Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-03 / 31. szám
Nyugdíjasok figyelmébe! 1978. augusztus l-től lépett életbe az a határozat, amely a továbbdolgozó nyugdíjasok helyzetét szabályozza. A 135/75 számú kormányhatározat módosítását, illetve kiegészítését a célszerűbb munkaerőelosztás, illetve a munkaerőhiány enyhítése teszi szükségessé. A továbbdolgozó nyugdíjasok száma országos viszonylatban eléri az 585 ezret és az 1966. évi helyzethez képest megkétszereződött. Hetvenkét százalékuk öregségi, 3,6 százalékuk rokkantsági, 15 százalékuk részbeni rokkantsági és 9,2 százalékuk özvegyi nyugdíjat élvez. A továbbdolgozó nyugdíjasok 49 százaléka nő. A gazdaságilag tevékeny nyugdíjasok 44,3 százaléka eddig teljes nyugdíj és teljes fizetés mellett az év 180 munkanapján át dolgozott. Noha a legtöbben a mezőgazdaságban (34,7 százalék) és az iparban (23,4 százalék) dolgoznak, a munkaerő számának elenyésző gyarapodása, sok helyütt csökkenése — különösen az építőiparban, a közlekedésben, a kereskedelemben — a.kormányt a hiány enyhítésére, illetve a nyugdíjasok további aktivitására irányuló intézkedés foganatosítására késztette. Az új kormányhatározat értelmében — az adminisztratív munkakörökben és az irányító szervekben dolgozók kivételével — az öregségi nyugdíjat élvezők — úgyszólván valamennyi foglalkozási ágban — egész évben teljes nyugdíjuk folyósítása mellett dolgozhatnak. A kormányhatározat előnyben részesíti az ipari, építőipari, erdő- és mezőgazdasági termelésben dolgozókat, csakúgy, mint a munkásfoglalkozásúakat, a közlekedésben, a geológiában, a belkereskedelemben, a szolgáltatásokban, az egészségügyben és a szociális intézményekben munkát vállalókat, beleértve a karbantartókat, a fűtőket stb. Részletes felvilágosítással az érdeklődőknek a nemzeti bizottságok nyugdíj bizottsági osztálya szolgál. „Szívvel vagy ésszel“ jeligére Ezzel is, azzal is, kedves nagymama! önnek semmi kifogása sem volt a menye ellen, viszont a fiatalasszony kezdettől meglehetősen szembehelyezkedett önnel, ami egyre fokozódott, amíg együtt laktak, annyira, hogy végül még csak leplezni sem próbálta, sőt a fiát is jóformán szembeállította önnel. Szerencsére elég hamar kaptak lakást, megszületett gyors egymásutánban a két kisunoka, csak az ön fájdalma nem enyhült, mert a fiatalok elköltözése nyílt szakítást jelentett. Most azonban, hogy a menye ismét munkába lép, bölcsőde vagy egyéb lehetőség híján kénytelenek voltak önt megkérni a kisunokák gondozására. Lázongó, sértett hiúságának jólesne azt mondani, hogy „nem”, de a kiéheztetett nagyanyai szeretet sürgeti az „igent”. így hát egy kicsit bizonytalan, különösen, ha arra gondol, hogy milyen fonák helyzeteket hozhat magával az, ha a kicsinyek mamájával továbbra is ilyen lehetetlen viszonyban lesz, mint jelenleg... Hallgasson csak arra a sürgető „igenre”, annál is inkább, mert az ész is azt mondja, hogy amilyen szüksége van a nagymamának az unokák szeretetére, legalább olyan szükségük van az unokáknak a nagymamái szeretetve, gondoskodásra, mert ez teljesebbé, gazdagabbá teszi érzelmi-értelmi fejlődésüket. De mindenképpen tisztáznia kell a viszonyt a menyével is, úgyszintén elsősorban a gyerekek érdekében, nekik van elsősorban szükségük arra, hogy a családtagok között meglegyen az összhang. Kérje meg fiát a közvetítő szerepre, hogy valamiképpen közelebb kerüljenek egymáshoz, legalább annyira, hogyha a menye a jövőben sem fog önért rajongani (erre nincs is szükség), de megadja a kellő tiszteletet, megbecsülje és értékelje a gondoskodását. Néhány hónap után már tisztábban fogja látni, megférnek-e egymással. Kívánom, hogy kölcsönös jószándékkal sikerüljön családjával békességben, megértésben élnie. Szeretettel üdvözli Legelőbb az anyai szeleteiről szólunk. Míg az anyai szeretet és a gyermeki vonzódás szinte ösztönszerűen alakul ki, addig az anya és gyermeke közti jó kapcsolat létrejötte korántsem megy magától. Első feltétele a meghitt és tevékeny együttlét. A másik előfeltétele a megértés. Igyekezzünk a kisgyermek helyébe képzelni magunkat. Gondoljuk el, hogy kicsik és gyámoltalanok vagyunk, és az ismeretlen világgal szemben szüléink, családunk szeretete, megértése nyújt biztonságot, — és akkor másként látjuk majd a viselkedését. Vegyük észre és értsük meg szeretetmegnyilvánulásait! A gyermeki szeretet más, mint rakták rá az élet urai, ő pedig évszázadok óta hurcolta ezt az elviselhetetlen terhet... de a felelősséget nem tudta elhárítani. És ettől az ő hatalma még szentebb, még zsarnokibb lett.“ Mai társadalmunkban az apa, a család nem él létbizonytalanságban, a felelősséget sem egyedül hordozza, s családfenntartói gondját a feleség legtöbbször megosztja vele. Különben is: a gyermek sokkal jobban tiszteli a méltányos, igazságos, megbocsátani és szeretetét kimutatni tudó apát, mint azt, akinek egyetlen „nevelési“ eszköze a fenyítés. Az apa egykori családfői hatalma helyébe korunk a szülők D. KOZMA ELZA Szülőknek nevelésről a felnőtté. Anyja és apja jóságát, áldozatosságát olyan természetesnek tekinti, mint a levegőt, — ott van, kiapadhatatlan és nem kell viszonozni. A szülő azonban mutassa ki szeretetét, ragaszkodását. Nem ajándékok halmozásával, kényeztetéssel, hanem azzal, hogy ő is ugyanúgy örül a gyermeknek, mint a kicsi neki. Engedjük, hogy a gyermeki érzelmek őszintén megnyilvánulhassanak, és teremtsünk olyan családi légkört, hogy a gyermek nevelési követelményeinket ne érezze kényszernek. És nem másodsorban szólunk az apai szeretetről. Tekintély — vagy szeretet? Az apai tekintélyt (szeretetet?) még ma is fenyítő szigornak, a gyermek tettei számbavételének, megítélésének tekintik. Régebben megvolt ennek a maga társadalmi alapja. Makarenko ezt igen szépen fogalmazta meg: „ö hordozta vállán gyermekeiért a rettenetes felelősséget. Felelős volt nyomorúságukért, betegségükért, halálukért, nélkülözésükért, sanyarúságukért. Ezt a felelősséget évszázadok előtt egyenlő jogait és közös felelősségét állítja. Kialakul az a családminta, amely a mai gazdaságitársadalmi viszonyok talajából nőtt ki. A feltétlen, az „eredendő“ szülői tekintély helyébe („tisztelned kell, mert szülőd!“) a becsült példaképnek, a biztonságot nyújtó, szeretetet adó és legközelebb álló felnőttnek kijáró, valódi tisztelet lép. Ez a helyzet sokkal nehezebb feladatot állít a szülő elé, mint a „tekintélyi nevelés“. Azt a feladatát, hogy a gyermeket újra és újra személyes példájával, szeretetével, nevelő tevékenységével kapcsolja magához! A nagyszülők játszanak-e szerepet a boldog családi légkör létrehozásában? A nagyszülőktől a gyermek mást kap, mint a szülőktől. Mennyi megértés van az öregekben! Indulatos, türelmetlen számonkérésünk elől a gyermek hányszor menekül jóságos türelmükhöz, megértésükhöz. Még az igazságos büntetés után is szükség van a simogatásra ... és ezt legtöbbször a nagymamától, a nagyapától kapják meg. „Anya azért szeret téged, csak ideges. Meglásd, kijavítod azt a rossz jegyet, majd én kihallgatlak ...“ — hányszor halljuk így beszélni a nagymamát, nagyapát. Élményekben, tapasztalatokban nagyon gazdagok a nagyszülők. Ök hagyományozzák a gyermekekre a gyönyörű meséket, ők adják át a családi múltat, és mondják el, hogy régen mi volt a jó, mi a rossz. Bizonyos, hogy gyakran vitába lehetne szállni a nagypapával és a nagymamával, hiszen sok mindent elfelejtettek, sok mindenre másképp emlékeznek. Ki is lehetne őket igazítani ezekben a kérdésekben — de minek? Ök mesélnek, s ezt a gyermek is úgy hallgatja, mint mesét, és a mese soha nem haszontalan. Természetesen nem lehetünk mindenben engedékenyek. Alapvető nevelési elveinket és módszereinket megfelelő tisztelettel és határozottsággal beszéljük meg a nagyszülőkkel, megkérve őket, hogy alkalmazkodjanak ezekhez. (folytatjuk) SZERETNÉK RATALAINI Negyvenhárom éves, 168 cm magas, falun élő szakmunkás legényember társaság hiányában ezúton szeretne becsületes, szolid lánnyal megismerkedni negyvenéves korig, aki hozzáköltözne, megosztaná vele örömét és bánatát. Van saját háza. Fényképes leveleket kér. Jelige: „Rossz egyedül“. Huszonegy éves, 173 cm magas fiatalember, aki most tölti katonaéveit ezúton szeretne komoly. becsületes lánnyal megismerkedni. Szereti a sportot és a modern zenét. Jelige: „Szeretnék rátalálni .. Huszonöt éves, 170 cm magas. barna hajú. zöld szemű, csendes fiatalember, mint kőműves Bratislavában dolgozik, ezúton szeretne komoly természetű, szolid lánynyal megismerkedni házasság céljából. Van saját háza. Jelige: „Nem fogsz csalódni“. Ha külföldön a könnyűzene kedvelői azt hallják: Csehszlovákia, biztosan először Karel Gott nevét említik. Nehéz lenne összeszámolni a fesztiválok számát, amelyeken e nagyszerű énekes díjat nyert. Az érdekességek közé tartozik, hogy hazai népszerűsége mégsem egyöntetű. Viszont akik nem rajongnak érte, azok is elismerik, hogy hangszínezete, énekkultúrája magasan a hazai mezőny fölé emeli Karel Go ttot. Érdekes egyéniség. Saját bevallása szerint nagyszámú és lelkes közönség kell ahhoz, hogy koncentráltan énekeljen. Hangversenyeinek sajátossága a közönséggel kapcsolatot kereső konferanszié, amely szövegét ő maga írja, vagy a helyszínen, a hangulatnak megfelelően rögtönzi. Mindezt adottságai teszik lehetővé; na meg közvetlensége, mintha nem ő lenne a pop-zene egyik leghíresebb képviselője. Ritka hosszú és sikeres karrier áll mögötte, s legfrissebb eredményeiből ítélve előtte - is. Mert míg kortársai - egykori nagy vetélytórsai (Udo Jürgens, Tom Jones stb.) - csillaga leáldozóban von, Karel Gott még mindig stílust jelentő énekes. Legutóbb a Bratislavai Lírán lehettünk tanúi, hogy a külföldi nagynevű énekesek mennyire tisztelik, szinte csodálják Gottot. Az ő főpróbája alatt még a sajtótájékoztatókat is leállították, mert minden énekes a hallgatók 1*П7пН niznrf lonni Rajongóinak még elárulhatjuk, hogy rövidesen egy újabb nagylemeze jelenik meg. KAREL GOTT LEMEZE: örökzöld melódiák (Melodie, které nestárnou) Ha egyedül vagyok (Kdyz jsem sóm) Sokat alszom (Dlouho, dlouho spím) 1 2 x 41
