Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-11-24 / 47. szám

HOTEL REGIA

Ismét tehetségvizsgán estek át az újságírók a nemrég megrendezett első úszóversenyen. Szinte hihetetlen: aki megjelent a bojnicei fedett uszoda rajtkövén, nem merült víz alá. Tehát a legtöbb újságíró „úszik“..

A beavatottak úgy tudják, hogy az úszóverseny kezdeményezői a nők voltak, akik az atlétikából kiindulva — mellbedobással — némi előnyt sejtettek a célba érésnél. Persze nem tudták, hogy ilyen értelemben a férfiak is intenzíven készültek. Nagy volt a csalódás a nők táborában, mert a győzelmet minden esetben az szerezte meg, akinek hosszabb volt a keze.

A nőknél az 50 m-es mellúszást a vízből indították. Ebben a számban jól érvényesült Archimédes törvénye: „Minden vízbe mártott test annyit veszít a súlyából..."

.. amennyit utána kellett tölteni, miután nagy nehezen kicibálták az utolsó toliforgatót is a vízből.

Gyógyfürdőben pihentük ki a verseny izgalmait. A férfiak öltözőjében „római gladiátorként“ sétált a Práca, a Sport és a Smena egyegy szerkesztője.

Ezek a csinos lányok nem is sejtik, milyen veszély fenyegeti őket azzal, hogy hagyományossá válik a bojnicei úszóvetélkedő. Minden alkalommal súlyos kilókat szednek föl a sok nevetéstől.

(nagy)

Cl jd alán csak néhány beavatott és maguk az operaénekesek tudják, milyen tövises, milyen megerőltető az operaszínpadig vezető út, milyen kimerítő feljebb s mindig feljebb kúszni-lépni a lépcsőn, s elérni az utolsó fokot, amely nem más, mint maga a megálmodott szerep, a siker és koronája, a nézőtéren kitörő tapsorkán. Mert nem elég a tehetség, sőt még a karrier vágya sem elegendő. Igazi művész csak megannyi lemondás, mindennap megújuló önmegtagadós, fizikai feszültség, pszichikai összpontosítás és szüntelen kemény munka árán lehet valaki. Erről az útról órákig tudnának mesélni az idei Bratislavai Zenei ünnepségeken fellépő fiatal, kezdő előadóművészek.

Olga Baszisztiuk szopránénekesnő az ünnepségek Interpódiuma hat énekesének egyike képviselte a Szovjetuniót. A huszonhat éves művésznő pályáján elérte az első kimagasló pontot: a Ivovi filharmonikusok szólóénekese.

Az opera nézőterének félhomályában vagy a rádióból szűrődő zene hullámain születtek-e az álmok az énekesnői pályáról, ma már 6 sem tudná megmondani. Mindenesetre az álmodozást követte a szándék s a szilárd elhatározás, hogy ezért hajlandó a legszigorúbb fegyelemnek alávetni magát, hajlandó mindenről lemondani, mert tudta, hoav e nélkül az álom örökre

A „KOREAI KÉRDÉS"

Huszonöt esztendővel ezelőtt fejeződött be a koreai háború, 1953-ban a Panmundzsonban megkötött fegyverszünet azonban csak a fegyverek elnémulását jelentette, s nem az igazi békét, az ország dolgának végleges rendezését. Itt osztották ketté a félszigetet, húzták meg a 38. fokon a demarkációs vonalat.

Észak-Kóreában népi demokratikus állam alakult, s a nép hozzálátott a romok eltakarításához — az ország építéséhez. Fokozatosan újjáépültek a városok, falvak, újra vetettek és arattak a földeken, megindult az ipari termelés, gondozni kezdték a hatalmas gyümölcsösöket, és hovatovább sokasodni kezdtek a figyelemre méltó gazdasági eredmények. Megnyíltak az oktatási intéz-