Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-09-07 / 36. szám
я**Аа»ям«ла A Gorái népi együttes Lengyelországból A martosi Hajnal Folklór Együttes versenyelöadása Csizmául»- kopogós.. egy-egy jó zene körül kialakult a „kálózok", a „goral" táncot tanuló, a „verbunkot" és „csárdást" kedvelők, a székely „pontozót", a „lassút" és a „frisset" szeretők, az „odzemokot", a „kozák" táncot, a „hopakot" járók tábora. Mindenki a más nemzet táncából ízelítőnek valót szeretett volna eltanulni és legalább annyit adni a saját nemzete táncából emlékül. A fesztivál a Duna mentén egymás mellett élő népek egymás megismerését, megbecsülését, a békében és barátságban élés eszmeiségét szolgálja és ezt az által is hangsúlyozza, hogy a fesztivál díjai közül a legrangosabb a „Béke és barátság" díja. A martosiak ebben a nagyon rangos nemzetközi mezőnyben is helytálltak. Viseletűkkel külön sikert arattak. A martosi táncok és lakodalmi szokások a bemutatóik által szélesebb körben váltak ismertté. Hat napon keresztül naponta színpadra léptek — verseny- és gálaműsorokban szerepeltek. Az újabb élmények a fellépéseik után a közönség hosszan tartó lelkes tapsa minden fáradtságot felejtetett. György János bácsi a hatvanhét éves „nagypapa" szeretettel biztatta a fiatalokat és bizony a „mórtogatóban", az „ugrásban" példát is mutatott. A fiatalok pedig a verbunkban és a csárdásban igyekeztek visszavágni. Az eredmény pedig maradandó művészi élményt szült. így közösen fiatalok és idősek több generációt képviselve tolmácsolták falujuk táncos, dalos folklórhagyományát, és a korosztályonként színeiben egymástól eltérő gyönyörű népviseletét. A csoportok kincseket vittek magukkal, ott szétosztották és mégis gazdagabban tértek haza, mint ahogyan elmentek. TAKACS ANDRAS Saját művészetüket adják át
