Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-02-14 / 7. szám
LENGYEL DÉNES Egymás után foglalta el Attila az itáliai városokat, mert mindenki reszketett isten ostorától. Pedig a hun király kegyesen fogadta a városok hódolatát, és nem kegyetlenkedett az itáliai néppel. Amikor Pádua városát elfoglalta, nem engedte meg, hogy a polgárokat rabszíjra fűzzék, a házakat felgyújtsák, és az aszszonyokat meggyalázzák. A zsákmányt a főtérre kihordotta, és igazságos osztást csinált: magának egy részt sem tartott meg a zsákmányból. Ezzel nagyon megnyerte a nép szívét, és ez a nép híres arról, hogy háláját művészetével is meg tudja mutatni, ezért a páduai művészek az amfiteátrumban előadást rendeztek Attila tiszteletére. Először énekesek és szavalok léptek fel, majd zeneszámokat mutattak be. A hunok kíváncsian hallgatták az előadást. Maga Attila a díszhelyen ült, mellette két tolmács foglalt helyet. Amikor a művészek elvonultak, a város polgármestere ékes szónoklattal üdvözölte Attilát és népét. Attila kegyes bólogatással fogadta a polgármester beszédét. Végül a város leghíresebb költője, akit Marullusnak hívtok, s akinek családjából később világhíres költő származott, ün-Attila király Páduában népi verssel köszöntötte a hun királyt, istennek ostorát, aki kegyébe fogadta Pádua polgárait. Amikor a költő versének sorait tolmácsolták, Attila arca elfelhósödött. Marullus ugyanis hízelegni akart a hun királynak, ezért azt írta róla, hogy az istenektől származik: apja a rómaiak hadistene, Mars volt. Attila pedig, akinek ez az istenkáromlás nem tetszett, intett a költőnek, hogy hogyja abba a vers olvasását. Aztán maga elé hivatta Marullust, és rákiáltott:- Hogy jutott eszedbe, te szerencsétlen, hogy az emberek és az istenek világát egymással összekeverd?! Hogy lehetnék én isten fia, amikor embernek születtem? Ó, te esztelen! A te ostoba hízelgésed a legrútabb istenkáromlás! Elveszed méltó büntetésedet: holnap máglyán megégettetlek. Marullus leborult Attila lába elé, és sírva könyörgött kegyelemért. Odalépett a polgármester is, és magyarázni kezdte a hun királynak, hogy az itáliaiaknál az a legnagyobb dicsőség, amiről Marullus írt. A költő nem tehet arról, hogy megsértette a hunok hitét. Hiszen Marullus a nagy Vergiliust követte, aki Aeneast egy istennőtől származtatja. Elég! —kiáltotta Calimachus nyomán Attila. — Ezt többet ne halljam, mert mind mágénekeseket, Marullusnak lyán végzitek Végre a hun főemberek mégis megbékítették Attilát. A hun király gazdagon megajándékozta a zenészeket, a szavalókat és az pedig ezt mondta: — Ez egyszer elengedem a büntetést, mert csak a hízelgőket akarom elnémítani, de nem riasztom el az igazmondó költőket, akik minket ünnepelnek. KEDVES 1904 februárjában született az a nagy szovjet-orosz író, költő, aki már tizennégy I esztendősen a Vörös Hadsereg katonája volt. 1923 végén kiújult egy régebbi sérülése, tartalékállományba helyezték, ekkor kezdett írni. Ukrajnától a Távol- Keletig, mesék, gyermekregények írójaként rendkívül népszerűvé vált. Az iskola című önéletrajzi elemekkel átszőtt művében a polgárháború eseményeit rajzolta meg nemes pátoszú romantikával. Legismertebb és legnagyobb hatású regényében kalandos eseményekbe ágyazva, egy kis közösség jellemformáló erejét ábrázolta. Eszménye a becsület, a bátorság, a bajtársiasság, a felelősségérzet kialakítása olvasóiban. írjátok meg, ki ez az író, s mi legismertebb művének a címe. Válaszaitokat küldjétek címünkre: Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. KucJtű NAGY LÁSZLÓ Adjon az Isten Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön. adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet — nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem. ND|
