Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-06-15 / 24. szám
A hiú király (MAGYAR NÉPMESE) Egyszer volt, hol nem volt, még az Úperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény ember. Volt annak három fia. Egyszer a király kihirdette az egész országban, hogy annak adja a lányát, aki előtte olyat tud mondani, amit ő el nem hisz. Meghallja ezt a szegény ember legöregebb fia, akit Péternek hívtak, kapja, fogja, elmegy a királyhoz. Megmondja egy szolgának, hogy ő beszélni akar a királlyal. A király mindjárt gondolta, hogy mit akar a legény, de nem szólt senkinek; csak azt parancsolta, hogy eresszék be tüstént azt a legényt. Mert akkor már annyi királyfi, meg isten tudja, micsoda nagy úr megfordult a király előtt, mint a csillag az égen, mint a fűszál a réten — s mind a királykisasszonyt akarta elvenni. De biz ott egy se tudott olyat mondani, amit a király el ne hitt volna. Bemegy hát Péter a királyhoz, köszön neki: gyát arra a kis földre, majd talán használ neki valamit”. Elhiszem. Mink aztán kihordtuk a trágyát, három hétig, két kocsin. — Elhiszem. Hanem tévedésből a szomszéd földjére hordtuk ki mind egy szálig. — Elhiszem. — Mikor ez is megvolt, hazamentem, megmondtam az apám-Elhiszem. nak. Akkor aztán én, az édesapám meg a két kisebb testvérem, úgy négyecskén kimentünk a földünkre.- Elhiszem. — Azután megfogtuk a szomszédunk földjének a négy sarkát, mint az asztalterítőt szokás, és a trágyát róla a mi földünkre fordítottuk. ■ Elhiszem. — Azután a földünket teleszórtuk fűmaggal.- Elhiszem. Jó napot, adjon isten, király uram! Adjon isten neked is, fiam! Mi járatban vagy? — Én bizony házasodni akarok, uram király! Jól van, fiam, hát aztán mire vinnéd az asszonyt? Tudja az isten! Majd csak eltartanám valahogy. Van háza az apámnak, meg egy kis földje is. Elhiszem, fiam — mondja a király. Aztán meg van három darab marhánk is. Azt is elhiszem. Most nemrégiben a trágya annyira meggyűlt az udvarunkon, hogy már nem is fértünk tőle. Elhiszem. Egyszer azt mondja az apánk: „Fiaim! hordjátok ki ezt a trá— Aztán olyan sűrű erdő nőtt rajta, hogy ki látott olyat, ki nem. Elhiszem. — Az apám aztán sajnálta kivágatni a gyönyörű fákat hát vett egy falka disznót. — Elhiszem. — Aztán a felséged öregapját megfogadta kanásznak!- Hazudsz! Akasztófára ...! — hanem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadása. Mit tehetett, rögtön papot, jegyzőt hívatott, a szegény ember fiával összeadta a lányát. Csaptak akkora lakodalmat, hogy hét országra szólt a híre; még az árva gyerekeknek is akkora kalácsot adtak a kezükbe, mint a karom; volt lé meg lé, hát még a sok hús nélkül való lé! Gallér híján köpönyeg, Hazudtam, mert volt kinek. MARIE-CLAUDE MONCHAUX A sehány éves kislány in. Amikor nyár elején a tavon kivirágzott a vízililiom, én, nézzétek csak, ilyen voltam: Július végén minden évben kivirulnak a rózsák. Nekem azonban még fogalmam sem volt róla, mi az a rózsa. Később megjött az őszi köd, a lila kikericsekre hullongani kezdtek az első halott levelek. A természet álomra készülődött, én viszont ébredeztem, hogy hamarosan megismerjem a fényes napvilágot! (folytatjuk) jfkwcke Én pedig egész idő alatt benne voltam, így ni: Február vége táján akkorka sem voltam még, mint egy borsószem. Mikor az orgona nyílni kezdett, én még mindig nagyon aprócska voltam - olyan apró, hogy ha valakinek eszébe jutott volna, hogy ruhácskát varrjon nekem, a kertünkben egy nárcisz öt szirma bőven elég lett volna hozzá. KEDVES GYEREKEK! Lapunk 13. számában a tavasz jöttével kapcsolatos szólásmondások gyűjtése volt a feladatotok. A legtöbben a „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget“ mondást írtátok le. Juhász Gábor Tornaijáról (Safarikovo) egy másik változatot is írt, amely így hangzik: „Sándor, József, Benedek, utánuk a kikelet“. Mészáros Attila Vágsellyéról (Sai'a) küldte be a következőt: „Márciusban ha menny dörög, örülnek az ördögök". Felsőszeliből Lovas Éva írta le azt a népi megfigyelést, miszerint „György nap előtt ahány napot szólnak a békák, utána annyi napot hallgatnak“. A 13. számból ők hárman részesültek könyvjutalomban. A 14. számunkban egy rajzot közöltünk, amelynek alapján egy Mátyás királlyal kapcsolatos mesének a címét kellett eltalálnotok. Mint ahogy Farkas László írj a Bogyáról (Bodza), a feladat azért volt nehéz, mert több cím alatt is olvashattátok már ezt a történést. A legismertebb talán így hangzik: Mátyás király és a kolozsvári bíró. De azt ít elfogadtuk, ha valaki azt írta: Hogyan leckéztette meg Mátyás király a gőgös bírót?, vagy: Hogyan hordott Mátyás király fát? Farkas Lászlón kívül könyvjutalomban részesült még Kosztur Elemér, Szentkirály (KráГ) és Horváth Ferenc, Vezekény (Vozokany). 13
