Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-12-22 / 51-52. szám

Fenyők, fenyők, illatos drága ágak, kik ott nőttetek fönt, a rengetegben, könnyes szemmel néz fel most reátok s feldíszít vágyával minden ember, most megnyílik a szív, a titkos barlang, mit betakart a vad bozót haragja, és elrejtette, mint fukar a kincsét, nem láthatott szikrázó csillagokra.

DÉNES GYÖRGY

Fürdesd meg arcunk

Fürdesd meg arcunk régi tűz, te áldott, ki ott ragyogsz ma minden zöld fenyőn, hogy hinni tudjunk emberi szívekben, melyek fölzsongják téren és időn által fohászunk: egymásra találni és régi hittel új embert csodálni, ki nem fegyver szavával szól a mához, nem kívánja, hogy vérben, könnyben ázva taposson ösvényt képzelt igazához.

Fenyők örvénye: zengő, tiszta dallam, lélek lélekhez hogyha szól szelíd vigasszal, mintha pásztor nyája után ballag s szívekre hajlón szól a gyönge síp.

S megsejtjük bízón, nem börtön a föld, ha jóakarattal kelünk vándorútra, csöndes vigasszal, telve hű reménnyel, hogy béke lesz a földön s boldog éden.

Ragyogj, ragyogj ma minden kis szobában emberhez méltó üzenet derűje, most többet ér a harsonás szavaknál a karácsonyfák szelíd csengettyűje.

S midőn lobognak gyertyák, csillagszórók, szép óhajjal lesz gazdagabb a föld: békességet, békét már örökre, mely minden igaz, jó lelket betölt.

Fotó: V. PRIBYL