), galántai (Galanta) járásból. Most térünk rá a tizenhat osztályos rendszerre, négy-négy párhuzamos osztállyal, így is kevés a helyiség. A szlovák osztályokkal nincs olyan sok gondunk, ide még magyar alapiskolát végzett diákokat is föl tudunk venni. (Az 1978/79-es tanítási évben az SZSZK-ban 20 547 diákot vettek föl szakközépiskolába, ebből 10 669 tanulót ipari szakközépiskolába. A magyar nemzetiségű diákok száma 665 volt. A magyar tanítási nyelvű ipari szakközépiskolákba összesen 711-en jelentkeztek, 85 magyar tannyelvű alapiskolát végzett tanuló kérte fölvételét szlovák tanítási nyelvű ipari szakközépiskolába.) A magyar tanítási nyelvű második osztályban 52 diákot zsúfoltunk össze. Borzasztó nehéz ott tanítani. Ezekből - mármint a magyar osztályokból kitűnő szakközépkáderek kerülnek ki. Nagyon megnézzük, kit veszünk fel. Csak olyanok kerülnek be, akiknek a fölvéte'ijén legföljebb egy kettes csúszik be. még magyar. Az általános műveltséget nyújtó tantárgyakat a gimnáziumok számára készült könyvekből tanulják. Szerencsére van egy testvériskolánk Angyalföldön, tőlük könyveket is kapunk, nemcsak nyaralni járunk velük Csopakra. A diákok kapcsolata igen jó, nyelvi nehézségek sincsenek, tanulóink nagyrésze kitűnően beszél magyarul. Tőlük van mit tanulnunk, szívesen segítenek - jegyzi meg Formánek Emil. — Pedagógusaink is szívesen járnak át tapasztalatcserére. Nekik, mármint tanárainknak kezdetben nehézségeket okozott kétféle tanítási nyelvű osztályokban tanítani. - Nem felejtem el, míg élek, mit kínlódtam — veszi át a szót Németh Miklós. ■ — Szlovák iskolába jártam, a szakkifejezéseket nem tudtam magyarul. Úgy oldottuk meg, hogy tömören elmondtam magyarul az anyagot, s az osztály segédletével lefordítottuk a szlovák szakkifejezéseket. Most már jobb módszert találtunk. A gyerekek minden szakkifejezést megtanulnak magyarul is, szlovákul is. fgy értik az anyagot, és ha szlovák környezetbe kerülnek dolgozni, nem vesznek eL — Az a célunk, hogy jó szakembereket neveljünk, s ezt csak úgy lehet, ha értik, elemezni tudják a feladatokat. A szlovák nyelv órái intenzívek. Az osztályokban osztva, kis csoportokban tanulnak. Itt lehet és kell a nyelvet alaposan elsajátítani, nem a szakórákon — fejezi be Németh Miklós gondolatait Formánek Emil. GRENDEL AGOTA 1. Az idegennek úgy tűnik, felvonulási épületeket lát... ' • 2. Németh Miklós mérnök gyakorlati órán az esti tagozat hallgatóival. Ötszázötvenen tanulnak esti tagozaton, az érdeklődés iránta sokkal nagyobb, de itt is a tanteremhiány az úr. 3. Védősisakok. Tanárok, diákok, szülők viselték az iskola építésekor. 4. Németh Miklós mérnök-tanár, Lindovsky Stefan és Formánek Emil igazgatóhelyettesek. N01»
