Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-03 / 31. szám
KÄNYADI SÁNDOR versei Vigasztaló Ne pityeregj, Anikó, mert megárad a Nyikó, nagyobb lesz, mint a Duna, nem fér el a faluba, s eleszik a kecsegék előled a pecsenyét. Erdőn jártam Erdőn jártam, málnát szedtem. amit szedtem, mind megettem, üres a kaska, mit csináljak, mit mondjak anyá ha megkérdi, hol a málna. miért üres a kosárka? Azt mondjam-e, jött egy medve, amit szedtem, mind megette? ik, Dehogy mondom, megijedne. Jujj! KEDVES GYEREKEK! Egy játékot írunk le nektek, amivel a vakáció hátralevő napjaiban jól szórakozhattok. A játékhoz jó hosszú zsineg és egy gyűrű kell, de kisebb kulcskarika is megteszi. A zsinegre rá kell húzni a gyűrűt, és úgy összekötni, hogy ha széthúzzuk, kör alakú legyen. A játékosok megfogják a zsineget úgy, hogy a körön kívül helyezkednek el. A körben a korábban kijelölt „leső” marad csak. A játékosok lassan forgatják a zsineget, s úgy, hogy a „leső" észre ne vegye, kézről kézre adják a gyűrűt is. Közben pedig énekelnek: „Megy a gyűrű vándorútra, egyik kézről a másikra. Aki tudja, meg ne mondja, merre van a gyűrű útja. Csili csatornádé, csili csalamádé, csili csalamádé. Sári hopp!” Amikor az éneklésben odaérnek, hogy „Sári hopp!“, a leső rámutat arra a kézre, amelyben szerinte a gyűrű van. Ha nem találja el, zálogot ad, amit találós kérdés megfejtésével, énekléssel, versmondással válthat ki. Arra kérünk benneteket, hogy ha ilyen, vagy ehhez hasonló játékot, s hozzá valamilyen dalocskát ismertek, írjátok meg címünkre (természetesen a dalocska szövegét is): Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. Lapunk 25. számában közölt irodalmi fejtörő rajzán valóban Puffancs, Göndör és a többiek láthatók, a könyvet pedig Rácz Olivér irta. A sok jó megfejtő közül könyvjutalomban részesül: Máté István Gicéről (Hucín), Csölle Ottó Nyárasdról (Topofníky), Uhrin Erika Léváról (Levice). A rest macska (magyar népmese) Egy legény eli'ett feleségül egy dologtalan gazdag lányt; ráadásul még azt is megfogadta, hogy sohasem veri meg. A menyecske sohasem dolgozott, hanem csak járt házról házra pletykálkodni s egyéb hitvány dolgot művelni. Nem verte meg az ura egyszer sem. Hanem egyszer egy reggel, mikor dologra ment, így szólott a macskához: — Azt parancsolom neked, te macska. hogy míg én odaleszek, te mindent dolgozz, amit kell! A házat szépen kitakarítsd, délre ételt készíts, s még egy orsó fonalat is fonj, mert ha nem, mikor hazajövök, úgy megverlek, hogy megemlegeted! A macska a tűzhelyen szunyókált, jámboran végighallgatta a beszédet. De az asszony azt gondolta magában, hogy ez az én emberem megbolondult! S azt mondja. Kelmed uram, miért parancsol olyanokat annak a macskának? Hisz nem tud az ilyen parancsnak megfelelni! — Tud, nem tud, nekem mindegy, feleség! — azt mondja az ember — nekem nincsen más, akinek parancsoljak! De ha ö mindazt meg nem teszi, meglásd, úgy megverem, hogy sokért elkerülte volna! Avval ment a dolgára. Az asszony pedig biztatni^ kezdte a macskát: Dolgozz, macska, mert megver az uram! De a macska nem dolgozott. Elment az asszony több házhoz s mikorra hazament, a macska akkor is szunyókált, s a tűz is kialudt. Ismét mondta: — Szítsd fel a tüzet, s dolgozz macska, mert ma megverődöl! De a macska nem dolgozott. Hazajön a gazda, széjjelnéz, s hát minden rosszul van. Előrántja a macskát, felköti a felesége hátára, s addig veri, míg a felesége imádkozni nem kezd: — Ne üsse többet azt a macskát, nem hibás az, nem tud az azokhoz a dolgokhoz! — Fogadod hát, hogy helyette mindent véghez viszel? — kérdi az ura. — Véghez viszek még többet is, mint amennyit kelmed neki parancsolt, csak ne üsse többet szegényt! — feleié az asszony. A menyecske hazafutott az anyjához, elpanaszolta a dolgot, s azt mondta: — Felfogadtam, hogy a macska helyett minden dolgot eligazítok, csak ne verje a hátamon olyan kegyetlenül. I 9 IS— V* jHutkö Hozzászólott az apja is: — Ha felfogadtad, tedd is meg! Mert ha nem, a macska holnap is megverődik.' S ezzel hazaküldte az urához. Másnap reggel is megparancsolta a gazda a macskának, mit tegyen. De a macska most sem tett semmit. A gazda hát ismét jól megverte a felesége hátán. Az ifjasszony akkor is hazafutott panaszra, de az apja úgy visszakergette, hogy a lába sem érte a földet. Harmadik reggel is elmondta a gazda a macskának a parancsolatot. A macska már végighallgatni sem tudta, úgy meg volt ijedve. De hát most sem dolgozott semmit. Hanem most mindent eligazított helyette az ifjasszony. Most nem felejtette el, hogy mit fogadott volt: tüzet tett, vizet hozott, ételt készített, sepregetett. Elvégzett mindent, amit kellett. Ügy megesett a lelke azon a szegény macskán; azon, hogy amikor az ura azt veri, kínjába a macska az ő hátába aggatja a körmét. Meg azon, hogy a kétrétű ostornak a vége a macskán túl az ő hátát is megjárkálta minden ütéssel. Mikor az ura hazajött, hát minden jól van. Mondogatja is az ember: — Ne félj, macska, most nem bántalak! Az asszony örömmel terítette meg az asztalt; az ennivalót megcsinálta, az ura elé tette; jóllaktak, jókedvvel. Azután mindennap úgy volt: a macska többször nem verődött meg, s a menyecskéből olyan gazdasszony lett. hogy ugyan helybe!
