Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-08 / 49. szám
NAGY LÁSZLÓ Dérütött réten Állok a rozsdás, dérütött réten, gyermekidőmet visszaidézem. Harmatban, zöldben, íme, itt látom szívetszorító kis ballagásom. Valaha voltam magam dajkája, nem fogódzhattam én az anyámba. Könnyemen át is el-eltűnődtem s örömem villant már a mezőben. Dérütött rétre megjött a férfi, nem tud már sírni, soha békélni. Dalát ő adta nyargaló szélnek, magát az ádáz hullámverésnek. Я •Г”» ю о-Я и N СО 3 ■—1 чн О) со N-О *3 СО ОХ) с СО $1%)[°)®0г cä(o)fe)[b®0 on^KoJD A gyermekek feltűnő rokonszenve, érdeklődése az állatok iránt már csecsemőkorban megfigyelhető. Játékszerül minden gyermek elsősorban állatot kíván. Az állatvilághoz fűzött belső kapcsolatára jellemző, hogy az állatokat játék közben megszemélyesített játéktársnak tekinti. Az első állatokban a játék fő elemét, a mozgást is megtalálja, ezért nagy előszeretettel játszik a háziállatok kicsinyeivel, befogott madárral. s főleg eleven rovarokkal. Ez utóbbival a leggyakrabban, mert ezeket keríti legkönnyebben a hatalmába. A gyermeki lélek alapsajátsága lévén a kegyetlenség, az öniés is, a játékra fogott állatokkal végzett foglalatosságok gyakran az állatkínzás határait is súrolják. Egészséges lelkű gyermek azonban nem a kegyetlenkedésben leli örömét. Ha mégis így cselekszik, ennek magyarázatát abban leljük, hogy játéktevékenysége játékos céljai minden figyelmét lefoglalják, és ebben a lelkiállapotban eszébe sem jut, hogy állatkínzást követ el. A lepkét versikékkel fogták be: Szállj le lepke, babot adok. Ha megeszed, többet adok. A szitakötőt is mondókával csalogatták: Acsa-mi csa Gyere haza: Dióbelet rágok, Majd neked is adok. Ha megfoghatták, potrohába szalmaszálat szúrtak, elröpítették, úgy küldték el kaszálni. Ugyanezt játszották a bögöllyel is. Kaszáspóknak még ma is gyakran kihúzzák a lábát, s mondogatják: Kaszálj, kaszálj, tejet adok, Holnap aztán többet adok. A papmacskának vagy foncicának nevezett hernyót maga eresztette szálánál fogva lóbálták egyes helyeken e versikével: Foncica, loncica, Fonj nekem kötelet. Korpát adok enni, Tejet adok irini. A letépett szárnyú legyeket összerakták, és mint malacokat terelgették. Papírdarabkákat vontattak a léggyel, vagy vékony drótból készült pici, kétkerekű kocsit húzattak vele. Szöcske, tücsök, cserebogár, szarvasbogár után szekérnek gyufásdobozt kötöttek. Két cserebogarat egymás mellé állítottak, mintha egy pár jármos ökör volna, s az útjuk elé hintett porba barázdát szántottak. Orrszarvú bogárral megtették hogy a lábára akasztott cérnával húzta ez az istenökre a kis faéket, melyet a gyermek kezével eke módjára vezetett utána. Galacsinhajtó bogár a ráborított fél dióhéjat lomhán vitte tovább. üres dióhéjba valami nagyobb bogarat Zártak, a dióhéjat összeragasztották, s örültek neki, hogy a bogár állandó nyüzsgésével folytonos mozgásban tartja a diót. Állatok viaskodását izgalmas érdeklődéssel szemlélték és szívesen ingerelték, maguk is egymás ellen. Hím szarvasbogarakkal bikaviadalt rendeztek, a keresztespókot összeveszítették a közönséges kaszáspókkal. Sáskaháborút úgy játszottak, hogy mindkét kézbe egy-egy sáskát fogva fejüket összedugták, haraptatták egymást, miközben biztatták is őket: Harapd sógor a lejét, Harapd sógor a lábát A játszótársak gyerekes virtuskodásból egymást is haraptatták. így a féltett bogártulajdont jelentő pézsmacincért csípés árán szokta egyik eladni a másiknak, például — a vevő ha kibír három csípést a kezén. Nem minden bogárral kegyetlenkedtek azonban. Például a szentjánosbogarat csak díszként tették dobozba, s örültek neki, ha esténként világított. A katicabogárnak sem esett bántódása. A mai gyermekek is kedveskedve veszik tenyerükbe, s türelmesen várják, hogy repülésével mutassa meg, merre mennek férjhez, merre lakik a jövendőbelijük. A katicabogarat biztató mondókák egész sorát ismerik a gyerekek, pl.: Kis pettyecske szállj el, Jönnek a tatárok. KEDVES GYEREKEK! Bemutatunk nektek egy furcsa embert. Van füle, szája, orra, nyaka, hasa, talpa, feneke — közönséges gyári kancsó, nem afféle játékos figura, mint a cserép Miska-korsók. És mégis minden része emberi testrészről kapta a nevét. Nem is tudnánk másképpen mondani. Nevetséges volna, ha a kancsó füléről azt mondanánk, hogy ez a fogója, fogantyúja. Néhány szóképet írunk le számotokra, az lesz a feladatotok, hogy egyeztessétek őket, így egy új, öszszetett szót kaptok, amelynek természetesen új értelme van. vagy Poskata, poskata, Nyisd ki a ládádat, Mutasd meg énnekem Selyemrokolyádat. Vagy a Kanyapta menti (kassai járás) mondóka: Katicabogárka Szállj tel az égbe, Mondd meg Istenkének Nyissa ki a meleget, Zárja be a hideget. Hqsonlóképpen gazdag a csigabigát biztató versikék tára is. Ugyancsak a fenti tájegységről származik a következő: Csiga-biga gyere ki, Ég a házad ide ki. Sós kútba teszlek, Onnan is kiveszlek. Kerek alá teszlek, Ott jól összetörlek. Ezek a mondókák átvezetnek azokhoz a versikékhez, amelyeket a gyerekek nem közvetlen a játék keretében, de játékos verselő kedvvel és mozdulatokkal távolabbról intéznek állatokhoz, madarakhoz hangjuk utánzására, köszöntésükre, elűzésükre vagy bosszantásukra. Ilyenek a gólya-, fecskeköszöntők, héjaűző, pulykamérgesítő, bikabosszantó stb. mondókák. Hogy mennyi van belőlük és melyik vidéken milyen mondókákat használnak, ezzel sajnos máig is adós a néprajztudomány. Reméljük azonban, hogy a fenti ízelítők hatására néhány új mondókát kapunk majd válaszul. SZANYI MÁRIA ...ágy ... gödör járom__ ... kapocs patkó... síp... ... begy .gyökér kulcs.. KmcKo üllő . csont bél ujj.. köröm fül.. . csont fog ujj. ... csontocska Lapunk 44. számában betűrejtvényt találtatok, ennek megoldását, megfejtését kaptátok feladatul. A rejtvény könnyű volt, ez abból is kiderült, hogy rengeteg megfejtést küldtetek be, mindegyik helyes volt. „Kettőnket te madárka csak elbír a kopár fa. Ráülünk az ágára, fütyülünk a világra.” így szól Weöres Sándor verse, amelynek megfejtéséért könyvjutalomban részesül Nagy Rózsa Bratislavából, Bognár Gyöngyi és Igor Medvéről (Medvedov), Takács Gyula Bényből (Bína), Lados Andrea Losoncról (Lucenec), A szerencsés nyerteseknek gratulálunk, s kérjük őket, írják meg, milyen élményt nyújtott számunkra a jutalomkönyv. Mindnyájatokat 'arra szeretnénk figyelmeztetni, ne csak a könnyű rejtvényeket fejtsétek meg, ez nem nagy munka, hanem a nehezebbeket, igényesebbeket is, ezzel bizonyíthatjátok legjobban tudásotokat, szókincsgazdagságotokat, fantáziátok határtalanságát. 13
