Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-24 / 4. szám

II. A Mandzsúria—keringő Még alig tudom elhinni, hogy ő valóban van, megszü­letett, létezik. Oly sokáig vár­tam rá, kilenc hosszú hóna­pon ót. Vártam, elképzeltem, milyen lesz, nézegettem, mé­regettem mások gyerekeit. A nyaralóban laktam, aho­vá a család küldött, hogy friss levegőt ‘szívjak, erőt gyűjtsék, mert eltompult és vad voltam a türelmetlenségtől. Micsoda esős nyár volt! Valamelyik szomszéd mániákus kitartás­sal kora reggeltől egy és ugyanazt a lemezt, a Man­­dzsúria-keringót hallgatta. A nyirkos kertek, a föld­szintes faházak fölött egy­hangúan szállt a megunt, újra éj újra felhangzó Man­­dzsúria-keringő dallama. Ki volt a régi keringő e fa­natikus rajongója? Vajon mit csinált, míg о tű alatt forgott a lemez? Talán deszkát gya­lult és fűrészelt vagy más egyszerű és idegnyugtató mesterséget űzött? Vagy bam­bán bámult a szürke köd­függönnyel borított ablakon át, ahogy én tettem? Vagy gonosz mosollyal el­képzelte a szomszédok két­ségbeesését, akik már majd eszüket vesztik a keringőtől? 10 Lehet, hogy egyáltalán nem is létezett ez a fanatikus zenebolond? Tán egy elhagyott üres ház állt valahol, az emberek rég elköltöztek, a szobában sötét­ség, por — s egy nem is élő, nem valódi lény titokzatosan tesz-vesz egy önműködő zene­doboz hangjainál Az is elképzelhető, hogy ezt a zenét rajtam kívül senki sem hallotta, hogy csupán képzeletem gyümölcse volt, míg beteg lelkemben egyetlen vágy kavargott: minél előbb... Ez volt életem leghosszabb nyaro, sőt leghosszabb tava­sza és tele, mikor a gyerme­kemet vártam. Nem azért éreztem magam betegnek, mert testemben valami tör­tént, hanem mert sokáig kel­lett várni. Egyre nőtt a türelmetlensé­gem, mint a gyermekkorban, az ünnepet és az ajándékot várva — de a felnőtt ember kétségeivel, a felelősség, a változás felnőtt tudatával. És bár mindez előttem mil­liónyi asszonnyal megtörtént, bár velem egyidőbén is ezrek élték át ugyanezt — szemtől szemben találtam magam va­lami újjal és titokzatossal, is­meretlen voltam önmagam számára. Megváltozott az ízlésem, a menésem, az életritmusom, s mindez mintha nem is ve­lem történne. Én, a régi én, valahonnan felbukkantam, körültekintettem, semmire sem ismertem rá és újból eltűn­tem, mert megértettem, hogy régi minőségemben egyálta­lán nincs rám szükség. Egy asszony nézett óvato­san a lába elé, mindenre fel­készülve óvta a hasát, hol tudatos-határozott tekintettel nézett, hol valami álomba, szendergésbe távolodva — és ez az asszony, természetesen, nem én voltam! Akkor miért bukkantak fel emlékezetemben a régi kerin­gő hangjai? Hogy untam már azt a ke­­ringőti És most mégis szívesen hallanám újra: hisz akkor szólt, amikor őt vártam (Vallomás — töredékek) Ford. B. Petrák Márta Dr. BERTHA GÉZA Házasság, család - IV. A házastársak lakáshasználati joga szintén a házas­felek teljes egyenlőségének elvén alapul. Ha bármelyik félnek már a házasságkötés előtt volt lakáshasználati joga, akkor a házasságkötéssel mind­kettőjüknek közös lakáshasználati joga keletkezik. Ez az elv érvényes akkor is, ha valamelyik félnek a házasság­­kötés előtt szövetkezeti lakása volt. Ha a házasság tartama alatt szerez valomelyik házas­társ lakáshasználati jogot, akkor egyúttal mindkettőjük­nek is közös lakáshasználati joguk keletkezik. Ha bármelyik házasfélnek a házasság tartama alatt keletkezik joga arra, hogy szövetkezeti lakást utaljanak ki neki, akkor a közös lakáshasználati joggal együtt mindkét félnek közös tagsága is keletkezik a lakásépítő szövetkezetben. Ebből a közös tagságból eredően mind­ketten együttesen és egyetemlegesen jogosultak és kö­telezettek. Ezek az elvek azonban nem érvényesek akkor, ha a házasfelek tartósan nem élnek együtt. Az egyik házasfél elhunytával a lakáshasználati jog a túlélő házastársat illeti meg. A házasságnak bírósági felbontásával történő meg­szűnése esetén elsősorban a volt házastársak meg­egyezésén múlik, hogy melyikük fogja az eddig közös lakást a jövőben kizárólag használni. — Ha ilyen meg­egyezésre nem kerül sor, akkor bármelyik fél indítvá­nyára a bíróság szünteti meg a közös lakáshasználati jogot és határozza meg, hogy ki fogja a lakást a jövő­ben használni. Ha azonban olyan szövetkezeti lakásról van szó, amelyet valamelyik házasfél a házasságkötés előtt szer­zett, akkor a válással megszűnik a közös lakáshaszná­lati joguk is és a lakás azé marad, aki a szövetkezeti lakást a házasság megkötése előtt szerezte. A többi esetben, ha a volt házasfelek maguk nem egyeznek meg, a közös szövetkezetilakás-használati jog megszüntetéséről a bíróság dönt, amely a lakásépítő szövetkezet vezetőségének meghallgatása után azt is meghatározza, hogy melyik volt házasfél marad meg a szövetkezet tagjaként a lakás további használatában. A bíróság minden esetben figyelembe veszi a dönté­sénél a kiskorú gyermekek érdekeit is. Mindazokban az esetekben, amikor az elvált házas­társ lakáshasználati joga megszűnt, vagy ezt a bíróság megszüntette, úgy, hogy a lakásból ki kell költöznie, erre csak okkor kerülhet sor, ha a helyi nemzeti bizott­ság jogerős határozatával számára pótlakást (vagy pót­elszállásolást) utalt ki. (folytatjuk) SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonhárom éves, érett­ségizett, gyermektelen, el­vált asszony, aki szüleivel él, társaság hiányában ez­úton szeretne becsületes, komoly, intelligens férfi­val megismerkedni, akivel megoszthatná örömét, bá­natát. Jelige: „Boldogság“ Huszonöt éves. 160 cm magas, barna hajú lány társaság hiányában ezúton szeretne komoly, becsüle­tes, nem kalandra vágyó fiatalemberrel megismer­kedni huszonnyolc éves kprig. Jelige: „Rómeó“ Huszonegy éves, 160 cm magas, szőke lány, aki nagyon egyedül érzi ma­gát. ezúton szeretne intel­ligens, becsületes fiúval megismerkedni huszonhat éves korig. Jelige: „Lila akácok“ Huszonegy éves, 175 cm magas, szőke fiatalember, aki szereti a zenét, és mindazt, ami szép és ne­mes, házasság céljából szeretne korban hozzá illő becsületes, szolid lánnyal megismerkedni. Fényké­pes leveleket vár. Jelige: „Biztosítom, hogy nem fog csalódni“

Next

/
Thumbnails
Contents