Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-11-10 / 45. szám

Я! Kl E ТИР

■f «к шинивм - III Hi—lull I *ыгяашашшаашштi

Gyerekkorom óto érzem - о szüret a parasztember ünnepe. Verőfényes domboldal, katonásan sorakozó szőlőtőkék, rajtuk a sok-sok illatos, kívánatos fürt. A szüretelek vidám arca, gyerekek hancúrozása a sorok között, megannyi felejthetetlen ősz...

A mezőgazdasági termékek között a szőlőnek némi privilégiuma volt. Talán azért, mert ugyanaz a tőke évekig hozott termést, nem úgy mint a búza vagy a paprika. A jó gazda minden tőkét ismert, úgy formálta, ahogy jobbnak látta. Ezt a munkát dehogy bízta volna másra. Arról pedig még csak nem is álmodott, hogy egy nagy gépet engedjen szőlejébe, hogy az üsse-csapja a veszszöket, és lecsépelje a féltve nevelt fürtöket.

Szüretelő kombájn a szőlősorok között. A sopornyai (Soporna) efsz 350 hektáros szőlejében láttuk. Sujdók Pavol mérnök dicséri ezt az okos, de elsősorban hasznos gépet. Hároméves gyakorlat után bátran mondja — igaz, elég drága (kb. 1,5 millió Kcs), de kifizetődik. A szőlőben semmi kárt nem tesz. Csupán a szögletes betonoszlopokkal van némi baj. A veszteség 5—10 százalék, amit kárpótol, hogy naponta 80 embert helyettesit, teljesítménye 2-4 hektár*. Előnye, hogy bármilyen időben dolgozhat, ami most igen fontos, mert jó termés ígérkezik. A szőlész 100 mázsás hektárhozamra számit. A cukortartalom 16-17 fok, ami a körülményekhez képest jó.

Zajlik a szüret. A sárguló levelek birodalmából gyakran felcsendül a dal, miközben a kezek szorgoskodnak. Ki tudja a lelkek mélyén nem lappang-e egy kis nosztalgia, amit a közelben szüretelő kombájn zúgó-búgó zaja vált ki. A szüret meghitt hangulata is változóban van.

Kép és szöveg M. NAGY LÁSZLÓ