Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-12-15 / 50. szám

Egyikük alacsony volt, karcsú derekára szo­rosan feszült a szíj, a haja meg vörös, nagyon vörös. Tisztelegtek, én pedig mentem tovább. Komszomol-helyettesemnek megígértem, hogy öt órakor fogadom az embereket, akiket kom­­szomolszervezőnek fogadtunk el az elesettek helyére. És akkor épp ez a vörös hajú lány jött be, papírköteggel a kezében. Honnan? — kérdem. A tengerészek zászlóaljától. Hogy bánnak ott magával? Jól. Nem bántják? Ugyan! Kiderült, hogy rajzol. Szétteregette röp­lapjait. Még most is emlékszem a rajzra és a szövegére: „Mi az, Vászja, inadba szállt a bátorság?“ Ez a lány, Marija Pegyenko maga kéredz­­kedett a Kis Földre, s a partraszállás első napjaitól a deszantnál volt. Kivonszolta a tűz­­ből a sebesülteket, a fegyvernyugvás percei­ben pedig lövészárokba rohangált újságokkal, borítékokkal, papírral, kiselőadást tartott, verset mondott. Minden „kisföldi“ ismerte és szerette, az egyik legjobb agitátornak tartot­ták. ö találta ki a kézzel írt újságot, a Po­­lundrát, még azt is kiravaszkodta, hogy több példányban „adják ki“; a harcosok ronggyá olvasták ezeket a lapokat. Ahogy kezükbe vették, felharsant a kacagás. Később, Novorosszijszk elfoglalása közben Marija megsebesült, de felgyógyulása után ismét visszatért a harcoló csapatokhoz. Hő­siességét három harci érdemrend jelzi. Majd Kijevbe kéredzkedett, ahol épp akkor folytak a leghevesebb harcok. Egyszer kezembe ke­rült az újságban (a Pravda vagy az Izvesz­tyija közölte, már nem emlékszem) Szeretet című cikke. Azt lehetett volna gondolni, hogy valamilyen szentimentális írás. Kiderült, hogy nem az. A hazáról, a hazaszeretetről volt benne szó. A hazáért Marija Pegyenko nem kímélte sem a fiatalságát, sem az életét. Később köz­zétett naplójában így írt a Kis Földről: „Ki­mászik az ember a föld alól, hogy megnézze a világot, és a szíve örvendezik. Ügy szeretne élni! De körülötte a mezőket felszántotta a háború kegyetlen gépezete. Mindenütt házak romjai és vörös vérnyomok az eléktelenített, felszakadt földön. Még nincs is érkezésed, hogy elgyönyörködjél a Napban, amikor már hallod: „Repülők“. És újra eltűnsz a barlan­godban, ahol nyirkosság csapja meg az arcod, ahol a töltényhüvely lámpák pislákolásában még a barátaidat is alig ismered fel.“ Mint olyan sokan hőseink közül, Marija sem él már. Amikor erre a nagyszerű ember­re emlékszem, hazánk sok más lányára gon­dolok, akik a háború minden terhét meg­osztották a férfiakkal. Alakjuk a szovjet nők nagyságát testesíti meg számomra. leírni hiába vágyód. Csak így lásd Oroszországot. És most itt van a könyv a kezemben: újra fellapozom, megállók egy-egy fejezetnél...' V. fejezet: Mária Pegyenkóról, az egyszerű szovjet lányról szól, aki a partraszállástól kezdve állandóan a tűzvonalban volt, a sebe­sülteket szállította, és a „fegyverszünet“ per­ceiben lövészároktól lövészárokig futkosott az újságokkal, levelekkel, üzenetekkel, beszélge­téseket rögtönzött, szavalt... Egy másik rész a politikus, a kommunista önfeláldozásának állít emléket. Egy fejezet, amelyben L. I. Brezsnyev a vezető és a beosztott személyi kapcsolatáról vall — háborús időben és a béke napjaiban. Számomra ez az a rész, amelyet annyiszor kell úiraolvasni, amíg a nagy idők tanulságai mindennapi életünkben lámpásként nem vilá­gítanak. TITKON INNEN ■ TITKON TÜL A NAPRENDSZER Napnyugta után, ha de­rült az ég, ki ne csodálná szívesen I Egyik csillag jobban tündöklik, mint a másik, de nem is gondol­juk, hogy nem mind csil­lag, ami fénylik. Figyeljük csak meg jól: vannak kö­zöttük olyanok, amelyek egyforma fénnyel világíta­nak. Csak változtatják állásukat. Már az ókori csillagászok planétáknak, bolygóknak nevezték “! őket, hiszen valósággal bolyongónak naprendsze­rünkben. Mozgásukat a­­zonban a természet szigo­rú törvényei diktálják, mégpedig a Nap vonzó­erejének hatása alatt. Ezt már a középkor nagy csil­lagásza, a cseh szárma­zású Kepler is kiszámítot­ta. Naprendszerünk közép­pontja tehát a Nap, a­f mely körül kilenc bolygó - planéta kering: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupi­ter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó. A Mer­kúr olyan közel van a Naphoz, hogy felszíne hő­sugaraktól perzselt, eléri a + 450 C°-ot, míg a Plútó az örök fagy biro­dalma, - 240 C° átlag­hőmérséklettel. A bolygók tömegüket, súlyukat te­kintve is nagyon különbö­zőek. A Jupiter a Földhöz képest óriásbolygó, átmé­rője mintegy 144 ezer ki­lométer. Míg a Merkúrnak csupán ötezer kilométer az átmérője. A bolygók anyagának vegyi összeté­tele is a Naptól függően adott, mintegy ötmilliárd évvel visszamenőleg. A Jupiter pl. 318-szor súlyo­sabb Földünknél, a Mars viszont tízszer könnyebb. A bolygók közötti tér nem légüres, hanem velük együtt még sok-sok külön­böző nagyságú égitest ke­ring a Nap körül. Ha ilyen kisebb égitest a Föld von­zókörébe kerül, érdekes jelenséget látunk az ég­bolton: (ilyenkor télen kü­lönösen gyakoriak, érde­mes megfigyelni) meteo­rok hullanak. Hullás köz­ben vagy teljesen el­égnek, megsemmisülnek, vagy pedig darabokra törve meteoritként a Föld­be fúródnak. Ennél sokkal ritkább az üstökös. A kis égitest, hatalmas, több millió kilométer hosszú fénycsóvája izgalmas égi látvány csövén azt is megfigyel­hetjük, hogy a Vénusznak a Holdhoz hasonló fázi­sai vannak. Egyszer teljes korongot látunk, máskor csak egy keskeny sarlót. Már a legegyszerűbb táv­csővel is megláthatjuk a Jupiter négy holdját. A Szaturnusz körül tiz hold kering, a Vénusznak vi­szont egy sincs. Földünk­nek egy Holdja van, amelyre 1969-ben első­ként tette lábát földlakó. A Jupiter felszínére alig­ha szállhatna űrhajó, mi­vel felszíne a víz sűrűsé­géhez hasonló, a Szatur­­nuszé pedig ennél is rit­kább. Az óriásplanéták felszíne masszívabb, a mi bolygónkhoz hasonló. Föl­dünk felszínét azonban állandóan változtatják a meteorológiai hatások, az eső, a szél, a íelhőtaka­­ró ... Nem mindig látjuk a bolygó valódi felszínét. Némelyiket olyan vastag felhőréteg veszi körül, hogy a bolygó felszíne állandóan rejtve van. Ilyen sűrű felhőzet fedi például a Vénuszt, amely­nek felszínét űrszondák segítségével próbáljuk fel­kutatni. A bolygók napjaink űr­kutatási objektumai közé tartoznak. Vajon létez­het-e élet valamelyiken? S vajon az idegen égi­testek kutatásai során mi mindent tudunk meg a mi planétánkról, jó öreg Föl­dünkről. A csillagvizsgáló táv-MARIAN LORENC, geofizikus Amatőr Csillagászok Egyetem« REJTVÉNYÜNK: 1. Nevezze meg a litoszféra hat fő lemezét! 2. Mi a lemezmozgás kövétkezménye? 3. Milyen természeti jelenségeket ábrázol a felvétel? A válaszokat levelezőlapon a követ­kező címre küldjék: Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. A lapra ragasszák rá a szelvényt és tüntessék fel rovatunk címét: Amatőr Csillagászok Egyeteme. Versenyünkben mindenki nyer, aki helyesen válaszol. De azok is bekerül­nek a sorsolásba, akik legalább két kérdésre jól válaszolnak. Várjuk meg­fejtéseiket, észrevételeiket!

Next

/
Thumbnails
Contents