Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-06-15 / 24. szám
El sem búcsúzhattam tőled, édesapám ... Pedig még sok mindent szerettem volna elmondani. És még anynyi mindent akartam tenni, bizonyítani... Miért kellett ilyen korán itthagynom az életet? Apám, te mindig válaszoltál a kérdéseimre Miroslav Somora a Zilinai Közlekedési-mechanizációs Üzem tehergépkocsi-vezetője volt. Ez már a hatodik munkahelye volt, az előzőkről idegen apa lányainak gyilkosává vált. Barátnők voltunk. Vierkával sokáig egy iskolapadban ültünk. Együtt álmodoztunk, jövőnket tervezgettük. És hogy szerettünk barangolni a természetben, felüdített bennünket az élmény . Somora már harmadik napja feketén fuvarozott. Péntek óta nem állt az autó a munkahely parkolóján, és haza sem tért Teplickába. Pénteken egy fiatal nőt vett fel, aki — mikor Szene (Senec) után letért a főútról rövidítést színlelve — tiltakozott. Végül is felmérve a helyzetet — egyedül egy erőszakos férfival az erdőben — nem tanúsított ellenállást. Megegyeztek, hogy a visszaúton is Somora viszi majd. De másnap a fiatal nő magával hozta a bátyját is. fgy a férfi új áldozatot keresett. Vasárnap a trencíni állomáson két fiatal lány kérte meg, vigye el őket Strecnóba. A vezetőfülkébe csak egyiküket vette volna fel, mert kettőnek állítólag szabályellenes a vezető mellett ülni. Nem fogadtam meg a tanácsodat, apám. De, tudod, nagyon siettünk. És ketten voltunk ... Ezért volt bátorságom felszállni az idegen kocsira. Csak most, elbocsátották. A vádiratban megokolásként igazolatlan hiányzás, munkakerülés és a rendtartás elleni kihágás szerepel leggyakrabban. Somora „egyéniségét" egy bűnlajstrom teszi teljesebbé. Hatszor állt bíróság előtt, ugyanannyiszor ítélték el — a szocialista vagyon szétlopkodása, tiltott határátlépési kísérlet, fosztogatás, idegen tárgyak jogtalan használata és élősködés miatt. Magánélete is zilált volt. Harmincéves koráig, miközben élete felét tizenöt éves korától vizsgálati fogságban vagy büntetését töltve élte le, háromszor nősült. Első felesége egy évig bírta mellette. A sok verés és állandó rettegés miatt beadta a válókeresetet. Lányuk, Ludmila, ma már tizenkét éves. A második házassága még rövidebb ideig tartott. Fél év után az elsőhöz hasonló okokból felbontották. Harmadik feleségének kislánya született. Tehát kétszeres apa volt, két lány apja, mégis két 15 ■D a i/> U.' О о LL. egyetlenegyszer próbálkoztam ... Máskor mindig hallgattam rád, hiszen tudod, ötéves se voltam, amikor anyám meghalt, és azóta csak a te szavadnak engedelmeskedtem. A lányok elutasították az ajánlatot. A sofőr lógó orral távozott. Pár perc múlva azonban mentő ötlete támadt. Miért ne térne vissza, miért ne használná ki az alkalmat? Mielőtt azonban visszatért a lányokért, leszerelte a kocsikísérői ülés melletti kilincset. A lányokat már nem találta az állomás előtt. Nem voltak az állomás épületében sem. A peronon voltak. Már megvették a menetjegyet, mégis elfogadták a túlságosan is készséges sofőr ajánlatát. Mindketten beültek a vezetőfülkébe. Azt nem vették észre, hogy azon az oldalon a kilincs hiányzik. Somora mindenre felkészült. Szükség esetére kés lapult a zsebében. Nemsokára használta is, amikor a főútról Trencianske Teplice felé tért, ismét útrövidítést színlelve. Az erdő szélén megállt, előhúzta a nagy konyhakést, és felszólította a lányokát, hogy forduljanak neki háttal. Megkötözte a kezüket és mivel egyikük kiabált, zsinórral rongyot erősített a szájára. A lányok védekezése csak fokozta a merénylő dühöngését és szexuális vágyakozását. Ellenkezésükre a szerelőkulccsal ütötte őket és a kést szurkálta beléjük. Mikor a gyilkos ráeszmélt, mit tett, elhajtott, kocsijában a két holttesttel. De a két lány tragikus sorsa ezzel még nem teljesedett be. Somora nem feledkezett meg eredeti szán dékáról. A holttesteket levetkőztette és az egyiket megbecstelenítette Újabb eszeveszett rohanás követke zett, útját az áldozatok ruhái jelez ték. Már Morvaországban járt, ami kor elhatározta, hogy megszabadul a holttestektől, Sidónia községben lapátot kért kölcsön és a Valasské Klobouky melletti Brumov-Bylnica faluban sírt ásott nekik a hulladéktelepen. Mennyit álmodtam a jövőről. Milyen szomorú voltam, amikor érettségi után nem vettek fel a főiskolára. De reméltem, hogy egy-két év múlva sikerül a felvételim. És örültem, amikor Vierkát felvették Prágába a külkereskedelmi minisztériumba, később pedig szolgáiatiiag külföldre küldték. Úgy örült neki ő is. Gyakran beszélgettünk ar-