Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-11-24 / 47. szám
Kedves Szilvia! Csupa keserű csalódás a levele: „A szüleim mindig nagyszerűek voltak, a mi családunk igazán példás volt. Ezt az bizonyítja legjobban, hogy amikor a testvérem meg én serdülőkorba kerültünk, megértésükkel, szeretetükkel minden buktatón átsegítettek bennünket, és nagyonnagyon jó barátok lettünk. Nem is volt baj addig, amíg a lérjemmel új lakásba nem költöztünk. Amíg otthon laktunk, jó volt, mert férjem is megszerette őket, és ők is a férjemet. Most pedig, hogy a magunkéban lakunk, rettenetes csalódás ért: anyukám gratulált a szép új lakáshoz, azt mondta, örül, hogy végre a magunkéban vagyunk és a magunk lábára álltunk. Aztán megmondta, hogy mennyire örülnek, mert ők most apuval a maguk életét akarják élni és így tovább. Igaz, hozzátette, hogy azért rájuk mindig számíthatunk... Én azóta nem tudok megnyugodni, az egész nagy szeretetük csak képmutatás volt, úgy érzem. A férjem szerint ez igy van rendjén. Szerintem azonban nem. Úgy képzeltem, hogy anyu majd mindenben segíteni fog, amíg beletanulok a háztartásvezetésbe ..." Ilyen panaszt bizony ritkán hallani egy fiatalasszonytól! A fiatal házasok rendszerint azért vannak elkeseredve, mert a szülők állandóan beleszólnak a dolgaikba. Ezzel szemben maguk — édesanyja okos szeretetének köszönhetően — abban az előnyös helyzetben vannak, hogy minden külső beavatkozás nélkül kezdhetik építeni közös életüket. Mert mi lenne, ha kívánsága szerint édesanyja ott bábáskodna kezdő háziasszonykodása lölött? Bármilyen jó is hármójuk viszonya, ízlésük különböző, apróságok ütközőpontokká válhatnak, kis nézeteltérésekhez, sértődésekhez vezethetnek, s ezek konfliktusokká nőhetnek. Mindezt az adott helyzetben elkerülheti, csak legyen több mersze önállósítania magát. Becsülje meg édesanyját, hogy nem avatkozik kéretlenül a kettejük életébe, viszont biztonságot adhat az a tudat, hogy van, akitől bármikor bármiben tanácsot kérhet és kaphat. Bár nem írja, csalódottságából mégis feltételezem, hogy talán anyagi segítségre is számított szülei részéről a berendezkedésnél. Ez nagy önzésre vallana. Szüleitől nem csekély anyagi áldozatot is követelt két gyermek felnevelése, elindítása a saját útján, még akkor is, ha mindketten szépen kerestek. Most, hogy ismét kettesben maradtak, s még mindketten aránylag fiatalok, hiszen jó néhány évük van a nyugdíjaztatásig, a teljes lekötöttség évei után a legtermészetesebb, hogy örömmel gondolnak rá, időt is, pénzt is áldozhatnak pihenésre, kedvteléseikre, utazásra stb. Azonkívül, ha egy fiatal pár kezdettől arra számít, hogy az apa és az anya az égvilágon mindenben segíteni log, a lakásszerzéstől és berendezéstől kezdve a mindennapok apró-cseprő gondjainak megoldásán keresztül egészen addig, hogy az eljövendő kisbabát is természetesen az eljövendő nagymama fogja nevelni, akkor ez veszélyesen hiányos alap a családi élet kiépítéséhez, és semmi esetre sem elegendő az új, fiatal közösség természetes, egészséges fejlődéséhez. Kedves Szilvia! Ne higgye, hogy csak a fiatal, házasoknak vannak örömeik, szórakozásaik, a több mint húszéves házasok sem nélkülözik ezeket, örüljön, hogy ilyen családban nőtt tel és hogy szülei házasságát példaképnek tekintheti. Szülei szeretete a régi, csak az életkörülményeik változtak meg, s ezzel meg kell békélnie! Szeretettel üdvözli D. KOZMA ELZA Szülőknek nevelésről Az első iskolai év még a legjobb felkészítés mellett is óriási változást hoz a gyermek életébe. Ott kell hagynia a megszokott, kedves óvodát és óvónénit — új kötelességek, új körülmények várnak rá. Ne lepődjünk meg, ha ilyenkor — átmenetileg — visszatérnek a régi rossz szokások, ha dacos vagy éppen túl csöndes lesz a gyermek. Néha hetekig eltart, amíg megnyugszik. Ügyeljünk arra, hogy az iskola ne legyen „mumus“, és a lecke sem kellemetlen, kényszerű feladat, hanem olyasmi, ami bennünket, felnőtteket is kíváncsivá tesz, mert új és érdekes. Hogy büszkélkednek ilyenkor a tudományukkal — és mi őszintén örüljünk 'minden apró eredménynek! A szülők rendszerint el KIHEZ FORDULJUNK? A Munka törvénykönyve lehetővé teszi — és ez minden dolgozó nő joga —, hogy az anya a fizetett szülési szabadság letelte után, munkaviszonyának megszakítása nélkül további fizetés nélküli szabadságot vegyen igénybe, amit a munkaadója köteles neki a gyermeke kétéves koráig megadni. a) A gyermekgondozási segélyre elsősorban azoknak az anyáknak van igényük, akik két évnél fiatalabb gyermekükről egész nap saját maguk gondoskodnak, feltéve hogy még egy vagy több iskolaköteles korban levő gyermekük vagy pedig olyan 26 évnél fiatalabb rokkant gyermekük van, aki állandó gondozásra szorul. Ebben az esetben a gyermekgondozási segélyre minden anyának igénye van, tekintet nélkül arra, hogy azelőtt alkalmazásban volt-e, tehát további fizetés nélküli szabadságot vesz-e ki, vagy pedig egyáltalán nem volt még munkaviszonyban. b) Az igényjogosultak másik csoportjába azok a nők tartoznak, akik csak egy gyermekről gondoskodnak kétéves koráig, de csak akkor, ha 1. nem férjezett, özvegy, elvált vagy egyéb fontos okokból egyedülálló (magányos) nőről van szó, aki nem él együtt élettárssal, vagy 2. olyan rokkant gyermekről gondoskodik, aki állandó gondozásra szorul, vagy 3. más gyermekét vette az anyai gondoskodást helyettesítő állandó gondozásba. A gyermekgondozási segélyre való igény megszerzésének további feltétele, hogy az anya a terhessége alatt a terhes nők tanácsadójában rendszeresen igénybe vegye a terhes nőkről való gondoskodást. Az első ellenőrző vizsgálatra a terhesség 16-ik hetének végéig kell elmennie, azután pedig az orvos utasításai szerint további rendszeres szakorvosi vizsgálatra kell járnia. A gyermekgondozási segély összege havi 500 Kcs, ha az anya csak egy, 800 Kés, ha kettő, 1200 Kcs, ha három vagy több két évnél fiatalabb gyermekről gondoskodik. A gyermekgondozási segély a gondozott gyermek kétéves korának betöltéséig jár. Minthogy a segélyt az állam adja, csak azok után a gyerekek után jár, akik csehszlovák állampolgárok és a köztársaság területén élnek. Az igényt a munkaviszonyban levő nők a munkaadójuk szakszervezeti üzemi bizottságuk mellett létesített nemzeti biztosítási bizottságnál (KNP), a szövetkezeti tagok a szövetkezet vezetőségénél, a többi igénylő pedig a lakóhely szerint illetékes járási nemzeti bizottságnál érvényesíti. Dr. BERTHA GÉZA is határozzák: támogatják, segítik a kisiskolást, szoros kapcsolatot tartanak a pedagógussal és az iskolával. Aztán ki-ki amennyit bír, annyit valósít meg ezekből az elhatározásokból. Alakítsunk ki megszokott napirendet, életritmust. Az iskolásnak legyen megszokott helye a szobában: kis asztala, melyben a tanszereit tartja és amit jól fölér; a fény (és nemcsak a lámpafény) bal oldalról érje. Ügyeljünk arra, hogy az emberi élet három fő tevékenységi formája: a játék, a tanulás és a munka megfelelő ritmusban váltakozzék. A kisiskolás — és különösen az elsős — napirendjében éppúgy kapjon helyet a játék (eleinte a mese is!), mint a levegőzés és a hosszú, mély alvás. Ne közvetlenül a tanítás és az étkezés után tanuljon: játsszon, levegőzzön, pihenjen tanulás előtt. На Я gyelme lankad, tartson pihenőt, majd folytassa a munkát. Egy szál virág A sétatér koraesti forgatagában idős néni ül, kosarában virágcsokrokat rendezget. A járókelők elmélázó pillantást vetnek felé — talán anyu, Zsóka, a kedves megörülne, üres a váza... — aztán mégis továbbmennek. Fiatal pár tűnik fel a tömegben. A lány nem tud elszakadni a virágkosártól. Talán a társa megérti, rrjegérzi és ... olyan boldogság virágot kapni! Az első hóvirágcsokortól, melyeket gyerekek árulnak lopva az utcasarkon. A fiú közömbösen néz maga elé. Nem sejti, milyen erő rejlik a virágban — gyógyít, elveszett reményt hoz vissza. A szeretet jelképe. — Vegyél már egy csokrot — szól végül a lány.- Hm? Mit akarsz?- Egy csokor virágot kérek, nézd milyen szépek azok a hatalmas sárga krizantémok — bújik a fiúhoz — Mennyiért adja, néni? — fordul a fiú kelletlenül a virágárushoz SZERETNÉK RÁTALÁLNI 66 — öt korona, kedves, most szedtem, nézze milyen gyönyörű. Illik majd a kisasszony kezébe. — A néni fürgén válogat a csokrok között. — Ez a legszebb — nyújtja kedvesen. — Mi, öt korona? Ez a három szál vacak? Erre dobjak ki öt koronát? Gyere! — ragadja meg a lány karját, húzza maga után. És nem veszi észre, hogy ő még mindig hátrafelé tekinget, a virágkosár felé Százhatvankét cm magas, karcsú, barna, értelmiségi lány, akinek szenvedélye az olvasás, kézimunkázás, aki szereti a természetet, szeret utazni és kirándulni, házias, nem dohányzik és anyagi körülményei rendezettek, társaság hiányában ezúton szeretne határozott fellépésű, kiegyensúlyozott, kulturált, független, 170 cm-nél magasabb, diplomás férfival meg-GAZDAG MÁRIA ismerkedni házasság céljából. Magyarországi leveleket is vár. Jelige: „Értelem és érzelem“ Kelet-szlovákiai özvegyaszszony szeretne intelligens, józan életű férfival megismerkedni ötvenéves korig. Jelige: „Ketten egymásért* Egyedül élő fiatalember, akinek nincs káros szenvedélye, szereti a természetet, egyedüli szórakozása a rádióhallgatás és a tévénézés, ezúton szeretne becsületes, komoly lánnyal, vagy elvált asszonnyal megismerkedni — 1—2 gyerek nem akadály —, akivel megoszthatná örömét és bánatát. Jelige: „Jobb kettesben“ 11
