Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-06-15 / 24. szám
A gyermek nevelésében igen sok tényező játszik közre, de tény és való az is, hogy ezek legfontosabbika az otthon, a családi környezet. A nevelő hatások intenzitását lényegében a családtagok kölcsönös érzelmi kapcsolatai szabják meg. Miután a gyermek átveszi a felnőtt családtagok magatartásformáit, természetes, hogy a családi környezet egész légköre befolyásolja személyiségének alakulását. A szilárd, erős családi közösség, e közösség belső élete, a családtagok kölcsönös viszonya együttvéve pótolhatatlan nevelési tényezők. A családi közösség (jó vagy rossz) a gyermek első tapasztalásainak forrása, ezek talaján kezd bontakozni egyéni, belső világa, alakul ki és szilárdul meg erkölcsi meggyőződése és világnézete, és ez az a közeg, amelyben a gyermek egész személyiségfejlődése végbemegy. A családtagok szilárdabb, bensőséges kapcsolata az első példa, az első képlet, amelynek révén a gyermek megtanul beleilleszkedni a társadalom életébe. A gyermek a szülők egymáshoz való viszonyának alapján tanulja meg kialakítani, formálni saját, egyéni viszonyát az emberekhez is. Nem árt, ha mi is leírjuk a gyakran olvasott, hallott Makarenko-idézetet: „Ne gondolják, hogy csak akkor nevelik a gyermeket, ha beszélnek vele, ha hallják, vagy ha parancsot adnak neki, hanem nevelik életük minden percében, akkor is, ha nincsenek otthon, azzal is, ahogyan öltözködnek, ©§MLM d)0 ahogy beszélgetnek, ahogy más emberekről beszélnek, ahogy örülnek, ahogy bánkódnak, azzal is, hogyan viselkednek a barátaikkal és az ellenségeikkel, hogyan olvassák az újságot és így tovább. Mindezeknek a gyermek előtt óriási a jelentősége. A családban a szülők és a családtagok között olyan légkörnek kell uralkodnia, amelyben érződik az őszinteség, az együvé tartozás, a kollektív együttműködés, a kölcsönös segítőkészség, az egymás iránti tisztelet és az elvégzett munka közös öröme. A szülői nevelés hatékonyságának további feltétele a szülői tekintély. Ha a gyermek szüleit kellőképpen tiszteli, becsüli, akkor minden szavuknak súlya, jelentősége van a gyermek számára. Ilyen szülőknek a dicsérete a gyermekben elégedettséget, büszkeséget ébreszt, s még nagyobb szorgalomra sarkallja őt a tanulásban, munkában. És viszont: a legcsekélyebb korholás is lesújtólag hat a gyermekre. Persze, egészen másként fogadja a gyermek a korholóét, szidást, ha hiányzik a szülői tekintély. De mi a feltétele a szülői tekintély kivívásának? Mindenekelőtt a példamutatás, a szülő szemmellátható és kézzelfogható igyekezete, hogy minél jobban teljesítse kötelességeit, az őszinteség, az igazmondás, a becsületesség, az összhang szavak és tettek között, a nemcsak szavakban, hanem a cselekvésben bizonyított erkölcsös magatartás. A tekintély kivívásának további feltétele a szülő szeretettől áthatott, őszinte és figyelmes viselkedése, magatartása a gyermekkel szemben, miközben nem hiányozhat a gyermekkel szembeni igényesség sem. Ezenkívül a gyermek szükségleteinek, érdeklődésének megértése, a szülő közvetlen részvétele a gyermek alkotó tevékenységében, ilyen jellegű próbálkozásaiban. A szülőknek azonban sosem szabad átesniük a ló másik oldalára — gondolunk itt holmi túlzottan familiáris „haverkodásra’’ — nem szabad elfogultan és elvakultan mindig mindenben a gyermek pártját fogniuk, sem jutalmakat és ajándékokat ígérgetniük felelőtlenül mindenért, minden alkalommal. S hadd szóljunk itt egy nagyon gyakori, ártó jelenségről. A szülői értekezleteken a szülők legtöbbje, rohanvást kizárólag csak a saját gyermeke felől tudakozódik. A többi gyermek nem érdekli. Nem érdekli, milyen az a környezet, az a közösség, amelyben a gyermeke napjának egy részét tölti, mi az, ami itt különleges hatással van rá, milyen közös problémák adódnak az osztályban. Ez az elzárkózás hézagot idézhet elő az otthoni nevelésben is. A szülőknek feltétlenül tudniuk kell azt is, hogy a gyermekük hogyan viselkedik a „házon kívüli” közösségben, milyen erkölcsi magatartás, milyen jellemvonások kezdenek a felszínre törni. A szülők jellemrajzából nem szabadna hiányoznia a munkához való jó viszonynak, amelynek egyik fő jellemzője a lelkiismeretesség. Ha a gyermek tudja, hogy apja, anyja jó munkaerő, hogy munkájáért tud áldó-EGÉSZSÉGŰNK VÉDELMÉBEN A csecsemőkor befejeztével, az első születésnapot átlépve kezdődik a gyermekkor (egyes korszakait e helyütt nem taglaljuk), amely gyakorlatilag egészen a serdülés kezdetéig, tehát 11—13 éves korig tart. A gyermekkor kezdetén a szülő legfontosabb feladata, az érzelmi nevelésen kívül, hogy a gyermeknél olyan higiéniai szokásokat alakítson ki, amelyek mihamarabb reflexív, mindennapi szükségletté válnak. Ilyen többek között a pelenkáról való leszoktatás és a „kéredzkedés", a székelés szabályos ritmusának kialakítása, a nemi szervek tisztántartásának követelménye, a rendszeres mosdás, fürdés, fogmosás elmaradhatatlan és nélkülözhetetlen szokássá válása stb. A szülőknek kisgyermekükben a jövendő anyát és apát is látniuk kell. Ezért rendkívül, mondhatnám sorsdöntőén fontos a nemi szervek higiéniája, óvása a sérüléstől. Az utóbbinak eszköze a megfelelő ruházkodás, alsónemű. A higiéniával azonban vigyázni kell, eltúlzása különösen kislányoknál ugyanúgy káros lehet, mint az ellenkezője. Például, ha a kislányokat pólyáskorukban sokat púderozzák, nagy baj lehet belőle: a púder lerakódik az érzékeny nyálkahártyára és súlyos összenövéseket okozhat, amelyeknek kezelése éveket vehet igénybe. Továbbá kislánykorban is előfordulhat a nemi szervek gyulladása, folyás, rendszerint tisztátalanság esetleg meghűlés következtében. Hasonlóképpen a nemi szervek gyulladását idézhetik elő gyermekkorban a hüvelybe jutott bélférgek. Az édesanyának gondosan kell figyelnie kislányát, s bármely csekély rendellenességet vesz észre, azonnal szakorvoshoz, gyermekginekológushoz kell fordulnia. A gyermekkorról szólván, hadd tegyünk említést pszichés zavarokról is, amelyek káros hatással vannak a gyermekek egészséges fejlődésére. Igen gyakori eset, hogy a szülők valamilyen „csodagyereket" szeretnének nevelni csemetéjükből. Sok szülő már a 4—5 éves kicsit erején felül megterheli nyelvtanulással, zeneórákkal, balettal, sőt a biztonság kedvéért mindehhez még egy sportágat is hozzátesz. Ilyen esetekben aligha beszélhetünk a gyermek spontán érdeklődésének kielégítéséről, annál inkább a szülői önzésről, amely — hogy gyermeke mindenáron „sztár“ legyen — megfosztja attól, ami ebben az életkorban a legszebb: a gondtalan, játékos, igazi, felhőtlen gyermekkortól. (folytatjuk) Házasság, család XVIII. A szülők és gyermekeik közötti jogviszonyokat, a gyermekek nevelésére és eltartására vonatkozó előírásokat mindig annak az államnak a törvényei szerint kell megítélni, amelyiknek a kiskorú gyermek az állampolgára. Ha azonban a gyermek Csehszlovákiában él, akkor a mi törvényeinket lehet alkalmazni, ha ez a gyermek érdekében van (például ha a mi törvényeink előnyösebbek a gyermek számára, mint a saját államának a törvényei). 1A Az örökbefogadásnál a csehszlovák bíróság illetékes akkor, ha az örökbefogadó személy csehszlovák állampolgár. Egyébként az örökbefogadás feltételeit mindig annak az államnak a törvényei alapján kell megítélni, amelyiknek az örökbefogadó az állampolgára. A fentiekben csak nagy vonalakban ismertettük a külföldiekkel kapcsolatos családjogi előírásokat. Konkrét esetben célszerű, ha az érdekelt fél vagy a bírósághoz fordul tanácsért és felvilágosításért, vagy közvetlenül a Szlovák Szocialista Köztársaság Igazságügyminisztériumóhoz (Ministerstvo spravodlivosti SSR, Bratislava) intézi megkeresését. A következő számainkban a nőknek a szüléssel és anyasággal kapcsolatos jogait fogjuk ismertetni. Dr. BERTHA GÉZA £ c
