Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-06-22 / 25. szám

„Mária“, „Esküvő“ és „ZYP“ jeligés olvasóinkat kérjük küldjék be címüket, hogy levélben vála­szolhassunk. „Nem tudok nélküle élni!“ jeligére Lehet, hogy a fiú szeret téged is amúgy mellékesen, de a visel­kedése szerint jobban ragaszko­dik a barátokhoz meg az italhoz. Sürgősen szakíts vele, mert ha tovább folytatod ezt a barátságot, egyre gyakrabban kerülsz majd kínos és megalázó helyzetbe! „Várj reám, s én megjövök“ jeligére A budapesti fiú, akivel egy éve levelezel a te véleményedre kí­váncsi, és nem az enyémre. Én viszont a leveledből nem tudtam meg, hogy mi a te véleményed, s így fogalmam sincs, hogy mire kellene válaszolnom. Egyébként szüléidét már megkérdezted, hogy mi az ő véleményük erről a levelezésről ?! „A. D. — Bánat“ jeligére és Darinának Kedves kislányok! Örülök, hogy •ilyen bizalommal vagytok irán­tam, de sem jósnő, sem gondolat­olvasó nem vagyok. Sajnos, fo­galmam sincs róla, hogy a fiú, akivel nemrég megismerkedtetek és nagyon megtetszett nektek és többször hosszasan egymás sze­mébe néztetek — mit gondol? Ezt bizony saját magatoknak kell azokból a pillantásokból, össze­­nézésekből kisillabizálnotok „Egy bánatos leány“ jeligére A közeljövőben lapunkban ter­jedelmesebb cikkben foglalkozunk majd az ideális testsúllyal, kövér­séggel, fogyókúrázással kapcsola­tos kérdésekkel, s néhány diéta­mintát, recepteket is közlünk. Addig is: a koplalásnak semmi értelme, sőt nagyobb a kára, mint a haszna, mert egyrészt lelkileg nagyon kimerítő, másrészt kife­jezetten felkorbácsolja az étvá­gyat, éhségérzetet. Egyelőre ke­nyér helyett Knäckebrotot vagy szeletekre vágott száraz zsemlét (legalább háromnaposat) fogyassz; napjában inkább többször vala­mit bekapni, mint egyszer vagy kétszer egyszerre sokat enni, és le kell mondani az édességről, beleszámítva az üdítő italokat, üveges limonádékat, kofolát, pep­­szit, helyettük egy pohár víz né­hány csepp, vagy akár egy fél citrom levével, cukor nélkül. És főleg sok és feltétlenül rendszeres mozgás, torna. Ami a pattanáso­kat illeti napjában egyszer töröld át tiszta szesszel, különben is ha­mar el fognak múlni, mihelyt a serdülőkor kezdetén megindult hormontermelés megállapodik. „Tanácsra várok“ jeligére Kedves kislány! Aggodalomra semmi okod, a balkezesség csak kivételes esetekben, bizonyos faj­ta manuális szakmában lehet hát­rány. Tehát nyugodtan választ­hatod a tanítónői hivatást. Szere­tettel üdvözöl VARGA DOMONKOS Erdők-mezők vigasza Nekünk jó, a mi családunknak. Szűkén lakunk, de szép helyen, kint a „faluszé­­len”. Budán, a Széchenyi-hegyi tévéto­rony mellett, ahonnan már csők egy ug­rás о rét, az erdő. Ezt az ugrást gyakran megtette min­den gyerekem. Kicsi koruktól arra kapat­tom őket, hogy ne csak nézzék a fákat, bokrokat, virágokat, madarakat, csilla­gokat, hanem lehetőleg ismerjék. Nője­nek bele a természetbe, legyenek társai minden élőnek, minden létezőnek, még az elúszó felhőkre is búcsúzó barátként nézzenek, még a. holt kövekben, sziklák­ban is szépséget keressenek. Ahol én nőttem hajdanán, ott nem zúgtak-zöldelltek erdei fák, csak az öreg­temetőben meg az Epreskertben néhány szál akác. Vadvirágok is alig nyíltak, még leginkább a vetések közt virító pi­pacs és búzavirág. Szikes pusztaság kör­nyékezte az alföldi kisvárost, a régi kis­kun fészket. Fehérlett a föld a gyér fű­csomók között, de meg is repedezett: száraz időben ujjnyi rések nyíltak rajta. Mégis szerettem itt csatangolni néha­napján, vágytam én is egy téresebb, sza­badabb világra, ahol nem fognak körül házak, falak, és csorbítatlan kerekségé­ben borul fölém az ég. Ez a gyerekkori élmény annyira ben­nem maradt, hogy erdős-hegyes vidéken jórtomban-keltemben ma is a csúcsok csábítanak leginkább, ahonnan akadály­^©/^ZÄ\[d)0 talonul nézhetek körös-körül. De szere­tem azért a lejtőket, kaptátokat, még az eldugott völgyzugokat is, s minél bozóto­sabbak, annál jobban. Ennek is megvan a maga gyönyörűsége: törtetni, bujkálni a fiatal fák, a sűrű bokrok között, majd egy-egy tisztáson lepihenve, némán fülel­ni bele az erdő neszeibe. Vagy hanyatt vágni magam, ahogy Arany János tette valaha, kisdiák korában, a debreceni Nagyerdőn, mikor ... elbocsátó lelkét ringatódmi szellő fuvalmán, bólintó galyon, lelhök futásával versent hajózni, hanyatt terülve egy partoldalon, engedte önmagából kilopódzni: hang, szín, sugár lett, tér és mozgatom, Ő a természet, a nagy és örök — mi ott henyél, csak hitvány földi rög. Ez az azonosulás, ez a beolvadás az emberen túli harmóniába: ez a legfőbb ajándék, amiben a szabad ég alatt jór­­va-kelve, ücsörögve-heverészve olykor ré­szesülhetünk. Hozzáteszem: gyerekeink könnyebben, mint mi magunk. Nekik az erdő-mező: természetes, tágas játszótér, kalandokkal, rejtelmekkel kecsegtető kör­nyezet, de az ábrándok birodalma is, ahol a köznapi valóság nem köti meg úgy a lelkűket Vagy nem minden gyerek van így ve­le? Elég baj az, hogy a nagyvárosokban növekvők egy része csak ritkán jut ki a szabadba, a zöldbe, s akkor is csupán iskolai kirándulások, családi kivonulások keretében, nem pedig kedvére cselleng­­ve-csatangolva. De előbb-utóbb mintha majdnem min­den gyerek megkeresné az alkalmat a természettel való személyes barátkozás­­ra. Ahogy én is megkerestem a bármi­lyen sivár Kunszentmiklóson. Vagy ahogy Szabó Lőrinc, Arany János után mintegy két emberöltővel, szintén a Nagyerdőn: .. . Ősszel a játékórára előbb még maga 'fi EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN Olvasóink kívánságát teljesítjük: az alábbiakban a változás (klimax) ko­rának beköszöntét jelző tünetekről szólunk. Az idősebb kort nagyon különbö­zően értelmezi az éppen uralkodó di­vat vagy társadalmi forma, esetenként az orvostudományos szemlélet. Érde­mes megemlíteni, hogy a századfor­dulón az 50 éves nő már öregasszony volt, a 30-at betöltött már hervatag, idősödő családanya vagy vénlány. És ma? Senkinek se jutna eszébe, hogy az ötven év körüli nőről azt mondja, hogy idős vagy koros, általában úgy mondják, hogy már nem egészen fia­tal... S annak ellenére, hogy már a változó korban van, netán utána. A biológiai és a társadalmi fejlődés ér­dekes kölcsönhatását láthatjuk abban, hogy modern korunk szédítő irama el­lenére (vagy talán éppen ezért) a ho­mo sapiens megfiatalodott. S ezt a tényt a nőgyógyászati gyakorlat is bi­zonyítja. Ma már az se megy ritka­ságszámba, ha a hatvanéves nagyma­ma még mindig állásban van. Szüksé­gesnek tartom megjegyezni, hogy az idősebb nő ambícióinak kielégítéséhez a szocialista társadalomban adottak a legfontosabb feltételek: munkalehető­ség és egészségügyi gondoskodás. A változó kor, mint ahogyan egyéb biológiai fordulatok a nő életében, kezdete, időtartama, intenzitása min­den nőnél más és más. Átlaga 48—49. életév tájékán jelentkezik valamikor néhány évvel korábban jelentkezett, tehát ez az eltolódás is az élet meg­hosszabbításának az eredménye. Ma már mindinkább mindenki ter­mészetes folyamatnak tekinti a kli­maxot, jóllehet még néhány évtized­del ezelőtt a nők rettegve gondoltak rá, mert — úgymond — ezzel „vége mindennek”, a nőiesség minden nim­buszának elvesztését jelentette. Meg kell mondanunk, hogy a pszichés za­varoknak jórészt ez az előítélet volt az alapja, okozója. Ma már mind ke­vesebbszer találkozunk ezzel az elő­ítélettel, mert a nők többsége megér­tette, hogy éppen olyan természetes életszakasz, mint amilyen mondjuk a pubertás, ennélfogva értelmetlenség kórosnak vagy éppenséggel betegség­nek tekinteni. Természetesen, addig, amíg folya­matban van a szervezet áthangolódá­­sa, előfordulhatnak bizonyos kellemet­len, esetenként kóros tünetek, hiszen éppen olyan dinamikus hormonális változásokra kerül sor, mint a serdü­lőkorban, csak ellenkező előjellel. A nemi szervek elsődleges funkciója fo­kozatosan megszűnik (a termékeny­ség), másodlagos funkciójuk — a nemi aktivitás s ennek emberi vonatkozá­sai — továbbra is fennmarad. Mielőtt még a nemi élet esetleges változásáról beszélnénk, szeretnénk ki­térni néhány szervi tünetre. A lelki, pszichés zavarok, mint már említet­tük, erősen a háttérbe szorulnak, ami­ben többek között az is nagy szere­pet játszik, hogy ami az anyagiakat illeti, az idősödő ember nálunk tudja hogy biztonságban van, nem lesz majd öregségére gondja a betevő falattal. A testi, szervi vonatkozásokat illetően, mint minden más, változó és labilis életkorban, a klimaxban is rendelle­nes reakciót elsősorban a szív és ér­rendszer részéről várhatunk: szívpa­naszok, szívidegesség, ami különböző­képpen nyilvánulhat meg, vérnyomás­emelkedés vagy -süllyedés. A kb. 20 százalékban jelentkező szokványos hőhullámok, az ezt követő izzadási hullám avagy szédülés átmeneti jel­legű és gyógyszeres kezeléssel kedve­zően befolyásolható. Kevésbé jellegze­o u_

Next

/
Thumbnails
Contents