Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-17 / 33. szám
A háztömbök közt ottfelejtett paneldarabok, kőrakások kuporognak, drótkígyók, csövek tekeregnek. Hatalmas vasdarabbal a kezében indiánüvöltéssel vágtat a kék foltokkal agyontérképezett gyerek, de az egyik alattomos drótkígyó a bokája köré fonódik, a vasdarab milliméterekkel vágódik le a riadt szem előtt. — Hol játsszanak azok a szerencsétlen srácok, amikor mindenütt autók sorakoznak?! Nemrég költöztünk erre az új lakótelepre, a járdát már lebetonozták, élelmiszerbolt is van, de sehol egy kis zöld, egy hinta. Legalább homokozó lenne. A kapuk előtt, az útszélen egymást érik a gépkocsik. Nem zárhatom be a gyerekeket a négy fal közé. Télen az úton hokiztak, nyáron kerékpároznak, focicsatákat vívnak sötétedésig. Hányszor hallok fékcsikorgást! Ha elmegyünk nyaralni, az csak három hét, még mindig marad öt a szünidőből. A szüleim az ország másik végében, ők is dolgoznak. Nem tudok a munkámra összpontosítani, mindig azon jár az eszem, nem történt-e baj valamelyik gyerekkel. A városszéli tó felszínén napfény viliódzik, puhazöld alja titkokat rejt. — Jancsikám tizenhárom éves lenne ősszel. Szerdán elment fürödni. Estére hiába vártuk. A szomszéd jött át, tőle tudtuk meg... Hiába ... addig mi játszunk л 10 tudott úszni. A feleségem kórházba szállították idegösszeroppanással. Nekem tartanom kell magam a másik két gyerek végett. A kicsi lányom azt számlálja minduntalan, nem jön Jancsi, messzire ment. Két gyerek egyérintőt játszik a mellékutcában. — Gól! — lelkendezik az egyik, s a melegítőkből hevenyészett kapufa mellett álló tehergépkocsi alá bújik, hogy előkotorja a bőrlabdát. — Pista! — sikolt a másik, de késő, az autó elindul... Pista hétéves múlt májusban. Szecskavágó-cséndélet. A hatalmas alkotmány békésen pihen. Fürge karok, lábak mozdulnak, a gépóriás megtelik gyerekkel. — Én is, engem is — nyújtja kezét a lent felejtett négy év körüli szöszi. A nagyok lehajolnak, maguk mellé emelik. A kormány mellett ülő legényke szájával berreg, a gombokat csavargatja. Ha megindul a fogaskerék — Vasárnap vendégségben voltunk, de unatkoztunk a Lacival, lementünk a ház elé. Lődörögtünk egy darabig, aztán kitaláltuk, hogy fölmászunk a garázs tetejére, onnan ugrálunk. Először nem volt semmi baj, de a második ugrás után nem tudtam fölállni. A Laci fölsegített, elvonszoltam magam a házig. Aztán hazamentünk. Apa a hátán vitt. Most már nem fáj, és hamar megtanultam mankóval járni. — A járdán koppan a mankó, engedelmesen lendül nyomában a gipszcsizma. — Anyuka, apuka dolgozik, este jönnek haza, addig mi itt játszunk. A betonlapok között jól lehet bújócskázni, a magas oszlopra drótkötelet kötöttek a fiúk, itt találtuk, a Dani meg a Hosszú, ők a legnagyobbak, de minket is engednek hintázni. Csak a Bütyök esett le, eltörte a kezét, nem mehetett táborba. ... ottfelejtett paneldarabok, tekergő drótkígyók, fékcsikorgás, a fuldokló gyerek fültépő segélykiáltása, fogaskerekek csattogása, mankó koppanása, villanypózna-csonkra erősített dróthinta lengése ... gyerekzsongással teli nyári napközi tábor, grundból varázsolt focipálya, játszótér, úszótanfolyam GRENDEL ÄGOTA
