Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-31 / 35. szám
©g)MLME)D Megnősült a fiú, Minden asszony, akinek felnőtt fia van, gyakran gondol arra az időre, amikor a fiú megnősül majd. Sok anya elképzeli jövendő menyét, és ehhez az elképzeléshez „hozzáméri” az ismerős kislányokat, akikkel a fia a szabad idejét tölti. „Milyennek bizonyul a választott? Jó társa lesz-e férjének? Jó háziaszszony válik-e belőle?” Az esetek többségében nagy az eltérés az anya által elképzelt „ideális feleség” és a valóságos lányok között. Mit lehet tenni hasonló esetben? A leghelyesebb megbízni a fiú választásában, lelkileg felkészülni arra, hogy létrejön egy új család, és olyan új ember kerül az otthonba, akinek itt minden szokatlan. A változás kevésbé fájdalmas, ha az anya igyekszik megérteni fia lelkiállapotát: a szülőknek továbbra is hálás, ragaszkodik hozzájuk, de most felesége is van, akihez nem kevésbé kötődik. Az ilyen változásokat sem az idősebbek, sem a fiatalok nem tudják könnyedén és egy csapásra megszokni. El sem lehet dönteni, 'kinek nehezebb: a fiatalasszonynak, aki bekerült egy számára új otthonba, vagy az idősebb asszonynak, akiből anyós lett. Egyébként fontos tudni, hogy a fiatal házasok közös életének harmóniája nagyon sokban függ a hozzátartozókkal kialakított első kapcsolatoktól. A pszichológusok listát állítottak össze azokból a tulajdonságokból, amelyek megkönnyítik az addig ismeretlen emberek közötti kapcsolatteremtést. A pozitív beállítottság jellemzői a jóindulat, az előzékenység, a türelem, a kitartás, az érdeklődés. Ezek elősegítik a kölcsönös megértést. Sajnos, az ellenségeskedéshez vezető negatív beállítottság skálája is széles, szerepel rajta a gyanakvás, a kételkedés, a lenézés, az önteltség. A lelki beállítottság korántsem független magától az embertől, tudatától és akaratától. A pozitív és negatív érzelmek a személyiségnek az új, esetenként váratlan helyzetekben megnyilvánuló reakcióváltozatai. Ilyen helyzet a fiú házasságkötése egy lánnyal, aki nem olyan, ahogy előre elképzelték. Az idősebb és bölcsebb szülőknek kell nagyobb önuralmat tanúsítaniuk. Az anyós negatív érzelmei azonnal negatív reakciót keltenek menyében. És nemcsak a fiatalasszonyban, hanem a fiúban is. Másfelől viszont szívélyességre szívélyesség, jóságra jóság a válasz. A családon belüli viszonyok alakulására rossz hatással lehet az elfogultságon alapuló feszült lelkiállapot. Az elfogultság forrásául szolgálhatnak a mindennapi ügyekre vonatkozó eltérő nézetek, a megrögzött szokások, bizonyos sablonokhoz való ragaszkodás. Az anyós gyakran azért hibáztatja a menyét, mert „semmit nem úgy csinál, ahogyan mi szoktuk“, a meny pedig felfedezi, hogy ebben a családban 10 „minden máshogy van, mint nálunk otthon”. El lehet-e kerülni ezt az eléggé tipikus helyzetet? Természetesen! Ehhez mindenekelőtt kölcsönös türelemre,- figyelmességre, tapintatra van szükség. Vagyis olyan pozitív magatartásra, amilyet a pszichológusok is ajánlanak. A másik jellegzetes helyzet: elkerülhetetlen a konfliktus, ha anyós és menye egyaránt igyekszik kisajátítani ugyanazt a személyt: az egyik a fiát, a másik a férjét. Mindketten ugyanazt az embert szeretik, mindketten az ő érdekeit védelmezik, de vetélkedés közben szem elől tévesztik azt az egyszerű igazságot, hogy az általuk szeretett ember csak akkor lehet nyugodt és boldog, ha anyja és felesége teljes egyetértésben él. A családi élet kérdéseiről folytatott konzultációk tapasztalatai azt mutatják, hogy az összeütközések gyakran jelentéktelen okokból fakadnak: apróságok, a fiatalok jelentéktelen hibái az idősebbekből túlzott ingerültséget váltanak ki, a szülők nem tudják vagy nem akarják megérteni, hogy a fiatalok tapasztalatlanok, gyakorlatlanok még a hétköznapok dolgaiban/ A háziasszonyi „tökély” kialakulásához idő kell, és a tapintatos anyós sohasem tesz menyének éles hangú szemrehányásokat az odaégett sütemény vagy a rosszul kivasalt abrosz miatt. Az előző nemzedékek élettapasztalatait nem lehet erőszakkal átültetni a fiatalok tudatába, bár az esetek többségében ezek a tapasztalatok nagy gyakorlati értéket képviselnek. Nem saját elveink és szokásaink átadása a fontos, hanem a kölcsönös megértés, a fiunk feleségének tapintatos segítése. A nőkre jellemző türelem, gyengédség és nagy jóság nélkül az új családban nem lehet jó légkört teremteni. Ha új taggal bővül a család, a tárgyilagosság és az engedékenység a legfontosabb alapelv. Mindenkinek arra kell törekednie, hogy ne csak a saját érdekeit tartsa szem előtt, hanem a másik ember szempontjait is értse meg. Az egyetértés bonyolult folyamat eredménye. És valamennyi családtagnak (kivétel nélkül valamennyinek!) tudatosan és érzelmileg arra kell törekednie, hogy béke, kölcsönös tiszteiét, megértés és öröm uralkodjék a házban. Az alaphangot, ismételjük, az idősebbek mint tapasztaltabbak adják meg. És a fiataloknak is, bármennyire el legyenek is foglalva egymással, több figyelmet kell szentelniük szüleiknek. Az idősebbek számára nincs bántóbb a közönynél, az érdektelenségnél, az udvarias lekezelésnél. Elfogadni és tisztelni a férj szüleit: ez az, amit a fiatal aszszonynak kell elsajátítania. A fiataloknak emlékezniük kell a családi hagyományokra, tisztelniük az elődök és ősök emlékét. Akik új életet kezdenek, ápolniuk kell az otthon jó hagyományait. Foto: Lisicky B. j. -nének Harminchárom éves, négy gyermeke van, s mostanra mellben annyira lesoványodott, hogy régebbi melltartóit egyáltalán nem tudja viselni. Feltűnt már a férjének is, szóvá is tette, s ez önnek táj Én azt hiszem, hogy önnek nemcsak a mellei lettek jóval kisebbek, hanem egészben véve leromlott egy kicsit az állapota. Bizony, fel kell szednie néhány kilótI Azt ajánlom, keresse fel a körzeti orvost, kérjen egy alapos kivizsgálást. Ha pontosan betartja az orvos utasításait, néhány hét alatt rendbe jön. És még valamit: a hizlaló étrend egymagában nem elég, kímélnie is kell magát, többet pihennie — ehhez pedig kérje a lérje segítségét! „Homokóra" jeligére Vágassa le a haját egészen rövid, fiús frizurára, hogy ne kelljen csavargatni, utána próbálkozzon meg az olajpakolással: hetenként egyszer dörzsöljön a hajára 1—2 deci olajat (a legjobb a ricinusolaj, gyógyszertárban kapható) majd két-három órára kösse le, azután samponnal alaposan mossa meg. Mosás és szárítás után olajba mártott fésűvel óvatosan átfésüli párszor, majd még egyszer könnyedén megmossa és megszáritja. Közben kétnaponként dörzsölje be hajszesszel. Ha öt-hat heti ilyen házi kezelés után sem mutatkozik eredmény, forduljon orvoshoz, ugyanis a haj tartós romlása esetleg azt jelzi, hogy a szervezetben valami baj van. „Félig sem szerelem” jeligére Sőt, semennyire sem szerelem! Csak éppen annyi, amennyi minden tizenhat' éves kislánnyal megtörténik: megtetszett egy fiú. De mivel megeshet, hogy két hónap múlva már nem fog tetszeni, sőt, egyenesen „utálatosnak" vagy „nevetségesnek" logod találni — inkább ne szólítsd meg! „Gordiuszi csomó” jeligére „Értelmiségi házaspár vagyunk, nincsenek nagyobb gondjaink, csak amolyan hétköznapiak, mint mindenkinek anyagiakkal és a gyerekekkel, de most mégis úgy érezzük, hogy bajba kerültünk: hovatovább gyakrabban és csúnyábban veszekszünk. Olykor még belátjuk, hogy ostobaságon kaptunk össze, dehát ez így mégsem mehet tovább. Lassan már a barátaink is elkerülnek bennünket... Lehet ezen segíteni, vagy veszekedjünk tovább, s várjuk ki, míg ez a válság majd magától elmúlik?" Nézeteltérés, vita, néha-néha a veszekedés is a házasság „anatómiájához" tartozik. Nekem mindig gyanúsak azok a kijelentések, hogy „mi sohasem veszekszünk", mert ha valóban igy van, akkor emögött az emberi kapcsolatok egyik megrontója, a közöny bújik meg. Viszont ugyanilyen bomlasztó hatással van, ha a veszekedések napirendre kerülnek és elfajulnak. A már vádaskodássá és a kinek van igaza „eldöntésébe" fulladó komoly veszekedések a fellobbanásuk pillanatában lehetetlenné tesznek minden megoldást, kizárnak mindenfajta kölcsönösséget, amiből megegyezés születhetne. Vlagyimir Levi, a világhírű pszichiáter tanácsolja veszekedő házastársaknak többek között: Minden veszekedést fel kell boncolni, ki kell elemezni. De mindkét télnek szigorúan ragaszkodni kell az egyetlenegy játékszabályhoz: mindenki csak a saját hibáiról fog beszélni és következetesen tartózkodik a kritikától! Ez amolyan kis, kétszemélyes „pszichodráma", amelyet véleményem szerint két értelmes ember megkísérelhet. Ezzel a módszerrel talán maguk is eljutnak az okokozati összefüggésekig, és minden rendbe jön. Különben is, két együtt élő ember jó, ha időről időre megtisztítja kapcsolatát a lerakodott szennyeződéstől, a félreértések rozsdájától. Szeretettel üdvözli mindkettőjüket
