Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-11-17 / 46. szám
BENEY ZSUZSA Ősz Gombolyodik puha pára, ritkás fény szitál a fákra, könny csillan meg kék szemén, sír az estike virága. Mért szomorú a világ ma? Halkan dúdolgat a szél, mint amikor kiságyadnál édesanya énekelget. Pillangózik a levél. KEDVES GYEREKEK! Az ábécé hangjai közül némelyik önállóan is megáll; értelme, jelentése van. Legelőkelőbb közülük az Ö, amely teljes értékű sze mélyes névmás. Eggyel lejjebb áll a ranglétrán az A névelő, E mutatószó. az Ó indulatszó és az S kötőszó. Az -E, -É kérdő toldalékot már bajosan mondhatnánk önállónak. És a többi hang? Ha leírni nem szoktuk is őket önállóan, hangoztatjuk egyiket-másikat, mégpedig jellegzetes helyzetekben. Vegyünk néhány hangot, próbáljátok meg kiejteni őket: A — hosszan ejtve tagadást, kételkedést fejez ki. F — nagy melegben vagy nagy teher lerakása után sóhajtunk úgy. hogy alsó ajkunk hozzáér a felső fogsorunkhoz. I — hirtelen, éles fájdalomnál a tiltakozás önkéntelen hangja. ' S — egészen fincm csititás. Z — legyet, szúnyogot utánozunk vele. írjátok meg, mit jelölhet az A, C, CS, O, SZ hang. Megfejtéseteket küldjétek el címünkre: Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. A 37. számunkban találós kérdést közöttünk. Bizony senkitől sem kaptunk teljesen jó választ, Farkas Magda füleki (FiCakovo) tanuló a kettő közül a másodikat, „a kutya és a macska", találta el. Az első kérdésre viszont, melynek megfejtése a kémény és a füst, nem érkezett megfejtés. Farkas Magda könyvjutalomban részesül, benneteket pedig arro kérünk legyetek kissé figyelmesebbek! Ha kigyúl az esti csillag, mért hallgat el ma a szél? Észreveszed árnyadat, nem süt, bársony sugarával csöndben simogat a nap, útra kelnek, messzi útra, felnőttek a madarak. Mély kút vize nem felejti, csillogása őrzi, rejti elmúlt arany nyaradat. MÉSZÖLY MIKLÓS Palkónak volt egy szamara. Egyszer egy nagy rengeteg erdőben mendegélt a számáráról. s hogyan, hogy nem — összetalálkozott egy törpevei. A törpe egy bokor aljában aludt, s a szamár véletlenül rálepett a sapkája csücskére. Haj, mérges lett a törpe nagyon! Felugrott, és elkezdett pörölni Palkóval — Nem tudsz jobban vigyázni a szamaradra?! — kiáltotta dühösen. — Oda a sapkám, nézd meg. milyen csúf lelt! Palkó megnezte a kicsi sapkát; az bizony összevissza szakadt. De hat most már mit csináljon? És nagy hetykén így válaszolt: — Nem tudsz jobban vigyázni a sapkádra? A számár az csak számár, én nem vigyázhatok helyette! Több se kellett a törpének, még mérgesebb lett. — Hát jó! — mondta. — Akkor majd kiokositom én! Azzal átkozlak meg, hogy a szamarad mindig azt mondja, amit te! Palkó jót nevetett rajta. — Na hiszen ez nem nagy átok, ezt még elviselem! De mire kimondta — a törpe már sehol se volt. Ő meg indulni akart tovább — de a szamara nem indult. Mondta a szamárnak: Gyí. csacsi! — S akkor a szamár is visszamondta: Gyí, csacsi! „Hinnye, ez így nem lesz jó! — gondolta Palkó. — Ez a törpe jól kifogott rajtam!” — S mikor már egy órája vesződött a szamárral, olyan dühös lett, hogy jó alaposan eltángálta a szegény állatot. Csakhogy az megharagudott ám, s úgy oldalba tisztelte a patájával Palkót, hogy belebukott egy nagy pocsolyába. Ott aztán ijedten kiáltozni kezdett: Segítség! Segítség! Mire a szamár is rákezdett rögtön: Segítség! Segítség! PALKÖ ÉS A SZAMARA Éppen fa vágok jártak arra. s kisegítették Palkot a pocsolyából. Kérdezték, ki volt a másik ember, akt segítségért kiáltott. — Hat a szamaram — mondta Palkó, s keservesen tapogatta az oldalai. De ezt már nem hitték el a favágók. S azt mondtak, hogy aki ekkorát hazudik, azt a király elé kell vinni, az büntesse meg az ilyen hazudozót. Ügy is lett. Király elé vitték, a király pedig kimondta az Ítéletet: Palkót tömlöcbe kell csukni. S megkérdezie a legénytől, mi az utolsó kívánsága. azt még teljesíti. Palkó csak azt kérte, hogy a szamarától hadd búcsúzhasson el Oda is vezették mindjárt a szamarat. Palkó meg letérdeli a király ele, s elkezdte mondani. — Felséges király uram. kegyelmezz arva fejemnek, ártatlan vagyok! — S akkor a számár is letérdelt. és ö is mondani kezd - te: — Felséges király uram. ke gyelmezz arva fejemnek, ártatlan vagyok! A király akkorát nevetett, hogy Palkot rögtön szabadon bocsátottá, s a számáráváI együtt felfogadta udvari bolondnak. 13
