Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-14 / 7. szám

А bűvös körök Indiája Nem tudom hol olvastam, hogy aki megérti az indiai helyzetet, az tisztában van a világegyetem összes kérdésével. Valóban ilyen áttekinthetetlen a helyzet Indiá­ban? — Ha a szavak mögött az általá­nos és gazdasági helyzeten kívül a szociális viszonyokat is figye­lembe vesszük — köztük a nők és a gyermekek helyzetét — akkor valóban elég bonyolult. Mondhat­nám bűvös körökben mozgunk. Induljunk ki talán az utolsó választásokból, s az azóta eltelt néhány hónap hozta változások­ból. A gazdasági politika annyi változást hozott, hogy mind na­gyobb teret kap a nemzeti tőke, viszonylag gyorsan kiszorul a külföldi. Mennyire oldja ez meg a széles tömegek alapvető problé­máit? — Le kell szögeznem, hogy In­dia mindig is a legmesszebbme­nőkig törekedett a nemzeti ön­állóságra. Indira Gandhi idejében sem volt ez másképp. Csak a sú­lyos gazdasági helyzet lehetett az okozója a külföldi tőke viszonyla­gos térhódításának. Vitathatatlan tény, hogy a gazdasági függőség bizonyos határokon túl politikai függőséget hordoz magában, ettől azonban India még nagyon mesz­­sze-volt. Igaz, a gazdasági helyzet megszilárdításához, a megfelelő alap megteremtéséhez nem a kül­földi tőkén át vezet az út. De — és itt zárul az első bűvös kör — hazai tőkénk nagyon gyönge ahhoz, hogy a megoldásban rá alapozzunk. Politikai függetlenségről is szó esett. Vitathatatlan, hogy ez erő­sen összefügg a gazdasági hely­zettel, de még inkább a szilárd belső politikai helyzet megterem­tésével. Köztudott viszont, hogy Indiában jelenleg egyetlen dolog egyesíti a különböző politikai pártokat, az Indira Gandhi elleni koalíció. — Az ötpárti koalíció, amely a Dzsanata kormányt alkotja, való­ban szinte csak az Indira Gandhi­­ellenességben egységes. Ez azon­ban nefh jelenti azt, hogy néhány szélsőséges tervezettől eltekintve kilátástalan a helyzet. A gazda­sági érdekek ugyanis politikai kérdésekben is egyesítik a párto­kat. Ez pedig bizonyos fokig meghatározója a bel- és a külpo­litikának. Maradjunk Indiában: bármilyen gazdasági stabilizáció hatással lenne a széles tömegek helyzetére is, ez pedig hozzájárul­na a politikai szférák megszilár­dulásához. Mert mindentől elte­kintve India demokratikus ország, még ha vannak súlyos visszaélések is. Pontosabban ez a bűvös kör a visszaélésekkel zárul be. Miben nyilvánulnak meg ezek a visszaélések? Gondolom, nem­csak gazdasági téren észlelhetők. — A visszaélések nagyon magas szférákban kezdődnek. Az új gazdaságpolitikai irányzat a leg­messzebbmenőkig támogatja a hazai tőkét. A baj ott kezdődik, hogy a támogatás egyéni vagyon­gyarapításra ad alkalmat. Ponto­sabban : India export-termékei mind magántőkéken keresztül jut­nak el külföldre. Az országnak — tehát a népnek — beleszólása, és persze haszna sincs belőle. Így aztán a kormánynak vajmi kevés beleszólása lehet a belföldi piac ellátottságába és az árak alakulá­sába. Mindez a tőkésektől függ, azok pedig mint egy „csak azért is“ árverésen emelik szinte nap­­ról-napra az árakat. Egyes törvé­nyek teljesen világosan szolgálják a demokratikus eszméket, csak éppen könnyen megkerülhetők. Ezek már inkább a szociális kér­déseket érintik. Beszélgetésünk elején a nők és a gyermekek helyzetét említette. — Ez a leglényegesebb kérdés Indiában, és a legszomorúbb helyzet uralkodik ezen a téren. Mint említettem, India demokra­tikus ország, tehát teljes mérték­ben biztosított a nők egyenjogú­sága is. Az emberek szemléletét azonban nem lehet megváltoztat­ni egyik napról a másikra. Indiá­ban pedig a nő úgy él a köz­tudatban, mint másodrendű lény. A sokéves gyakorlatból fakadó alacsony műveltségi színvonaluk, amely majdnem ötven százalék­ban az írástudatlanságig süllyed, valóban iiyen szerepkörre ítéli a nőket. Ezzel aztán akadályba üt­közik foglalkoztatottságuk is, ami 4 a középkorosztály számára az egyetlen lehetőséget nyújtaná a felemelkedéshez. Óriási szerepet játszik ebben az elmaradottság­ban a vallás is, amely még a fiatalkorú lányok iskoláztatását is hátráltatja. És itt újra a bűvös körhöz jutottunk: mert ahhoz, hogy munkába állhassanak az asszonyok és szakmai tudást sze­rezzenek, legalább írni, olvasni kellene tudniuk. Viszont, hogy egyáltalán iskolába járhassanak, a tanításukat meg lehessen szer­vezni, dolgozniuk kellene. A másik szociális kérdés az óvoda- és a bölcsőde-hálózat ki­építése, amely jelenleg, nyugod­tan mondhatom, katasztrofálisan fest. A törvény kimondja, hogy minden olyan üzemnek, amely öt­ven nőnél többet foglalkoztat, bölcsődét is, óvodát is fenn kell tartania. De milyen egyszerű csak negyvenkilencet alkalmazni, s akkor már semmit sem ér a törvény! A visszaélés pedig ott kezdődik, hogy ha megtudják egy asszonyról, hogy gyereket vár, egyszerűen elbocsátják. Ezt a tör­vények tiltják, de kihez forduljon az a szerencsétlen asszony segít­ségért?! Inkább nem vallja be — ezzel viszont ő követ el tör­vényellenességet, aminek alapján aztán — akár szülés után is — felmondhatnak neki. Az alultáp­láltságról, amiről India talán a leghíresebb, nem is kell beszélni. Az előbb említett tényeknek és az alultápláltságnak pedig a gyer­mekek a szenvedő alanyai: renge­teg fejletlen, korcs gyermek szü­letik, s válik azzá a későbbiek folyamán. — Ennek ellenére a „sterilizá­ciós politika“, a családtervezés csődöt mondott. Olyannyira, hogy Indira Gandhi tulajdonképpen ezen bukott el. Mi ezzel kapcso­latban általában a vélemény In­diában, és milyen az On állás­pontja? — Természetesen még ma is vannak, akik járható, sőt egyet­len járható útnak tartják, és per­sze olyanok, akik a leghatározot­tabban ellenzik. Ami az ellenzőit illeti, nagyjából vallási előítéle­tekből fakad nézetük, s az eddigi szomorú tapasztalat erősíti meg­győződésüket. A legtöbb ellenzője sajnos éppen vidéken van, ott, ahol a túlnépesedés a legerőseb­ben fenyeget, ahol az életkörül­mények már szinte nem is embe­riek. A sterilizáció ellenzői a nemzetiségi kisebbségek is, akik az ellenőrzés bevezetésében nem­zetiségük tudatos kiirtását látják. A támogatók száma az említett szomorú tapasztalatok után csök­kent. Miről van szó? A sterilizá­ció a legelmaradottabb vidékeket érintette a legnagyobb mértékben. JVz, elmaradottság pedig az egész­ségügyre is érvényes. Néhány hó­napos kurzuson tanult „orvosok“ teljesítenek szolgálatot. Nem cso­da tehát, hogy a beavatkozás sok halálesettel, súlyos megbetegedé­sekkel járt. Tulajdonképpen tehát — a józanul gondolkodók számá­ra — nem a sterilizációs folyamat bukott meg, hanem fény derült India egészségügyének tarthatat­lan állapotára. Nagyjából ez az én véleményem is. Csak azért nagy­jából, mert szerintem itt zárul a legnagyobb bűvös kör: ha India gazdasági és politikai helyzete megszilárdul, kiépítjük az iskola­­rendszert, a bölcsőde- és óvoda­hálózatot, egészségügyünk maga­sabb színvonalra kerül, akkor megváltozik az emberek szem­lélete, kisebb szerep jut a vallási és más előítéleteknek, a népese­dés ellenőrzésére sem lesz szük­ség. .|М0|Др Nem is ország - kontinens. Területe Európa területének az egyharmada. Ezt tudtuk már otthon is, de az ember csak akkor tudatosítja, ha nekiindul a hosszú észak-déli útnak és érezni kezdi a rettenetes hőséget, száraz­ságot és az indiai népek számunkra szo­katlan életmódját. Már késő délután volt, mire nekivágtunk az indiai szubkontinensnek. Egyenetlen, göröngyös, csak 2,5 m széles aszfaltsávon közlekedtünk az út bal oldalán. A szembe­jövő sofőrök az utolsó pillanatig egyenesen vezetik kocsijukat, s csak akkor rántják félre a kormányt, ha már az összeütközés közvetlen veszélye fenyeget. A nagyobb kocsik vezetői általában keveset törődnek a kisebbekkel. Sok helyen elnéztük az útépítőket. Nyil­vánvalóan családostól vannak munkavi­szonyban. A nagyobb 5—6 éves gyerekeket is munkára fogják, a kisebbek pedig távo­labb játszanak a homokban. Szerszámuk egy rozoga talicska, melyben kátrányt visz­nek, amit aztán egy kis kannával a kö­vekre locsolnak. Többnyire nőket látni az út mentén. Jellegzetes látvány: egy férfi kis kosarába kavicsot rak, a kosarat egy nő emeli a fejére, majd továbbadja a másiknak, aki néhány lépés után leszórja az útra. A köveket kézzel túrják szét, majd egymás után bemártogatják a kátrányba és mozaikszerűen egymás mellé ragasztják. Rengeteg idő és hiábavaló fáradság megy kárba. így legalább hosszabb időre van kereseti lehetősége a családnak. Néhány helyen egyedül guggoló nőket láttunk. Előttük egy hatalmas kupac kavics volt leszórva, ezeket egy kis kalapáccsal tör­ték apróra. Nekünk nehéz elképzelni ezt a primitív módszert, .pedig ott sok helyütt dolgoznak így, 40 fokos hőségben. Eszünk­be jut, hogy Indiában a munkaerő még ma is kimondhatatlanul olcsó. Az indiai irodalomban sokat írnak a szerelemről, mely gyakran visszatükröződik a szobrászatban és az építészetben is. Több indiai szentélyben gyakoriak az ero­tikus szerelmi jeleneteket ábrázoló alkotá­sok. Siva és Krisna istenek szerelmi játé­kainak ábrázolásával gyakran díszítik a szentélyek egy részét, mivel a szerelem az óindiai élet értelme volt. Az ilyen típusú domborművek egyedi példánya Kadzsurá­­hóban található. А X. Században ide helyezte a Csandál — dinasztia első királya a birodalom szék­helyét. Ekkor kezdett terjedni a Kapálika- Sakta-kultusz, mely engedélyezte a kábító­szerek élvezését is. A csandálok életük értelmét a könnyű élvezetekben látták, és elhanyagolták az államügyeket. Ez később a birodalom hanyatlásához vezetett. Fővá­rosukban gyönyörű kőtemplomokat építet­tek, s azokat gazdagon díszítették az ero­tikát ábrázoló domborművekkel. Indiában a házasságkötés is több sza­bály alapján történik. A lányok csak na­gyon fiatalon mehetnek férjhez. A jegyes­pár első három éjszakáját barátaik társa­ságában tölti különböző játékokkal szóra­kozva. Az esküvői szertartás valójában csak a negyedik napon fejeződik be, ami­kor a férj ígéretet tesz, hogy feleségéről mindenben gondoskodik. Csak ezután lép érvénybe házasságuk. A hinduizmus nem ellenzi a többnejűséget abban az eset­ben, ha a férfi el tud tartani több felesé­get is. Indiában a házasságkötést hivata­losan nem jegyzik be, az egyetlen társa­dalmi és jogi érvényű írásbeli dokumen­tum, a házastársak által írásba foglalt egyezmény. A hindu filozófia és a buddhista vallás mély hatást gyakorolt az indiai építészetre. Kolosszális templomokat építettek sajátsá­gos stílusban. A Nagy Mogulok uralkodó sa idejéből valók India legimpozánsabb építészeti remekművei. Ennek a dinasztiá­nak az alapítója 1526-ban Dzsingiszkán utódja Bábul volt. Ö rakta le a hatalmas és dicsőséges mogulok birodalmának alap­jait, mely egyben az indiai feudalizmus tetőpontját jelentette. Bábul megszüntette az ország politikai feldaraboltságát és fo­kozatosan egyesítette India nagyobb ré-

Next

/
Thumbnails
Contents