Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-10-27 / 43. szám

F. Ildikónak ,Talán nem fog hiúnak tarta­ni, ha megkérem, adjon taná­csot, hogy terhességem alatt hogy fessem ki az arcomat? Vagy egyáltalán ne használjak semmit? Megjegyzem, eléggé nehezen mondanék le róla, mert megszoktam a sminket és na­gyon kellemetlenül érezném ma­gam nélküle.. A legtermészetesebb, hogy a kismama is csinos, ápolt akar lenni, sőt nem is szabad, hogy elhanyagolja magáti És nagyon fontos, hogy közérzete minden­féle szempontból jó legyen. Ha megszokta a sminket, nem is kell róla lemondania, sőt különös gondot kell fordítania a haj­ápolásra, a fogaira, az arcbőré­re. Ami a festéket illeti, nem árt, de ha mondjuk erősen fes­tette a szemét, ebben az álla­potban esztétikusabb, ha mér­sékeli, s a megszokottnál halvá­nyabb színekkel festi a szem­héjat, s ügyeljen, hogy harmo­nizáljon a ruha színével. Ugyan­ez érvényes a szájrúzsra és az alapozó krémre, púderre, és ter­mészetesen az illatszerre is. „Bizhatok-e még" jeligére Lehet, hogy a fiú mindig ren­des volt magához, jó barátnak tekintette, de a részéről szere­lemről aligha volt szó. Tovább is barátkozhatnak, jó pajtások le­hetnek, leltéve, ha maga nem fogja ebbe a pajtásságba bele­magyarázni a szerelmet. Kedves Margit asszony! ön heves főfájással, szivszoru­­lássál, gyomorémelygéssel és egyre rosszabbodó álmatlanság panaszával kereste fel a körzeti orvost. Az különböző kivizsgálá­sokra küldte, majd a leletek alapján közölte önnel, hogy semmiféle szervi baj nincsen, s hogy a tünetek valószínűleg pszichés eredetűek, és a pszi­chiáterhez küldte kivizsgálás­ra. „Miért nézett engem az or­vos bolondnak — kérdezi — hi­szen egész életemben kiegyen­súlyozott, normális ember vol­tam I’ Kedves asszonyom! ön a vál­tozás korában van még, s pa­naszai valószínűleg ennek a ne­héz időszaknak az utózöngéi. ön azt is írja levelében, hogy ked­vetlen, levert, semmi sem érdekli, s ha minden laboratóriumi vizs­gálat eredménye negativ volt, akkor testi panaszait nyilvánva­lóan lelkiállapota okozza. Sokan régi előítélet hatására tévesen azt hiszik, hogy a pszichiáter csak elmebetegeket kezel. Ez nem igy van. önnek a körzeti orvos esetleg fájdalomcsillapító­kat írhatott volna elő, amelyek ideig-óráig csillapították volna panaszait, de a baj okát nem szüntették volna meg, a fölösle­ges gyógy szerszedés csak súlyos­bította volna a helyzetet. A pszi­chiáter viszont olyan kezelést fog alkalmazni, amely megszünteti az okát minden kellemetlenségé­nek. Ilyen változáskori átmeneti zavarokkal nagyon sok nő küzd. Nincs miért szégyenkeznie, s fő­leg nincs miért vonakodnia kö­vetni a körzeti orvos utasítását. A halogatással csak súlyosbítja helyzetét, és elodázza a gyógyu­lását. Szeretettel üdvözli D. KOZMA ELZA Szülőknek nevelésről Az óvodásnak is legyen megszokott napirendje. Nyugodtan készítsük óvo­dába (napközibe), legyen idő arra is, hogy az öltözésben-vetkőzésben cselek­vőén részt vegyen. Lehetőleg sétálva tartsunk vele hazafelé: ilyenkor nem­csak levegőzünk, hanem arra is alka­lom nyílik, hogy az óvodás mindent elmondhasson, amit akar. A közös ét­kezés, a lefekvés előtti órák, a fürdés és az elalvás legyen nyugodt és meg­hitt. Ügy kell viselkednünk, hogy ön­kéntelenül átvegye tőlünk a békés, nyu­godt álom felé terelő hangulatot. A dél­utáni (vagy délelőtti) pihenéssel együtt aludjon napi tizenhárom órát. Külön­ben lassul a fejlődése, nyűgösködik. Némelyik mama azt mondja: minden hiába, az 6 gyermeke nem hajlandó aludni! De szinte biztos, hogy aludni fog, ha van saját nyugalmas fekvő­helye, ha semmi felzaklató élménye nem volt, ha jól kibeszélgette velünk magát, ha apu-anyu-nagymama-nagy­­papa között nem folyik zajos beszélge­tés, esetleg vita. A gyermek esti vir­­goncsága, túlzott élénksége nem rossza­ság, hanem rendszerint fáradtság­tünet, de mindenképpen valami neve­lési zökkenőre mutat. A gyermek második otthona az óvo­da (napközi) — szokták mondani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ugyan­úgy él ott is, mint otthon. Elsősorban gyermekközösségben van, másodsorban az óvodai élet sokkal szervezettebb. Ez alkalmazkodást kíván ugyan a gyer­mektől — de körülötte is minden hozzá alkalmazkodik. Az óvodában a tilalom és a cselekvés szabadságának egyen­súlya könnyebben fenntartható, mint az otthon sajátos körülményei között. Az óvónéni olyan mama, akinek sok gyermeke van, aki nem a szülők elfo­gultságával szereti, hanem tudatosan formálja, alakítja a gyermeket. Az óvónő sok feladatot vállal át az édes­anyától, de nem mindent; csak helyet­tesíti az édesanyát. Az óvoda tehát nem pótolja az otthont, hanem csak kiegészíti. Különösen hasznos az egyet­len gyermek számára. Hároméves korá­tól minden gyermeknek társaságra van szüksége, hogy megtanulja az egymás­sal, az emberekkel való érintkezést. Elengedhetetlen az összhang az óvo­da és a család között. Alapja a bizalom az óvónő és az óvoda iránt, ez az együttműködés feltétele. Néha csak érdeklődést jelent, máskor azonbar komoly beszélgetéseket: az elkövetett nevelési hibák kiküszöbölési útjának keresését, jó módszerek alkalmazását. EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN Egy kicsi mozgás mindenkinek kell! A tévétorna szignálja már szállóige lett. Talán azért, mert naponta eszünkbe juttatja: már megint előnyt adtunk a villamosnak, autónak, liftnek, a kényelmes karosszéknek ... Pedig mennyire egészségünkre válna, ha egy­két utcán végigsietnénk, a lépcsőkön gyalog mennénk fel, izmainkat megtornáztatnánk. Ilyenkor aztán csak marad a fogadalom: majd hétvégén. Hiszen ha legalább hétvégén fog­nánk a batyunkat és útnak indulnánk a rét, az erdő, a hegyoldal felé! A természet nemcsak a testi erőnlétre van jó hatással, hanem a lélek harmóniájára is. A helyesen értelmezett sportnak szociális és érzelmi hatása is van. Talán azok tudják leg­jobban, akik összemérték erejüket, akaratukat a természettel. Napjainkban egyre nagyobb teret hódít a turisztika. Vannak helységek, ahol — főleg nyáron, ősszel — hétvégére spontán kirándu­lásokat szerveznek az ifjúsági klubok, és gye­rekek, felnőttek százai indulnak a természet­be. A nyugdíjasok kocogómozgalmán sem csodálkozik már senki. És azon sem, ha a kora reggeli órákban magányos „távfutőval” talál­kozunk a parkban, a városszélen. Szép hegyeinket, völgyeinket a turisták százezrei barangolják be évente, nemcsak a látvány kedvéért, hanem a sportért, a test­edzésért is. Egy régi latin közmondás azt mondja: Születésünkkor kezdődik már a haldoklás. Ez is, mint általában a közmondások, csak rész­igazság. Igaz ugyan, hogy létezik természetes öregedés, mégis sokszor saját magunk va­gyunk okozói idő előtti öregedésünknek. Egyik fő oka: a civilizált életmóddal együttjáró mozgáshiány. A renyhe izomműködés kedvez az érelmeszesedés kifejlődésének. Ha a keve­set mozgó ember kalóriában, állati zsírokban gazdag táplálékot fogyaszt, az anyagcsere csökkenése miatt elpusztuló sejtek helyét a zsírszövet foglalja el, kezdődik az elhízás. Ezzel egyidejűleg az erek és a szív működése csökken, teljesítőképessége egyre kisebb lesz. Ezt pedig az elhízás, a túltápláltság csak sú­lyosbítja. Az Egészségügyi Világszervezet fel­mérései szerint az európai államokban általá­nos jelenség a túltápláltság. Gyógyítani olyan betegséget, amely 10—20 évvel ezelőtt kezdő­dött és folyamatosan tart - nehéz. Sokkal egyszerűbb megelőzni. Csodaszer is létezik ellene: a mozgás. A legkisebb kortól egészen addig, amíg végtagjainkat, izmainkat mozgat­ni tudjuk ... Sétálni, gyalogolni, kocogni, futni - minden­ki tud, nem kell hozzá külön tehetség. Pró­báljuk csak meg, milyen hatással van szerve­zetünkre: izmainkat egyformán igénybe veszi, fiziológiai alapfunkcióinkat szabályozza, vér­keringési és légzési működésünket ritmiku­­sabbá teszi, kedvező hatással van az emész­tés rendszerességére. Nagy előnye, hogy mozgásunkat, erőnknek, akaratunknak meg­felelően szabályozhatjuk. Gyorsíthatjuk, lassít­hatjuk, megállhatunk, pihenhetünk közben. A mozgás nemcsak az öregedés elleni cso­daszer. Elengedhetetlenül szüksége* azok számára, akik szellemi munkát végeznek, gyakori stresszhelyzetnek vannak kitéve, gon­dokkal küszködnek. A neurózisban szenvedő betegek kitűnő gyógymódja. Hasonlóképpen csodaszere a rossz alvásnak, étvágytalanság­nak, ingerlékenységnek, szívműködés szabá­lyozásának, vérnyomás ingadozásának, impo­tenciának. Egy kicsi mozgás tehát mindenkinek kell, és az első szabály: már ma kezdjük el, ne holnap! SZERETNÉK RÄTALÄLNI Huszonnyolc éves, 188 cm ma­gas, barna, kék szemű, jó meg­jelenésű és jól kereső bratislavai technikus, komoly szándékkal keresi egy hozzáillő, vonzó, intelligens és magyar nemzeti­ségű lány ismeretségét. Házas­ság után lakás biztosítva. Fény­képes leveleket vár. Jelige: „T. G. B.“ Húszéves, 180 cm magas, bar­na hajú, vidám természetű fiú, aki most tölti katonai szolgála­tát, szeretne hasonló korú, ze­nét és természetet kedvelő lány­nyal megismerkedni. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Mi ketten és a gitár“ x x X Két barátnő (18 és 19 éves), érettségizett, barna szemű és hajú ezúton szeretne korban hozzáillő fiúval megismerkedni, aki szereti a beat-zenét, a ter­mészetet és a vidám társaságot. Jelige: „Hidd el“ fflteURía Kedves Fiatal Olvasóink! A 14. és 15. fordulónk sor­solásának eredményét ígé­retünkhöz híven e heti szá­munkban közöljük. A 14. forduló helyes megfejtése: Drupi száma az Ezer líra. Molnár László lúcskai (Lucka), Fábián Angéla szalatnyai (Slatina) és Baj­kai Ferenc kürti (Strekov) olvasónk nagylemezt. Mol­nár Róbert csatai (Cata) olvasónk pedig magneto­fonszalagot kap jutalmul. A 15. forduló helyes megfejtéséért — Walde­mar Matuska nagylemeze: Amit csinálsz, örömmel tedd (Со delás, to delej rád) — egy-egy nagyle­mezt küldünk a Néma­testvéreknek Deákiba (Dia­­kovce), Országh István­­nénak Szentkirályra (KráT) és Magyar Máriának Vár­­gedére (Hodejov). Magne­tofonszalagot pedig Ha­mar Györgynek Kalászra (Klasov). A szerencsés nyerteseknek gratulálunk. Továbbra is kísérjék figye­lemmel lapunkat, melyben új, fiatalokhoz szóló soro­zatot indítunk, az Amatőr Csillagászok Egyetemét. .. Az utolsó, 16. forduló nyer­teseinek névsorát követke­ző, 44. számunkban közöl­jük. 23

Next

/
Thumbnails
Contents