Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-22 / 51-52. szám
M u tassát о к m eg - — ^mindenkinek ■* ** Milyen jo lett volna, ha mindannyiunk közelében élt volna valaki, aki megmutatta volna: milyen szép a csillagos ég. Ha valaki egyszer, fiatal korunkban, megmagyarázta volna, hogy nem is mind csillag, ami fénylik. Vannak, amelyek egyforma fénnyel égnek. Ezek a planéták. A mi naprendszerünk bolygói. Hogy szabad szemmel is megláthatjuk a Vénuszt, s hogy csillagos egünk egyik legszebb ékszere: a Szaturnusz gyűrűje. Engem titokzatos félelem fogott el gyermekkoromban, ha az augusztusi égen csillaghullást láttam. Emlékszem, ilyenkor napokig az ablakból lestem, ugyanabba az irányba, hátha megismétlődik. Kíváncsiságomat csak apám (ugyancsak gyér ismeretei) elégítették ki — némileg. így tudtam meg, hogy a híres Betlehemi csillag tulajdonképpen a Haleyüstökös volt, s mert a fényképezést akkor még nem ismerték, csak a korabeli krónikákból maradt ránk — baljóslataival . . . Ki-ki őrzi a maga „csillaghullását'', üstökösét, — élményét. A mai tizenéveseknek több szerencséjük van, mint az előző nemzedékeknek volt. Nemcsak azért, mert a mai szülők jóval többet tudnak a csillagok titkairól, hanem mert élnek közöttünk tanítók, népművelők, akik lámpásként világítanak iskolában, iskolán kívül. Mint Lánczos Tamás, az ipolysági (Sahy) gimnáziumban, aki az ottani amatőr csillagászok körét vezeti. Vagy Megyérén (Calovo), Rozsnyón (Roznava), Lévár (Levice), Csilizközben, ahonnan Amatőr CsiI lagászati egyetemünk versenyebe tucatszám érkeznek a levelek. És Csatán (Cata), ahová versenyünk során elsőként látogattunk el. Az amatőr csillagászok köre nyolc éve működik. Vézetőjük Orosházi Lajos pedagógus, nemcsak Csata, hanem szinte a fél lévai járás közismert „tanító bácsija", sokuknak Lajos bácsija. Nemrég nyugdíjba vonult ugyan, de a csatai csillagászati kört még nem tudta otthagyni.- Még sok mindent meg akarok mutatni a gyerekeknek ... Én mindössze egy évtizede kezdtem el foglalkozni „komolyabban" a csillagok titkaival. Azóta bejártam minden megközelíthető planetáriumot. Nekem mondta egy alkalommal Dr. Kulin György, a budapesti Uránia Csillagvizsgáló igazgatója, a fiatalok közismert „Gyurka bácsija", hogy „mutassátok meg mindenkinek, milyen szép a csillagos égi". Egy alkalommal, a vonaton hazafelé utazva az egyik tanítványom édesanyjával beszélgettem, természetesen a gyermekről . . .- Csendes, szófogadó gyerek, de ha hazajön, csak odaül a távcső mellé, és semmi mással nem törődik — panaszolta a mama.- Ilyen véletlenül tudtam meg, egy ember - közöttünk él - otthon készít távcsövet, és azzal fürkészi az égboltot. Hamarosan meglátogattam. Mondhatom, igen jó barátság alakult ki köztünk. És ezt a távcsövet, amit mi használunk az iskolában, már én csináltam . . . Három évig tartott. Már sok „titkot" láttunk lencséjén keresztül. De erről beszél jenek inkább maguk a „csillagászok". Muzslai Sándor négy éve tagja a körnek. Mókamester és csillagász is. Azt beszélik ráta, hogy már üstököst is fedezett fel, eine vezték „Muzslai-üstökösnek". Egyébként legszebb élménye az volt, amikor csillagvizsgálóban jártak: - Csodálom a csillagászok kitartó munkáját. Éjjel a csillagokat, a Holdat figyelték, nappal meg a Napot. Csudái Ivettnek, Rafael Zolinak a holdfogyatkozás volt a legmaradandóbb élménye; Csenger Tibornak egy Garam-parti táborozás, ahol távcsövön keresztül figyelték a fogyó Holdat, a krátereket, és látták a Holt-tengert, ahol az első űrhajósok leszálltak. Fodor Ervin, Almási László az Üt a világűrbe c. film megtekintése után nagyon megszerette a csillagászattal kapcsolatos regényeket. Antal Gábor féltve őrzi az ógyallai (Hurbanovo) csillagvizsgálóban kapott „ifjú csillagász" és „ifjú űrhajós" jelvényeit. Lukács Józsi három éve tagja a körnek. „Először egy barátom, Gáspár Imre megígérte, hogy távcsövén megmutatja nekem a Holdat. Ű a komáromi (Komárno) hajógyárban mérnök. És itt van a körben az unokatestvérem, Sárkány Gyuri is. Mi hárman találkozunk, beszélgetünk, majd esténként megfigyeléseket végzünk. Eddig három távcsövet készítettünk mérnök barátunk segítségével. így az elsőt én kaptam meg, a másikat meg Gyuri. Most olyan távcsövön törjük a fejünket, amelyiken keresztül le lehetne milyen ■ m
