Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-10-27 / 43. szám

— Bercóval... ? Aha, egy dinilt Vagy már ... nem fáj annyira? — Luca meg sem várta a választ, a konyhaajtóhoz ment, kinyitotta és kilépett, míg a bútor mögül, mintegy a villa falain túlról fölhangzott James Last elnyújtott slágere. A lehető leghalkabban szólt — mintha messziről vagy egy nyugdíjas öregúr ismeretlen garzonjának karácsonyi magányából szűrődött volna idáig, de az is lehet, hogy csak egy zsebrádióval vonult valaki a fák s az ablakok alatt, és Dana megrezzent.

Lojzo nyitott be a konyhával szembeni ajtón, Lojzo, a tizennyolc-tizenkilenc éves atléta -és szoknyapecér, hetyke és nyers, egy-egy pillanatra szinte durva, metsző fütyörészéssel. A Rózsák idejét fütyülte. Mozdulatain a rámenősök mesterkélt, bár őszintének is őszinte, hetvenkedő terpeszkedését érzi az ember. Mikor észrevette Danát, fennhéjázó, mármár kényszeredett fejbiccentéssel üdvözölte, mintha nem is akarta volna köszönteni. Hangjában a közönynek az a súlytalanító és higgadt fölénye is benne volt, amely á kényeztetett és kényeztető ösztönök része is lehet, bár nem feltétlenül, kólóm — mondta.

Luca ... kérlek... hova tetted a kabátomat? kérdezte Dana.

— Tudom, hogy van belőlük nálad is — jelentette ki Luca.

— Honnan tudhatnád? — kérdezte Lojzo, s egy pillanatig szinte úgy mérte végig anyját, mint a nőket szokás.

— Luca, nekem tényleg indulnom kell... bezár a zöldséges — jegyezte meg Dana, s végigsimított a szvetterén.

— Ügy szórtad a pofádba, mint az amerikai mogyorót — felelte Luca, s állni próbálta Lojzo tekintetét.

rőt?

Mikor szórtam úgy, mint az amerikai mogyo— A múltkor. Leves előtt. Éhomra. Hogy azonnal hasson.

— Öva intlek, ne akard, hogy fölfusson bennem a pumpa!

A konyhai tükörben láttalak.

Ezt még megkeserülöd.

A BÉTÉTKÖIW4 BhLMDhJh

4

— Jó napot, Alojz! Maga már megint nőtt egy kicsit — fogadta Dana.

Lojzo kihúzta a szekrény első fiókját, valamit keresett benne: — Növekszünk. Növekszünk. Ki hogy. — Bevágta a fiókot, kihúzta a másikat, s abban kezdett kotorászni.

Hogy van a kis Dagmar? — kérdezte Dana.

— Tudom én? Dobtam. Vagy ő dobott? Tudom én? — felelte Lojzo, s nyomta be a második fiókot, húzta a harmadikat.

— A mi Linánk látta magát játszani a KPP pódiumán.

Hogy megvagyunk? Jól, nem jól?

Megyeget — felelte Dana már szepegő hangon.

— Megyeget az mindig. Csak az embernek gőze sincs, merrefelé — morogta Lojzo, kiemelt egy kék iratgyűjtőt, fölegyenesedett, s térdével helyére tolta a fiókot.

Bejött Luca, kezében narancsleves pohárral, végigmérte Lojzót, s szólt: — Figyelj csak!

— Csupa fül vagyok — dünnyögte Lojzo, s az iratgyűjtőt tanulmányozta.

Miért nem vagy jelen? — szólt rá Luca.

— Mondom, hogy úgy áll a fülem, mint egy sárhányó — mondta Lojzo.

— Hová tüntetted el azt a temérdek sok pilulát? kérdezte Luca.

— Milyen pilulát? — kérdezte Lojzo.

— Azt, ami abban a kötött-tigrises hasas dobozban volt — mondta Luca.

— Hisz ott vannak — vitatkozott Lojzo.

— Mindent fölforgattam — mondta Luca, míg a narancslét a pénz mellé tette, s pillantása Lojzóra szegezódött.

— Ott kell lenniük valahol. Beton, hogy ott vannak — vetette oda Lojzo a válla fölött.

Mondom, hogy komplett az egészet fölhánytam. Akkor a fater vitte el — vágta rá Lojzo, s teli szájjal örvendezett.

— Miféle fater? — kérdezte Luca, s észrevette, hogy Lojzo. válasza fájt Danának.

— Most olyan képet vágsz, mintha két faterral is rendelkeznék — felelte Lojzo, "míg szeme fokozatosan, mintegy valami ellenerőt visszaszorítva, anyja tekintetébe mélyedt. — Újabban a fater szokta őket csórogatni —. adta elő Lojzo egy furcsa félvigyor kíséretében.

JAN JOHANIDES

Durva vagy!

Ne hülyéskedj!

Ilyet! Ilyet mondasz anyádnak?

Tudod, hogy nem állhatom, ha szőr ellen jössz nekem! Svéd zuhanyra kéne járnod! — Danához fordult, s jóakaratú, engedékeny, sőt gyöngéd hangon ismételte: — Svéd zuhanyra kéne járnia.

— Ide vele! — parancsolta Luca, hangjában mintegy a parancs ereje nélkül,

Minek?

Alig állok a lábamon.

— Nahát...! Nem akarnál valamit megszagolni... ? Valami zsongítót... ? Tisztítószert... ? Hozok

Mozgás! — rivallta Luca.

— Azokat a bogyókat még megbánod, ha mondom! — jelentette ki Lojzo, kivett egy dinilt, s átnyújtotta anyjának.

— Takarodj! — rikoltotta Luca, s nézte a fiát, hogyan távozik. Lojzo a strandoló szépfiúk lassú és himbálózó, de sértett járásával haladt, s Luca szeme addig követte, míg csak be nem vágta maga mögött az ajtót. Danához fordult: — A saját két szemeddel láttad. De még nem is láttál mindent.

— Talán kinövi — jegyezte meg Dana.

Nem. Teljesen a cápára ütött. Mire olyan idős

lesz, az lesz belőle is. — Kezét Dana vállára tette, úgy mondta tovább: — Ha tudnád! — A hangja elcsuklott, mintha' a zokogását nyelte volna le. Sóhajtott, s folytatta: — Hidd el! Néha úgy érzem magam, mint...! Tegnap a fürdőszobában láttam egy pókot! Egy pókot a fürdőszobában, ahogy erőnek erejével ki akart jutni a kádból: mindig csak mászott föl a zománcon, de mindig visszaesett! Ügy... úgy érzem magamat. Mint az a pók. Nesze, itt a diniled, végre! — Luca hangja most sokkal öregesebben csengett. Mintha pár másodperc alatt megöregedett volna. A pilulákat Danának adta.

— Fütyülj rá! Fütyülj, rá! Figyelj: mondok egy príma viccet! Arisztid találkozik Taszilóval, hát látja, hogy... — kezdte Dana, és rágyújtott.

— Tizenegy órán át! Tizenegy órán át vajúdtam vele!' Ez az! Tizenegy órám .át!

— Irtó jó vicc! Figyeld! Irtó jó vicc! Arisztid látja, hogy Tasziló húzza a házmestert egy kárén! Ismered? — kérdezte Dana.

(folytatjuk)

Tataija

«. * ki I

Az ősi népek írásának megfejtése sok gondot okozott a későbbi korok emberének. 1802-ben egy német gimnáziumi tanárnak, Rl-nek végül is sikerült az óperzsa ékírás 13 jelét helyesen értelmeznie. Teljes eredményt azonban csak R2 ért el a múlt század 40-es éveiben, amikor megfejtette I. Dareiosz perzsa uralkodó ma már 2 és félezer éves, utókornak szánt üzenetét. Az üzenet a perszepoliszi szobrokra volt babiloni, elámi és óperzsa nyelven felvésve. Az ezt követő ásatások aztán bőven hoztak a világra megfejteni valót. R3 romjainak feltárásánál megtalálták R4 babiloni uralkodó könyvtárának kb. 20 000 agyagtábláját. Az írás azonban nem csupán agyagtáblákon maradt ránk. Nagyon jelentős R5 babiloni uralkodó 2,25 m magas kőoszlopra vésett „törvénykönyve". - •

Vízszintes sorok: A. R2. B. Dísze. Gabonaféle. C. Kis ország Nyugat-Afrikában. Dal. D. Talál. A feleség apja.

E. Hidrogén. Orosz női név. BS. F. Vissza: spanyol költő és szindarabíró (1807—1865). Izomkötő. Görög betű. G. Odítő ital. R. H. Skoda autómárka. Tönkhegység a Szaharában. Házőrző. I. Parancsolója. Szavazata. J. Lehullott, száraz lombréteg, fordítva. Betű kiejtve. A Duna mellékfolyója. K. Egyezkedés. Allatfilmsztár.

L. A világ teremtője az ókori egyiptomiaknál. Szolmizációs hang. P. M. Csacsihang. öregszik. N.... Pavone, olasz táncdalénekesnó. Ilyen csiga is van. O. Első fellépés. A. P. R1.

Függőleges sorok: 1. Füves terület. R5. Gally. 2. Juhistálló. Kis félsziget Dél-Európában, tengerészeti és légi támaszpont. R. 3. Osztrák meteorológus, a kontinensvándorlás elméletének felállítója. Kova betűi. Mesterséges nyelv. 4. L. Női név. Arany vegyjele. A mesében ennyit szoktak ütni egy csapásra. 5. Északi nép. R3. Folyó Csehszlovákiában. 6. A sakkvilágbajnoknő személyneve. Spirális alakú csillaghalmaz a Naprendszerben. Vissza: gyep. 7. Csecsemő teszi. Kettőzve, tréfás apa. Súlyegység. Hibázik-e. 8. Balga. Nesz betűi. Időben később. 9. N. R4. D. . G. J,

Beküldendő az Rí., R2„ R3., R4., R5. sorok megfejtése 6 napon belül a rejtvényszelvénnyel együtt.

A 42. számú rejtvény helyes megfejtése: Mezopotánia, Sumér, ékírás, akkád, betűírás, agyagtábla.

A 36. számú rejtvény helyes megfejtéséért könyvjutalomban részesültek: Gergely Mária, Ipolybél (Bielovce), ifj. Medo István, Zselíz (Zeliezovce), Nagy Mihály, Diószeg (Sládkovicovo), Budinszky Sándorné, Érsekújvár (Nővé Zámky), Prusák Györgyné, Kassa (Kosice).

3