Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-15 / 50. szám
KEDVES GYEREKEK! JÓZSEF ATTILA TEL Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik ócska, csorbát, töröttet s ami új meg ép, gyermekjátékot, — ó, boldog Fogócska! s rászórni szórva mindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla s kezén fogná mindenki földijét. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hisz zúzmarás a város, a berek fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni és rakni, adjon sok-sok meleget. Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, hogy fölengednének az emberek! Egy csomó hangra, zajra van már közkeletű betűsorunk: csingi-lingi, giling-galang, bim-bam-bumm, püff, töftöf — ezek a legegyszerűbbek. De van olyan is, mint a prity-praty-pruty — amivel a népi zenekarok befejező három hangiát szoktuk utánozni, csúfolni. Milyen betűsorokkal fejeznétek ki ezeket az ismert hangokat: autó fékje csikorog becsapódik az ajtó kulcs nyitja a zárat csöpög a vízcsap hullámok verik a partot új vásznat hasítanak rozsdás szöget húznak ki harapófogóval? Megfejtéseteket küldjétek be címünkre: Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. Lapunk 45. számában a legszebb magyar szavakat olvashattátok, amelyeket Kosztolípiyi Dezső állított össze. Az volt a feladatotok, hogy saját magatok válasszátok ki szókincsetekből a szerintetek legszebbnek ítélt tíz legszebb és tíz legkellemetlenebb szót. Országh Sarolta szentkirályi (Kráf) tanuló szerint a tíz legszebb szó a lágy, fáj, jég, éj, szép, béke, pehely, ágy, tél, kék, táj — tehát elsősorban azok, amelyekben a lágy j hang szerepel. A tíz legkellemetlenebb pedig az oszlop, ceruza, ház, vas, hónap, tű, gumi, csavar, bokor, lusta. Geleta Mirko Perbetérői (Pribeta) a következő szavakat találja szépnek: testvér, víz, álom, égbolt, virág, béke, élet, otthon, dal, egészség. Amiből az derül ki, hogy ő nem pusztán a szavak hangalakját, hanem jelentésüket is figyelembe vette. A tíz kellemetlen szó: rossz, kevés, keserű, sötét, hervadt, harc, bánat, hideg, szomorú, beteg. Gróf Barnabás legszebb szavai: öröm, ajándék, dísz, gyűrű, ezüst, arany, anya, játék, hajnal, ibolya. A kellemetlenek: baleset, beteg, árulkodik, tűrhetetlen, hanyag, ravasz, büntetés, csúnya, bosszú, duzzog. A beküldött megoldásokból az is kiderül, hogy nem csupán a köznyelvi, mindennapos szavakat rostáltátok meg, hanem sokat olvastatok, elsajátítottátok az irodalmi szókincset is, ami a beszédkészség fejlesztésének, az anyanyelv ápolásának egyik legfontosabb eleme. PINTÉR PALNÉ A szigettündérkék aranyhídja Az már réges-régen is úgy volt, hogy hol a naptündér, hol meg a holdtündér járta körül a világot. Egyszer, amint éppen a holdtündér volt úton, s éppen a Balaton fölött járt, megpillantotta a sziget-tündérkéket. A tihanyi parton táncoltak. De hamar elunták a táncot, s azon kezdtek töprengeni, mi lehet a tó két végénél? Hogy lehetne oda eljutni? Mert még akkor nem járt sem csónak, sem hajó a vizen. Legalább egy híd volna rajta, mondogatták. Amint Így tanakodtak, meghallotta őket a naptündér, aki a víz alatti selyemágyán feküdt. Gondolkodott, miként teljesíthetné a kívánságukat. Végül elhatározta, hogy korán reggel, amint fölkel, épít egy aranyhidat, azon átmehetnek, megnézhetik, mi van a tó egyik végénél. Igen ám, de a sziget-tündérkék a másik végére is kíváncsiak! Egész nap pedig nem lehet a vizen hagyni a hidat. Törte a fejét, mit tegyen. Aztán kitalálta: Este, mielőtt nyugovóra tér, épít egy másik hidat is. Fel is üzent az egyik vizitündérrel, hogy reggel elkészül az egyik aranyhid, este pedig a másik. De ne sokat időzzenek, mert a hidat sem nappalra, sem éjszakára a vizen nem hagyhatja. Megörültek a sziget-tündérkék a hírnek, alig várták, hogy pirkadjoni Akkor aztán beültek aranyos hintájukba, nekiindultak a rövidebb útnak, örömmel látták, hogy a Balaton egyik végében pontosan olyan tündérkék tanyáznak, amilyenek ők maguk. Vendégeskedtek náluk egy kicsit, aztán hazakocsikáztak, alkonyaiig még aludtak is egyet. A másik aranyhid még tündöklőbb volt, mint az első. Arany-KmcKo szőrű paripákon indultak el rajta a hosszabbik útra, s azt látták, hogy a Balaton másik végében is olyanformák, mint ők, a tündérkék. Csak hát sokkal szebbek. Itt már tovább vendégeskedtek, sokáig táncoltak, és ahog\ a táncot abbahagyták, akkor vették észre, hogy gőzölgő tó támadt a verítékükből. Elnevezték Hév-viznek. És az aranyhidak azóta is megépülnek. 13
