Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-09-14 / 37. szám
/г л / и IKAROSZ KOZMIKUS UNOKÁI ,Az emberek időtlen idők óta vágytak arra, hogy ellátogassanak a csillagokra. Vágyálmaikról meséltek gyermekeiknek, azok meg a maguk gyerekeinek, s így lassanként legendák is születtek. A legrégibb, legszebb történet Daidalosz fiának, Ikarosznak a históriája. Daidalosz viaszból és madártollakból óriási szárnyakat készített magának és fiának, Ikarosznak. Mindketten felerősitették a szárnyakat, de mielőtt a magasba emelkedtek volna, az atya intő szóval fordult fiához: —• Emlékezzél, fiam, középütt repülj, tengerszín és égabrosz között. Ne emelkedjél túlságosan magasra, mivelhogy a napsugarak heve megolvaszthatja szárnykötő viaszod; ám túlságosan alacsonyra se ereszkedjél, hogy szárnyadat víz ne nedvezze. Daidalosz repült elsőnek, Ikarosz meg utána A legendák repülője, Ikarosz még nem jutott el oda, ahová akart. Túl nagy távolságot választott. De kozmikus unokái, a ma űrrepülői, biztos repülésekkel veszik birtokukba a Mindenséget. A mi nemzedékünknek még nagy szenzáció volt hirt hallani az első tudományos űrkutatási értekezletekről, aztán az első űrkutató programról, az első mesterséges holdról, majd az első emberről, aki elhagyta Földünk vonzerejét. Közvetlenül az első ember űrrepülése előtt, Koroljov akadémikus, az űrhajózás atyja azt jósolta: .Reméljük, hogy ebben a gigászi, nemes ügyben egyre szélesebbé válik majd mindazon tudósok nemzetközi együttműködése, akiket áthat a vágy, hogy az emberiség javára tevékenykedjenek, a béke és a haladás érdekében.“ Ez a jáslás igen hamar valóra vált. Két évtized ebben a gigászi munkában az időnek csak egy kis töredéke. Mégis szinte naponta, gyors egymásutánban lehetünk tanúi az űrhajózás terén tapasztalható nemzetközi összefogásnak. A Szovjetunió békepolitikájának köszönhető, hogy e nemzetközi összefogást szorgalmazza, egyre szélesebbé teszi. Valljuk be, a mai gazdasági feltételek mellett egy kis ország még aligha küldhetné fel saját erejéből űrhajókat, mesterséges holdakat. S közben kiváló tudósaink, kutatóink vannak, akik nemzetközi élvonalban is helytállnak. Hirt hallani az első nemzetközi űrrepülésről már nem is annyira szenzáció volt, inkább büszkeség: lám, a mi hazánk fia! Es találgatások: ki lesz a következő? Gagarin, Tyitov, Gubarev, Tyereskova, Remek, Hermaszewski, John ... kozmikus korszakunk kapunyitói. Az ember eszmélése óta vágyott arra, hogy megismerje a világot, amelyben él. értelmének fejlődésével hatolt egyre mélyebben a titkok tengerében. Eljutott idegen, ismeretlen földrészekre, megmásító a Föld legmagasabb csúcsát, birtokába vette az Északi- és Délisarkot, lemerült a l^mélyebb tengerárba. És végül megnyílt előtte az út a messzi csillagok felé. Az emberiség fejlődésében még mérföldkőnek is igen jelentős kor ez. A szocialista országok összefogása nem újkeletű - a tudomány terén sem. Hiszen számos tudományágban szereztek szakképesítést csehszlovák fiatalok a Szovjetunióban, több kisebb-nagyobb tudományos együttműködés előzte már meg az űrkutatási programot. Az Interkozmosz-program kilenc szocialista ország kutatási tervezete. A kutatásokba minden ország tudása legjavát adja. Egy-egy sikerült kísérlet, egy-egy feltalálás sohasem egyetlen tudós, egyetlen nemzet érdeme. Inkább csak szakterületekről beszélhetünk, amelyeken az sszefogás eredményeképpen már eddig nagyszerű lépéseket tettünk előre. Ezek a szakterületek elsősorban a kozmikus fizika, a kozmikus biológia, a mesterséges holdak segítségével végzett földtani megfigyelések, az orvostudomány, a kozmikus meteorológia, a kozmikus távközlés. Az utóbbi hónapokban az űrhajósokat kiséri közérdeklődés. Az újabb nemzetközi összefogás szép példája ez a közös munka. Az űrhajósok közvetlen kiképzése körülbelül hat hónapot vesz igénybe, bár tervek szerint ezt az időt még lehet csökkenteni. Ez a képzés egyelőre csak a Szovjetunióban van, tudományosan kidolgozott tervek alapján történik. Természetesen nincs semmi különbség a képzést illetően egy-egy nemzetiségű űrrepülő-jelölt között. A Csillagvárosban a csehszlovák, lengyel, német űrhajósokon kívül készülnek a magyar, bolgár, kubai és más nemzetiségű pilóták is. Persze egyelőre mégiscsak ritka esemény marad egy-egy nemzetközi űrrepülés, hiszen elsődleges feladat a kutatási program teljesítése, nem pedig az űrutazás. Éppen az elmúlt napokban fejeződött be a Progressz-3 teherűrhajó és a Szaljut—6 űrállomás együttes repülési programja. A teherűrhajó élelmet, műszereket, postát visz az űrállomásra, és elszállítja a feleslegessé vált tárgyakat. Tulajdonképpen ezek a teherűrhajók .éltetik“ az űrállomást. A Szaljut—6, fedélzetén Kovaljonok és Ivancsenko űrhajósokkal a Progresszteherűrhajó lekapcsolása után készen állt a következő űrhajót fogadni. Augusztus 26-ón a Bajkonurból útnak indult a Szojuz—31 fedélzetén V. Bikovszkij ezredessel, aki már harmadszor teszi meg ezt az utat, és az NDK- beli Sigmund Jöhn űrhajós alezredessel (képünkön). Közös űrrepülésük során tizenhat olyan kísérletet hajtanak végre, amelyet szovjet és német tudósok készítettek elő. Korai lenne még az Interkozmoszprogramot tudományos szempontból értékelni, hiszen most csak egy viszonylag egységes rész zárul. Az azonban bizonyos, hogy a nemzetközi összefogás egyértelműen az eredmények, a siketek oldalára könyvelhető. Csehszlovákia az Interkozmosz-program mind a négy csoportjában (kozmikus fizika, kozmikus meteorológia, kozmikus biológia és távközlés) részt vett és továbbra is részt vesz. Eddigi eredményeink erre nemcsak feljogosítanak, hanem köteleznek is bennünket. PINTÉR ISTVÁN, geofizikus mérnök, a matematikai és fizikai tudományok kandidátusa Amikor a ..kis galéria“ — ahogy Elena Lazinovská, érdemes művész otthonának egyik helyiségét nevezi — képeit nézegettem, az volt az érzésem, mintha az élet gazdagon illusztrált könyvében lapozgatnék. Képei sokatmondóak. Dolgokról, helységekről, emberekről, eseményekről beszélnek, akik s amelyek közelről érintették a művészt, s arról, milyen viszonyban van velük, mi az, ami hozzájuk fűzi. Az ő sorsa szorosan kapcsolódik mások sorsához, az ő tapasztalatai azoknak is tapasztalatai, akik sok mindent megéltek, s még ennél is többet hordoznak magukban, érzelmeikben. Akik számára évszázadunk sorsdöntő eseményei nem a történelmet jelentik, hanem saját életük egy-egy részét, fordulatát. Akik nemcsak nézők voltak, hanem akik ezt a forradalmi történést, ezt a történelmet csinálták. A történelmi események, átszűrve a konkrét élményeken, amelyek a festőnőt formálták, s múlhatatlanul nyomot hagytak benne, jelen időben is meghatározzák szemléletmódját. Ha mai gyerekek gyermekkorát festi, a saját gyermekévei adják a kontrasztot, s ettől töményebbek, dúsabbak a színei, ha a békés világot szemlélteti, olyan művész szemével látja, aki ismeri a háború borzalmait. Alkotásaiban feléled a múlt. Anyja arca kiegyensúlyozott és megbékélt, emlékeiben ez az anyaarc a legélőbb. Marek Culen portréja, a Tubochnai párlalapító kongresszus idejéből Szovjet partizánparancsnokok arca akiket a felkelési harcokban ismert meg és három fiúarc még lágyan gyerekes vonásokkal — mind a háború áldozatai. S mintha azóta nem perget! volna le három hosszú évtized, a festőnő élőn látja még ma is, és megöl ökíti őket a jövő számára. De Elena Lazinovská ecsetje más áldozatokat is megjelenít. Egyik képén egészséges, szép gyermekek sora lépked. Akárcsak a maiak, ha csapatostól sétára indulnak. A gyerekek karján baba, a szemükben ártatlan bizalom. Sejteni sem sejtik, hogy ez az utolsó sétájuk néhány perc múlva a gázkamrában ér véget Vannak Lazinovská képeinek olyan jelenetei, amelyek Francisco de Goya rémületes-lidérces látomásaira emlékeztetnek. A festőnő a Cap Arcone címet adta nekik, a hajót idézve, mely éppen olyan világhíres, mint a Titanic. A Cap Arcone nevű hajó a koncentrációs táborokból kiválasztott tudósokat, az akkori civilizált világ legkiválóbb elméiből álló „agytrösztöt“, szállította egy félreeső lakatlan szigetre, hogy itt Hitler számára „csodafegyvereket“ állítsanak elő. Csakhogy ehhez már késő volt. A fasizmus ekkor már döntő vereséget szenvedett, s a hajó fedélzetén
