Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-24 / 4. szám
Csak egy dolog érdekli igazán az embert: maga az ember. Pascal Búcsú Charlie-tól.. a clownok, a komikusok, a groteszkek királyától, hétköznapi, százszor megtiport és mégis százszor felemelkedő, szalamandra-csodaként porból-hamuból újjászülető ábrándok és álmok csavargó lovagjától, aki otromba és esetlen, rosszul szabott és szalonképtelen idealizmusával rikatvanevettetve élesztette, táplálta oly veszendő és esendő hitét a „Modern idők" kisemberének és Monsieur Verdoux-tól... aki vádlott és vádló, gyilkos és emberbarát egy személyben. Benne Charlie, a csavargó és a kisember kockáztatva népszerűségét levetette nyűtt ruháját, keménykalapját, a sétapálcát, mert a „Diktátor" új korában ez a figura már szeretetre méltó volt csupán, semmi több. Monsieur Verdoux csodálatos tükörkép, hű mása a jómódú, rendezett családi életet élő leggyöngédebb férjnek és apának, otthonos idillek esztéta élvezője, átlagpolgár, — alapjában véve érző — együttérző ember és matematikuson pontosan számító, hidegfejű tömeggyilkos. Mert, hogy az előbbit megtarthassa, az utóbbira rákényszeríti a szociális nyomás: a gazdasági helyzet, s ugyanez adja kezébe az eszközöket — álmorált és a világ hatalmasaitól eltanult farizeus-taktikát... Megteremtőjük Charles Spencer Chaplin nincs többé, meghalt. A clown, a csavargó, a sarokba szorított polgár, a vádlott-vádló, igazságkiáltó művész halhatatlan. (láng) л irán-afganisztáni határátjáró /\ egy hatalmas puszta kellős közepén volt. Estére értünk oda. Itt közölték velünk, hogy reggelig várnunk kell, mert a határ le van zárva. Másnap a kelleténél korábban ébredtünk. Nézegettük a vámhivatalban elhelyezett üvegszekrényeket, melyekben különféle használati tárgyak ékeskedtek; és a mai kábítószercsempészet virágzásáról tanúskodtak a dupla cipősarkak, cipőtalpak, különböző övék, fényképezőgép dobozok, autókerekek. Iránban a kábítószercsempészet súlyos bűn. A leleplezett hazai csempészekre halálbüntetés, a külföldiek számára pedig több hónapos, esetleg több éves börtönbüntetés vár. Már dél volt, amikor az afganisztáni vámhivatal emberei sorra vettek bennünket. Nagyon meglepett a vizsgálat szervezése és lebonyolítása, sőt az öltözködésük is. Egyenruhájuk nem volt, és ezért nehéz volt megkülönböztetni őket a többi embertől. Afganisztán soknemzetiségű állam. A lakosság több mint fele pasztunokból áll. Arcvonásuk tipikus, homlokuk elnyúlt, magas, ajkuk előreugró. A férfiak majdnem kivétel nélkül szakállasak. Nemzetiségük sokaságában tadzsikok, üzbégek, kazahok, zsidók, türkmének, csárajmárok, nurisztánok, balúcsok, kirgizek és indusok találhatók. Ruházatuk általában hosszú ingből és szélesebb nadrágból áll. Cipőjük ormótlan; cipőtalpukat gyakran kivágott autógumi helyettesíti. Utunk Heraton át Kandaharba vezetett. Ez volt 1747-től az afgán királyság első székhelye. Ekkor koronázták Ahmud kánt Dorr-ed-Dorán sahhá, vagyis a Gyöngyszemek Gyöngyszemévé. Kandahar Kábultól, a mai fővárostól 520 kilométernyire délnyugatra fekszik az Arghanbád folyó zöld völgyében. Itt teremnek a világhírű gránátalmák, az anárok. Kilencvenezer lakosa van, mely főleg pasztunokból tevődik össze. Afganisztáni pénzünk még nem volt, a bezárt bank ajtaja pedig nem sok jóval kecsegtetett. Néhány önálló pénzváltó meg-megállított és szolgálatát ajánlotta fel. Kandaharban léptennyomon kereskedőkbe botlottunk a szűk utcákban, az üzletek sokasága között. Többször felfigyeltünk az élelmiszerkereskedők boltjaira, akiknek áruja tetszetősen, dúcokban volt felhalmozva. A szemét, szenny, piszok itt sok nyomorúság okozója. Hiába, a lakosság többsége még ma is a középkor sötétségében él. A modern orvostudományt alig ismerik, és ezért betegségeikkel többnyire a helyi „kuruzslókhoz“, a házimokhoz fordulnak, akik az ókori orvostudomány útmutatásai szerint nyújtanak segítséget. Nem szabad azonban elvetni a sok évszázad alatt gyűjtött természetes gyógymódokat sem. De még ma is vannak varázslók, akik különböző talizmánok viselését írják elő, hogy ezzel segítsék az ördögöt elűzni az emberi testből. Az utunk majdnem Kábulig a 2000 méter magas ghaznikandahari-fennsíkon vezetett tovább hatalmas kerülővel, mely a Hazarádzsát és Szulejmán hegységek lábánál kezdődik. A fennsíkot borító homok, mely itt-ott sós tavacskákkal tarkított, hatalmas pusztáságot képez, ahol az élet csak a nagyobb folyók medre közelébe szorul. Napközben a hőmérséklet 45—50 Celsius fokra szökik árnyékban. Az elsőrendű aszfaltút felülete forró, de nem olvad. Már esteledett, amikor körülöttünk minden elsötétült és nagy szélvihar kerekedett. A szél lökései elérték az óránkénti 100—120 kilomé-
