Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-12-01 / 48. szám

OLGA VACKOVÁ, A CSEHSZLOVÁK NÖSZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TITKÁRA

Ami nincs с*.

c*

<

M

00 D

1

‘ö

о

u_

Óhatatlanul is gyakran esünk abba a hibába, hogy jólétünket csak a fizetési boríték tartalma alapján ítéljük meg. Kétségtelen, hogy életszínvonalunk alakulásának fontos mutatója a fizetés — közgazdasági kifejezéssel élve — a munkabér. Fontos, de nem egyedüli. Ha tekintetbe vesszük társadalmunk juttatásait, mindazt, amiben egyetlen tagját részesíti, nyilvánvalóvá válik, hogy ezek közül a legtöbb közvetve sem kérül a borítékba, ösztönösen kiragadva néhányat ezek közül: az ingyenes egészségügyi ellátás, a bölcsődék, óvodák, az ingyenes oktatás, a különböző betegbiztosítások, szociális juttatások, nyugdíjak, mind hpzzájárulnak a létbiztonság érzésének elmélyüléséhez.

А XV. pártkongresszus óta eltelt közel két esztendő után elégedetten állíthatjuk fel ezen a területen elért eredményeink mérlegét. Az ott elfogadott dokumentumok leszögezik, hogy pártunk alapvető célja a 6. ötéves terv időszakában is a lakosság növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítése. Nem szükséges hozzá különösebben mély közgazdasági előképzettség, hogy megállapíthassuk: a határozat teljesítésének alapvető feltétele a naponta elvégzett becsületes munka. Ez teremti meg az anyagi alapot, a juttatás lehetőségét, és ez ad erkölcsi jogot merítéséhez is.

A nemzetgyűlés őszi ülésén ezekről a lakosság létbiztonságát érintő kérdésekről tárgyaltak a képviselők. Megállapították, hogy a párthatározatokban kitűzött gazdasági fejlesztés üteme kedvező. Ez eredményezte, hogy tovább mélyült az állampolgárok biztonságérzete. A társadalmi fogyasztás 12,1 százalékkal, az egy személyre eső fogyasztás 5,3 százalékkal nőtt. Számottevő volt a növekedés a szociális juttatásokban, a 7,6 százalékos emelkedésen belül a nyugdíjak havi átlaga 1097 korona lett. A 6. ötéves terv első két évében 266 ezer lakás épült, a szociális létesítmények, kórházak kapacitása 2700 férőhellyel bővült, háromezerrel növekedett az orvosi rendelők száma; 105 ezerrel több gyerek járhat óvodába, az iskolai napközibe járók aránya 16,8 százalékról 18,5 százalékra emelkedett, s az iskolákban naponta 140 ezer gyerek étkezik.

A kiragadott példák nyomón elindulva egyértelmű lesz a népgazdaság fejlettségének állapota és a létbiztonság közötti szoros összefüggés. Ez határozza meg, mennyire tudjuk megközelíteni társadalmunk legfőbb célját: megteremteni az emberek boldog, nyugodt életét. Éppen ezért szükséges, hogy a fizetési boríték vizsgálgatása közben mindannyian elgondolkodjunk: megtettük-e a tőlünk telhetőt, hogy a társadalom asztalára kerülő jelképes borítékban is több legyen. Az elvégzett munkánk jó minősége, hatékonysága nemcsak számunkra teremt

értékeket, nemcsak magunknak ad biztonságot, de hozzájárul mindannyiunk, a közösség életszínvonalának javításához is. Ezt tudatosítva bizonyára nem elégszünk meg azzal, ha a rossz munkaszervezés, az önkényesen felrúgott szállítási határidők nyomán munkahelyünkön üresjáratok vannak. A szükségmegoldósként elrendelt „álmunka", az udvar söprése, a gépek, berendezések „kényszer-karbantartása" az anyagra, alkatrészre váró munkások szabadságra küldése sem változtathat az elkövetett vezetői hibákon. Az ilyen jellegű vezetői mulasztások bomlasztják a munkafegyelmet, felborítják a munkamenetet. Ezekben az üzemekben a dolgozók megkapják ugyan a havi átlagbért, szóhasználatunkkal élve: a teli borítékot, de nem termelték meg a közösség számára jóval fontosabb, társadalmi elosztásra szolgáló értékeket. Mindannyiunk érdeke és kötelessége, hogy hatékonyan, jó minőségben termeljük meg az elosztásra kerülő javakat, amelyek életszínvonalunk emelkedését szolgálják.

Az eddigiekben említett tényezők összesége egy alapvető dologra épül: a munkához elidegeníthetetlen joga csak a szocialista társadalomban élő embernek van. Nálunk senkinek sem kell félnie, hogy nem találja meg a társadalmi érvényesülés lehetőségét, hogy nem jut munkához. Ezzel szemben az utóbbi években csaknem minden tőkés országban szomorúan alakult a lakosság helyzete. Az 1977-es adatok szerint Franciaországban, 1 millió 350 ezer, Nagy Britanniában 1 millió 250 ezer, a Német Szövetségi Köztársaságban 1 millió 250 ezer, az Amerikai Egyesült Államokban majdnem 14 millió munkanélkülit tartanak nyilván. Ezeknek jelentős hányada olyan fiatal, akik iskoláinak befejezése után nem kapnak állást. A legalapvetőbb emberi jogtól való megfosztás, a politikai gúzsbakötöttség, a bebörtönzések, az embertelenség, a nők és a gyermekek jogfosztottsága olyan tények és jelenségek, amelyek egyértelműen társadalmunk fölényét bizonyítják.

Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy társadalmi berendezésünk alappillére az elvégzett munka és nem a kihasználatlanul heverő munkalehetőség, az ellógott munkaidő, a javításra szoruló vagy kijavíthatatlan selejt gyártmány, a gátlástalanul kihasznált táppénzrendszer.

Hibába esnénk, ha közömbösen szemlélnék a szocialista életmóddal ellenkező fogyasztói életmodell terjedését. Az anyagi javak egyedüli üdvözítő voltát hirdető nézetek húznak egykor teljesen becsületes embereket a sikkasztás, a harácsolás, a közös tulajdon szétlopkodásának örvényébe. Ezért is fontos, hogy hosszú esztendők szívós munkájával megteremtett anycrgi jólétünkből eredő művelődési lehetőségeinket is kihasználjuk. Szocialista kultúránk minden területén a társadalom erkölcsét, szellemi életét szilárdítsuk. Több ez, mint kultúrpolitikai feladat; a szocialista társadalom feltételei között élő ember felkészítése a távlatot adó kommunizmusra.

Valahol itt gyökerezik az a nézet is, amelyről az elején szóltunk: ami nincs a borítékban, a takarékban, a garázsban vagy a lakásban, az nem az enyém. Pedig egy-egy hirtelen ágybadöntő betegség esetenként figyelmeztet másfajta javakra is, mint a magántulajdon. Egyetemre, főiskolára, középiskolára járó gyerekeink, a tanszereiket ingyen kapó kisiskolások, a társadalom bőkezűségét élvezik. Jó lenne, ha sosem felejtenénk el.

3