Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-03 / 1. szám
111 i ■ . I ILII In A^ nfffnn ^1ЙВгтГ11?У1УЯ[П1|П1 щI ^ШпШЦгмд Versenyünk olvasóink véleményének tükrében Ami a szinte az egész éven át tartó versenyünkből még hátra van, s olvasóinkat-versenyzőinket — és persze minket is — lázban tart, az a központi sorsolás, melybe valamennyi versenyzőnk bekerült, aki mind a 14 kérdéscsoportra helyesen válaszolt. A díjak — erről még a verseny kezdésekor tájékoztattuk olvasóinkat — bizonyára nagy örömet szereznek majd, úgy érezzük, méltó emlékként maradnak meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünnepléséről. A hivatalos értékelést megelőzve egyetlen gondolatot hadd bocsássunk előre: Már holnap újra kezdenénk egy újabb versenyt Ezt azért is írhatjuk le bátran mert a most befejezéséhez közeledő versenyünkkel kapcsolatban sok levelet kaptunk, s valamenynyiből — ha szószerint nem tartalmazzák is — az esetig ki, olvasóink igénylik az ilyen vagy ehhez hasonló vetélkedőt. Hogyan is írnak az olvasók akcióinkról? „Hadd köszönjem, meg nemcsak a magam, hanem sok itteni olvasó nevében is, hogy megindították, megszervezték, lebonyolították ezt a versenyt. Mert mi, olvasók, szórakozva tanulhattunk meg sok újat, érdekeset a Szovjetunióról, népeiről, nemzeteiről — a szovjet emberről, a hatalmas szovjet földről. Ezért is írom őszintén, minden frázis nélkül, hogy biztosan jó érzés nyerni, de ebbe a versenybe a játék öröméért, az új ismeretek megszerzésének lehetőségéért is érdemes volt bekapcsolódni“ — írja levelében Csomó Arpádné tardoskeddi (Tvrdosovce) olvasónk. Tóth Mária tardoskeddi olvasónk azt emeli ki, hogy: „A verseny során olyan jól sikerült összeválogatni az anyagokat, hogy valamennyi olvasó megtalálhatta a neki megfelelő témát. Mivel én óvónő vagyok, az ogyesszai Buratino ovoda vezetőjéről közölt írás érdekelt a legjobban. Ismerőseim véleménye is az, hogy a lap jóvoltából nagyon sok új ismeretre tettünk szert.“ „Szeretek versenyezni, tehát mindig örülök, ha erre alkalmam nyílik“ — írja Strba Katalin Érsekújvárból (Nővé Zámky). „Azért is öröm számomra, hogy Önök ilyen nagy versenyt indítottak, ötletekben és témában, gondolom továbbra sincs hiány, s bár az Önök munkája is biztosan sok nehézséggel jár, szép, s ha valaki valamit lelkesedéssel is tesz. a vért siker nem marad el. Ezt a várt sikert kívánom Önöknek a továbbiakban is a magam és még sok olvasótársam nevében.“ Sládek Márta Dunaszerdahelyről (Dunajská Streda) így ír: „Versenyükről egyértelműen pozitív a véleményem. Az első értékelés a mi járásunkban volt, akkor tudtam meg, milyen sokan versenyeznek. De az igazi számot nem lehet megállapítani, mert a mi családunkból egyedül küldöm csak be a megfejtést, de valamennyien olvassuk az összes cikket, keressük a válaszokat. Ügy érzem, ez a fajta tömegessége az igazi erénye a versenynek.“ Gútáról (Kolárovo) is érkezett levél. Mihalicová Magda így írt benne: „Emlékezetes évforduló, amelyet ünnepeltünk, de számomra legelőbb mégis az marad, hogy részt vehettem egy olyan nagyszerű versenyen, amelyet önök indítottak. A barátsággyürű pedig olyan ajándék, mely mindig emlékeztetni fog a Nagy Október 60. évfordulójára.“ Ravasz Veronika, jókai (Jelka) olvasónk is a nyertesek örömével írta levelét. A barátsággyűrű birtokában fogalmazta meg, hogy „tetszik az egész verseny, de a legjobban az, hogy az egyes kérdéscsoportok sorsolását Szlovákia déli járásaiban tartják. Így alkalma nyílik az olvasóközönségnek személyesen is részt venni a versenyen, és főleg arra, hogy megismerhesse a szerkesztőség tagjait, amire egyébként nem nagyon adódik lehetőség. Az olvasók és a szerkesztők közötti kapcsolat elmélyítése pedig azt hiszem közös ügy: a lap és az olvasók szellemi színvonalának emelését kell hogy szolgálja. És ez nagyon szép cél!“ Elnézést kérve azoktól, akiknek kedves szavai nem kerülhettek lapunkba, már csak egy levélből idézünk! Both Adrianna komáromi (Komárno) olvasónk levele nemcsak a versennyel foglalkozik: „Minden elfogultság nélkül írhatom, hogy az Októberi Forradalommal kapcsolatos versenyek egyik legjobbja a Nő-ben folyó verseny. Az elfogultság szó azért került a mondatba, mert nagyon szeretjük ezt a lapot, s ilyenkor az értékmérce lejjebb szokott csúszni. De biztos vagyok abban, hogy a „nagyon jó“ jelző használatakor a mérce is „nagyon“ magasan van. Azt pedig, hogy menynyire szeretjük a lapot, hadd bizonyítom azzal a ténnyel, hogy a Steiner Gábor Hajógyár női szocialista brigádja felvette — lapunk — nevét, s a Nö szocialista brigádja lett.“ Egyelőre ennyit — a többit, az egész versenyt a központi sorsoláson értékeljük majd. 8 Minden jó ha a vége jól A „Versenyezzen velünk a barátsággyűrűért" akció utolsó sorsolását Alsószeliben (Dőlné Saliby) tartottuk meg, befejezve ezzel egy évet átfogó sorozatot, lapunk eddigi legnagyobb tömegeket megmozgató akcióját. Olvasóink százaival ismerkedtünk meg, sok százzal pedig még szorosabbá vált a barátság. Elismerést, építő kritikát kaptunk cserébe, s mindig éreztük a szeretetek a féltő gondot, a ragaszkodást lapunkhoz, hozzánk. És láthattuk, tapasztalhattuk a tennivágyást és — tudást olvasóink körében. A bizonyítási vágy, a céltudatos akarás lángolt, ahol csak megfordultunk. Tapasztalhattuk, hogy nemcsak az anyagi javak szaporodnak, s szilárdul vele szocialista valóságunk, hanem a kulturális igények is nőnek, gyarapszik a ténykedők és hozzáértők hada. így szorul háttérbe a giccs, a sikerhajhászó, de népi kultúránk fejlesztése szempontjából értéktelen és értelmetlen időrabló műiséa. Ezért kellett bizonyítani még az utolsó sorsoláson is a verseny meghirdetésének helyességét, a választott forma életképességét. Hogy az alsószeliek mit akartak bizonyítani, pontosan nem tudhatom. Talán még egyszer — sokadszor — jó szérvezőkópességüket, hozzáértésüket, közismert vendégszeretetüket, lelkességüket, a falu forradalmi múltjához hű, örök ten motorosukat. Ha ezt akarták bizonyítani — ami nem kevés —, akkor teljes sikerrel tették. Hajszál hasogató hozzáállással is alig lehetne hibát találni a szervezésben. Mindössze a két órásra tervezett műsor húzódott három órássá, de ezt sem bánta senki. Mert az alsószeli nőszervezet mellett működő női éneklőcsoport és a CSEMADOK férfi kórusa, valamint citerazenekara jól szórakoztatta a több mint háromszáz nézőt. A diószegi (Sládkovicovo) Új Hajtás népi táncegyüttfes, amelyet a televízióból is jól ismerhettünk, hírnevéhez méltón szerepelt A két csoport fellépésének közös vonása és műsoruk igazi értéke az ismert felszólítás-mondás lényege volt:,,Csak tiszta forrásból".
