Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-06-22 / 25. szám
Щ°)©аОв (o]©D5)[o)©D □ti®,(o]0 Itegjcscäfe/cML. JÁTÉK HOMOKKAL, SÁRRAL, PORRAL A falust gyermekek, főleg a kisebbek nagy előszeretettel játszadoznak sárral, porral vagy homokkal. A meleg nyári esőzések idején boldogok, ha mezítláb totyoghatnak az esőben, miközben még több esőt hívogatnak, mint pl. a jánoki (Janik) esőhívogató versikével: Ess, eső, ess, zab szaporodjék, búza bokrosodjék. Olyan legyen az én hajam,, mint a csikó farka. Még annál is hosszabb, mint a Tisza hossza. Ha az eső eláll, addig gyúrják, „köpülik” a sarat, esetleg forma is kerekedik belőle. Olykor-olykor versenyeznek is, ki tudja magasabbra formálni a körültopogással keletkezett tölcsér alakú sárcsomót. Amikor a sár még ragadós, kezükkel „cipót” formálnak belőle, és egy elsimított, még nedves helyhez csapják nagy erővel; versenyeznek, kinek durran nagyobbat. Ügyességüket növeli, ha a sárcsomót üregesre sikerül kitépni. Ez utóbbit gyakran — sárpuska néven — akkor készítik, amikor a sár annyira megkeményedik, hogy a deszkakerítéshez csapott darabka leválik. Az elsütésekor néha utána is kiáltanak: „Szólj olyat, mint egy puska”. A még nedves, topogással keményre gyúrt homokból készült a homokkemence, amelyet kis domb alakúra, vagy az egyik kézfejre, illetve lábfejre formálják rá. Ha a kezüket, illetve lábukat óvatosan húzzák ki, a kemence belseje üreges marad. Régebben a kemencében kenyeret sütöttek, amelyet a makk sapkácskájában formáltak meg. Kenyérként szerepelt a papsajt termése is. Amikor a sár még ragadós, főleg agyagos talajú helyeken, „sújtogálót” készítenek belőle. Kedvelt dobó játéka ez ma is a falusi gyerekeknek, de méginkább az volt régen, főleg a pásztorgyerekek körében. Az agyagos, tapadós sárból a hajlós nádvessző végére tapogattak egy-egy sárgombócot, amelyet a vesszőt meglóbálva röpítettek el. A játéknak még sokféle elnevezése ismert: hajigáló, röpítő, zúgattyú, sárbomba stb. A legelterjedtebb talán mégis a sújtogáló elnevezés, ehhez fűződik a dobást kísérő mondóka is: Suhintó, suhintó Suhint magasra, Hogy a toronyórát Is elhagyja. A sárgolyóba tollat, nádszálat is húztak, megvárták amíg megszárad, s nyelével együtt dobták el kiabálva, hogy: „Jön az üstökös, jön az üstökös!” A nagyobbak megvárták az estét, a tollat, nádat meggyújtották és úgy dobták el az üstököst. Másutt a szabadtűz parazsát rakták a sárcsomóba, lóbálással áttüzesítették, és azzal dobták fel. A sárból való játékok készítésével kiélhették a gyerekek művészkedő hajlamaikat, alkotó kedvüket. Finomra gyúrva különféle figurákat készítettek a sárból: a kislányok virágokat, ágyacskát, székecskét és más „lakberendezési tárgyakat”, a fiúk viszont inkább állatkákat, gazdasági eszközöket. Nemegyszer egész gazdasági udvart készítettek belőle, épületeit, eszközeit mind, mind sárból formálták. Ha az eső sara felszáradt, a gyerekeknek ez nem okozott különösebb gondot. Azzal játszottak tovább, ami volt: porral, homokkal. Még maréknyi homok is elég volt a játékhoz: egyik tenyerükből a másikba szórogatták, amíg mind el nem fogyott. Egyszerű játék ez, mégis még mondókát is fűztek hozzá: Ennyi tetű volt a fejemben, Anyám kivett ennyit, Ennyi maradt benne. A falu gazdasági életébe szervesen kapcsolódott be a malom. Visszatükröződött ez a gyerekek játékaiban is. A gyermeki képzelet egy, a homokba vájt lyukat is malommá léptetett elő, azon keresztül szórogatta a homokot, a port, mint a malom őrölte lisztet. A gyermeki fantázia egy-egy magasabb kupáéba hányt homokcsomót is nagy dolognak fog fel. Ha egy katonás fiú a tetejére áll, elkiáltja magát: „Enyém a vár, tiéd a lekvár!”, egész csapat indulhat a „vár” bevételére, természetesen homokbombákkal. SZANYI MARIA KEDVES GYEREKEK! A csehszlovákiai magyar irodalomnak egyelőre kevés olyan ifjúsági regénye van. amelyet a Fái utcai fiúkhoz, vagy a Légy jő mindhalálighoz lehetne hasonlítani. Rácz Olivér egyik műve azonban nagyon közkedvelt, bizonyára sokan olvastátok, így a kép alapján nem lesz nehéz kitalálnotok a címét. Ezt írjátok meg címünkre: Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanoviéova 20. Lapunk 15. számában, mint valamennyi megfejtőnk írta. Arany János Toldi Miklósa volt látható a rajzon. Sorsolással könyvjutalomban részesült: Vég Erzsébet, Alistál (Hrobonovo), Árva Zsuzsanna, Béke (Mierovo), Jurányi Imre, Gútor (Hamuliakovo). 16. számunkban egy logikai fejtörőt közöltünk, s bár többen válaszoltak rá helyesen, az indoklást senki sem írta jól le. A tettes, amint írtátok is, az első esetben valóban Gábor, a második esetben pedig Lajos. De miért? Mert: ha csak egy mondhat igazat, akkor az Tóni. Ha ugyanis feltesszük, hogy Lajos mondott igazat, akkor Gábor is igazat mondott. Ha Bandi igazat mondott volna, akkor Gábor és Tóni sem hazudhatott volna, ha pedig Gábor vallomása lenne igaz, akkor még vagy Bandi, vagy Lajos is igazat mondott volna. Ebből következik, hogy a betörést Gábor követte el, mert nem igaz, hogy nem ő tette. A második esetben, vagyis ha csak egy hazudhat, Lajos a tettes, mert csak úgy teljesülhet, hogy a többiek igazat mondanak. Könyvjutalomban Vámos Pál részesült Bélyről (Biel). valamint Juhász Péter és Gábor Tornaijáról (Safárikovo). MARIE-CLAUDE MONCHAUX A sehány éves kislány ív. Rajzold le kértem —, hogyan voltam a mamámban ! így— És hogyan jön elő a gyerek? — A mamája két lába közt, egy kis nyíláson át. A fiúk testén nincs ilyen nyílás, egyedül csak a lányokén. — Talán kisfiú lesz ... — ábrándozott a mamám. Kisfiú? Ilyen, mint ez? . . . — Vagy talán a papám. — Egy szép, szőke kislány, olyan szőke, mint egy tündér .. . Mikor aztán megszülettem, egyáltalán nem olyan voltam, amilyennek megálmodtak! ök azonban ezerszer szebbnek láttak, és nem győztek betelni a nézésemmel. (Folytatjuk)
