Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-12-08 / 49. szám

KINEK A TÖRVÉNYE? Ha a kocsmárosban emberség lenne... „Az újságokban naponta ol­vashatjuk, hány ember követ el törvénybe ütköző dolgokat az alkohol hatása alatt. Saj­nos, nemegyszer vagyok, ta­núja annak, mennyi ember áll sorban reggelenként a kocsma ajtajánál és annak ellenére, hogy délelőtt tízig szeszesital­árusítási tilalom van, a kocs­­máros nyugodt szívvel méri ki az italt a munkába indulók­nak, sőt még a gépkocsiveze­tőknek is. Az üzletekben más a helyzet. Ott tíz óra előtt csak a protekciósok kapnak italt. Ha a kocsmárosokban emberség lenne, nem hagynák, hogy fizetésnapon sok férfi az utolsó koronáját is eligya, ven­dégül látva ivócimboráit is, otthon hiába várja a feleség, a gyerekek. Csak az éjszaka viszi haza üres zsebbel, dur­vasággal, vitatkozni vágyással tele. Szeretném megkérdezni, hogy lehetne az ilyenekkel a törvény értelmében szigorúb­ban, keményebben bánni? Ha valaki személy szerint jelentést tesz, a falu népe megszólja, vagy ami még rosz­­szabb, a családja is megtá­madja. Ettől félek én is. A férjem keresetéből alig élvez valamit a család. Dolgozni sze­retnék menni, de nem enged. Egyszer már bevitték a kijó­zanítóba, utána elvonóra is hívták, de nem ment. Azt mondta, ha én elvitetem, utá­na még jobban fog inni. Az anyósom mindenben engem marasztal el, ahelyett, hogy se­gítene jó útra téríteni a fiát, mindenért engem okol, de 6 nem tudja, mi az: pénz nélkül lenni, annyi sok durvaságot, sérelmet elszenvedni, mint amennyiben a gyerekeknek és nekem részem van. Sokat töp­rengtem és így látom, egyet­len kiút ebből a kilátástalan helyzetből a válás lesz. Csaik­­hát apa nélkül nevelkedjenek a gyerekeim B. S. Gáborrié Anya iszik „Tanácsot szeretnék kérni, csupán néhány biztató emberi hangú sort. Ketten vagyunk testvérek és igen nagy bána­tot, szerencsétlenséget hordo­zunk. Édesapánk már jó né­hány éve nincs közöttünk, fél­árvák vagyunk. Halála óta anya „nevel” bennünket, de ez a nevelés igen sok keserű­séggel, szégyennel jár. Anya iszik! Mértéktelenül sokat. Szinte azt lehet mondani, rab­ja az alkoholnak. Sokat töp­rengtem, mert én vagyok az idősebb — már középisko­lás —, hogy mi lehet az oka. Hiányzik anyának az élettárs? Fájhat neki valami? Problé­mája van a munkahelyen? Nem tudok rájönni. Mi, gye­rekek igyekeztünk neki min­denben a segítségére lenni. Hányszor fogadkozott már, hogy nem fog inni. Állta is a szavát egy ideig, azután mint­ha soha semmilyen ígéretet nem tett volna, kezdődött min­den elölről. ..!' Szégyellem, amit csinál. Na­gyon szégyellem. Érzem, le­néznek minket a faluban. Pe­dig mi, gyerekek, nem adunk rá okot, higgyék el nekem. De anya viselkedésének árnyéka mindenütt követ. Milyen lesz a mi további életünk? Ki ve­szi el egy alkoholista anya lá­nyát? Van egy srácom, levele­zek vele, szeretjük egymást, mégsem merem neki elmon­dani anyut. Ügy szeretném, ha én is felnézhetnék az édes­anyámra, mint a többi gyerek. Mikor józan, olyan kedves, ilyenkor szeretem, mindent el­felejtek, de amikor látom raj­ta az alkohol hatását... szin­te utálom. Tudom, erre még gondolnom se szabad, egy a­­nyát azért is szeretni kell, mert fölnevelt, de higgyék el, nem bírom tovább Mit csináljak? Hogy segít­hetnék rajta és magunkon?” D. Piroska JHindexit az emberért" A Lévai (Levice) Pedagógiai Szakközép­­iskolában az 1979/80-as tanítási évben nem nyílik magyar osztály, két évfolyam marad, a harmadik és a negyedik, ök zárnak le egy fejezetet, amely szocialista nemzetiségi iskola­­rendszerünk történetében Léván íródott. Az utánuk jövők, akik óvónők szeretnének lenni, az Ógyallai (Hurbanovo) Pedagógiai Szakközépiskolában folytathatják tanulmá­nyaikat. Sikerül-e átörökíteni a lévai hagyo­mányokat, megteremteni az óvónőképzés kor­szerű formáját? Hogyan kezdtek hozzá az illetékesek? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Frantisek Morávek mérnököt, a Nyugat­szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Oktatás­ügyi Osztályának vezetőjét: — A szakközépiskolák hálózatát kerületünk­ben a szükségletek szerint bővítjük. Jelenleg 41 gimnázium működik: fontosnak tartjuk a gimnáziumok integrációját, bár nem szeret­nénk csökkenteni a diákok létszámát! Szak­­középiskolákat a kívánalmaknak megfelelően nyitunk, természetesen az egyes járások igé­nyeivel összhangban, különös tekintettel Déi- Szlovákiára. Ezért nyitottunk az ógyallai gim­náziumban egy-egy magyar illetve szlovák osztállyal pedagógiai szakközépiskolát, ezért helyeztük ót a lévai óvónőképző magyar ta­gozatát ide, hogy ne maradjon ilyen jellegű középfokú képzés nélkül a komáromi járás. A lévaiban megfelelőnek tartjuk a magyar tannyelvű középfokú képzés jelenlegi helyze­tét. Nagymegyeren (Calovo) pedig Közgazda­­sági Szakközépiskolát nyitottunk, ugyancsak egy-egy magyar illetve szlovák tanítási nyelvű osztállyal. Nagymegyeren az idén még nyílt gimnáziumi osztály is, de szerintünk erre a jövőben nem lesz szükség. Ógyallán másodi­kosok, harmadikosok és érettségizők marad­tak. A dunaszerdahelyi és a komáromi járás gimnáziumi hálózata kielégítő. Több gimná­ziumot nincs szándékunkban megszüntetni. Modrában, Léván, Trnavában és Ógyallán folyik tehát óvónőképzés, ezeken kívül Bra­­tislavában nyitottunk fölépítményi osztályt. A nyugat-szlovákiai kerületben tanító óvónők képzettsége megfelelő. Az utóbbi időben állandó munkaviszonyba csak szakképesített óvónőket veszünk föl. Az állandó munka-Van köztök ógyallai, lévai, nagy­megyeri, de terebesi is.. viszonyban levő szakképesítés nélküli óvónők túlnyomó többsége lassan a nyugdíjkorhatár felé közeledik. 1978. április 30. a következő volt a helyzet a nyugat-szlovákiai kerületben a szakképesí­tést illetően: . .... , ebből a szakképesítés nélkül Az ovonok szama óvónők száma és részaránya állandó ideiglenes munkaviszonyban 4317 lő |l,3 % ПЙЗ 16,5' összesen szlovák tannyelvű 3605 44 1,2% 576 16,01 óvodában magyar ’ tannyelvű óvodában 712 11 1,5 % 137 19,21 Óvodáink felszereltsége, ellátottsága minde­nütt egyformán magas színvonalon áll, más kérdés a helyiség. A komplex lakásépítés terén még elmaradtunk az óvodaépítéssel. A járási nemzeti bizottságok azonban meg­felelő intézkedésekkel azon igyekeznek, hogy ezt a gondot mielőbb megoldják, üzemi óvo­dák, egységes földművesszövetkezetek óvodái­nak építésével. Természetesen problémát okoz a gyermekek elhelyezése az óvodákban, de az ötéves terv feladatát, hogy a gyerekek 70 százaléka óvodába járhasson, túlteljesítettük 2 százalékkal. A lévai járásban például a 3—6 éves gyermekek 80 százaléka óvodába jár. Azokban a városokban pedig, amelyek­ben óvónőket képeznek, új gyakorlóóvodákat nyitottunk. VARATLAN DÖNTÉS- Azt tudtuk, hogy a gimnázium megszű­nik — mondja Bőgi Béla, az Ógyallai Gimná­zium és Pedagógiai Szakközépiskola igazgató­­helyettese -, de először úgy hallottuk, építé­szeti szakközépiskola nyílik nálunk, ez körül-

Next

/
Thumbnails
Contents