Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-06-22 / 25. szám

Щ -ф~

tt évszázadok óta követ szül a hegy

JA „fődek” keskeny szalagjai közötti mezsgyéket egykor felszántó szövetkezeti traktor ekéje nyomán még ma is kifordul a kő. Ügy mondják errefelé: „Nő mintha vetették vóna." A hosszúszói (Dlhá Vés) székhellyel működő szövetkezet borzovai (Silická Brezová) gazdasági udvarán dolgozó asszonyok tavasszal a legelőket járják. Égetik a gazt, a száraz füvet; vödrökbe, kosarakba szedik a követ. A hegyvidéki legelőkön dúsabban nő majd a fű, jobban él a jószág. Borzován hagyománya van az állattartásnak. Olyannyira, hogy a falu sohasem tudta eltartani juhászait, csordásait. Eljártak a szomszéd megyékbe, a távoli Alföldre. Az állatok kenyeret adtak az itt élőknek. A tegnap és a ma között hidat verő öregek emlékezetében dalok, szokások őrződtek meg . . .

„Itt sem fejik már a juhokat.”

Mintha csak azt mondta volna Juhos Farkas József: Elmúlt a régi világ. Az egykori borzovai juhászok többsége nyugdíjas, ivadékaik a szövetkezetben, vagy a környék üzemeiben dolgoznak . . . Napközben a faluban az öregeken, az élelmiszerüzlet vezetőjén, a postáson és egy-két kisgyerekes anyukán kívül csupán néhány férfi tartózkodik, ök is a falutól két kilométerre levő márványbányában dolgoznak. A kő, amely őseik szántóin néha az elvetett mag helyett is nőtt, nekik kenyeret ad. Alig vannak tizenöten, de lehetnének többen is.

„Voltak itt kutatók, fúrtak, tanakodtak. Aztán kisütötték, hogy hosszú időre elegendő márványkészletet rejt a vékony földréteg. A dinamitot, a légkalapácsot és a körfűrészt

1. Vórady Lászlóné: „Egy faluról szól a nóta, s az se baj ha kettőben éneklik."

2. Másfajta tudását, tanultságát jelzi a megkülönböztető név is: „Deákos".

3. A festett mennyezetű templom a népi építészet és diszitőművészet remeke.

Huszár Tibor felvételei