Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-06-15 / 24. szám

1. Martin Luther King emberi és állampolgári kötelességének érezte, hogy felemelje szavát a vietnami háború ellen. 1967-ben negyedmillió New York-i béketünte­tését vezette. Ekkor mondta: „ ... vállverege­­tőn leintettek, hogy mi dolgom Vietnammal, én csak harcoljak a nége­rek polgárjogaiért. De én a jogtalanság ellen harcolok és erkölcsi ér­zékemet nem oszthatom ketté. A harc az igazsá­gért egy és oszthatat­lan!“ 2. Városok, beszédek, sajtóértekezletek, tünte­tések, menetek, börtö­nök végén a tragikus végállomás, Memphis. „ ... fáradt vagyok, el­fáradtam, és nem azért menetelek, mert ez ne­kem magam-mutató örö­met szerez, hanem azért, mert jogainkról van szó, mert férfi vagyok, mert isten gyermeke vagyok, mert néger katonák is menetelnek idegen or­szágban — a halálba ...“ 3. Lelkész vagyok, mély­ségesen vallásos. De az élet könyörtelen valósá­ga, nagy tudása és a harc, amelyet vívott s amelyért meghalt, el tudta vele ismertetni a marxizmus igazságát... 4. ... és eljutott az osz­tályharc felismeréséig és elfogadásáig. Memphis­ben, a hulladékeltakarí­­tók brutálisan fegyverrel szétkergetett csendes tüntetésén kiáltotta or­szág világ szemébe: „Ez a harc már nem a faji egyenlőségért folyik — ez már osztály harc!“ „.fflifl UÉSfii llülflli II. Arabszolgaság intézménye tabu volt, mert nemcsak déli, hanem északi gazdasági érdekeket védett. A déli államok ültetvényesei közvetle­nül voltak az érdekeltek, az északiak, mint vállalkozók, közvetve, egyszóval a rabszolgatartás intézménye a fejlődő amerikai kapitalizmus egyik sarkalatos tényezője volt. És így még áldozatok árán is foggal-körömmel ragaszkodtak hozzá az érdekeltek, elsősorban termé­szetesen a kifejezetten rabszolgatartó államok. Úgy, ahogy egy virginiai ültet­vényes, akinek a neve feledésbe merült, de az abolicionistákhoz (abolicionizmus — a rabszolgaság megszüntetéséért in­dított mozgalom) intézett szavai fenn­maradtak és belekerültek Herbert Aptheker, a négermozgalom neves tör­ténészének egyik tanulmányába: „Meg kell érteni és soha­sem szabad elfelejteni, hogy ennek az államnak az alkotmánya csinált Tóm­ból, Dickből és Harryból vagyont, amint hogy va­gyont csinált Pollyból, Nan­­cyből és Mollyból. S legyen bár ez a vagyon a legna­gyobb átok vagy akármi, mi meg akarjuk tartani. A vagyon, amelyet tulajdo­nosai megbecsülnek, az jó. Nem engedjük meg, hogy politikai sarlatánok ezt bármi módon kétségbevon­ják." Az amerikai négerek történelmét la­pozgatva ez az idézet döbbenetesen mainak hatott. Kvinteszenciájaként a négerek értelmi alacsonyabb rendűsé­­géről szőtt mítosznak, ez az a gondo­lat, ez a vasakarattal nemzedékről nemzedékre átplántált elv tartja ébren és táplálja a fehér amerikaiban a faj­­gvűlöletet. Ezek a szavak azok, ame­lyek vagy százötven év távlatából kar­mokként szorítják össze a fekete ameri­kai szívét — napjainkban, amikor a Ku- Kfux-Klan ugyanolyan égő kereszttel hirdeti meg a pogromot, mint száz esz­tendővel ezelőtt. . . Malcolm X — a fekete iszlám Az amerikai népek szabadságmoz­galma úgy mint a múltban, ma sem nélkülözi a vallási hátteret, alapszíne­zetet, amely olykor fanatizmusba haj­lik. így született meg a fekete iszlám, amely a négermozgalom legradikáli­sabb szárnyát szövi át. Hirdetői az ősi afrikai kultúrára hivatkozva elutasíta­nak mindennemű együttműködést a „fehér ördöggel“, nem látják - vagy nem akarják meglátni - a többrend­beli haladó szervezet harcát a rassziz­mus és minden megnyilvánulása ellen. Vezetéknevüket is levetették, s helyette csak az „X" betűt használják, mert - úgymond - ezt elődeikre még a rab­szolgatartók ragasztották önkényesen, s így méltatlan hozzájuk. Malcolm X a New York-i néger­negyed, Harlem alvilágából nőtt a né­germozgalom legradikálisabb csoport­jának vagy inkább szárnyának vezér­alakjává. Apját agyonverték a fehérek, anyja nem tudott megbirkózni a nyolc gyermek eltartásával, összeroppant, és a család teljesen szétesett. Malcolm nem járhatott többé iskolába. Fenn kellett tartania magát, előbb cipőtisztí­tásból, később marihuánás cigarettái eladásából, s mikor már kiismerte ma­gát a harlemi alvilág dzsungeljében kábítószercsempészetből, kerítésből, ille gális fogadásokból, orgazdaságból élt mígnem maga is szervez egy kisebt fosztogató bandát, amelynek két fehé lány is tagja. Végül is lebuknak, é: Malcolm tíz év börtönbüntetést kap. Ti; évet nem is annyira a rablásért, mini azért, mert fehér lányokkal közösköd­tek.. . Jóval később, akkor, amikor már rádió- és televíziós beszédei révén ismertté vált, amikor lapot ad ki és diákoknak tart előadásokat, az újság­írók megkérdezték tőle, hogy milyen egyetemet végzett. „Az én alma mate­rem a könyvek“ — mondta. A könyvek­hez a börtönben jutott, ahol ideje volt ráébredni tudatlanságára, műveletlen­­ségére. Valamiféle enciklopédikus szó­tárral kezdte, s hogy a definíciókat jobban az emlékezetébe vésse, ától zetig lemásolta! A börtönben ismerke­dett meg a fekete iszlámmal is, s mire büntetését letöltötte, készen állt arra, hogy minden erejével, s most már tu­dásával is népe jobb sorsáért küzdjön. Nem rajta múlott, hogy az egész fehér fai gyűlöletének jegyében . . . Dr. Martin Luther King - a Nobel­­diias „boy" Éppen tíz évvel ezelőtt oltotta ki egy Ray Earl nevű orgyilkos vagy bérgyilkos a négermozgalom legnagyobb vezető egyéniségének — és egyáltalán az amerikai történelem egyik legnagyobb­­jának — a nemzetközi békeharc kima­gasló alakjának életét. Azután, hogy számtalanszor letartóztatták, vizsgálati fogságba vetették, bebörtönözték, az­után, hogy az FBI a legvadabb fenye­getésekkel hasztalan akarta öngyilkos­ságba kergetni . . . A nagyapa már kisgazdálkodó, azaz földbérlő volt, de ez az élet nem sok­ban különbözött a rabszolga ősök nyo­morúságától — éppen úgy ki volt szol­gáltatva az ültetvényes kénye-kedvének, mint elődei. Az apa mélyen vallásos érzelmű volt, esti iskolába járt és lelki­­pásztor lett, az anya egy lelkész lánya, jobb iskolákat látogathatott, ő tanítónő volt. Kis, a mindennapok hozta eszkö­zökkel, a maguk egyéni módján har­coltak a lélekölő faji megkülönböztetés ellen. — Soha senki sem csinálhat belőled rabszolgát, ha nem gondolkodsz úgy mint a rabszolga — Martin ezt tanulta meg a szülői házban. És dr. Martin Luther King — akit nem­egyszer löktek oldalba a gyűlöletes „nigger" vagy „hé, boy" felkiáltással, s mit számított a doktori cím, mit a Nobel-díj, amelyet 1964-ben kapott! - ezt az eszmévé nemesedett apai intel­met adta át először népének. Másod­szor pedig mesterének, Mahatma Gan­dhinak, a nagy indiai szabadsághar­cosnak tanítását: harcolni, küzdeni ki­tartóan, szívósan, az igazság győzel­mébe vetett hit acélozta kollektív lélek­­erővel, erőszak és vérontás nélkül. Hu­szonhárommillió amerikaiért küzdött. Akiknek ősei kiszakíthatatlanul mély avökereket eresztettek ebbe a földbe, s akik ma már büszkén vallják, kiáltják a költővel: „Én is Amerika vagyok!" LANG ÉVA ■’В(П'И«ГЧИ» Ш14МН0ВШИК Ш1И4Ч1ВШИ» 1Ю1ИРПНШИ» ИППЬШМ» смнични» ИГ U.lUiU 1 ЬПРШВ» SZIBÉRIAI ÚTMEGYZET V. Mit keressenek az asszonyok Szibé­riában? Hiszen a szélsőséges, olykor kegyetlen természeti feltételek között dolgozni csak edzett, izmos karokkal lehet. Viszont az izmos karú férfiak­nak jólesik, ha esténként vagy legalább a hét végén családjuk köré­ben pihenhetnek. Szibéria arculata napról-napra vál­tozik. A megoldásra még számtalan lehetőség kínálkozik, teremtő erőből, ötletből sincs hiány. így született meg a gondolat: Míg a férjek a távoli olajmezőkön dolgoznak, az asszonyok eljárhatnak a lakótelepekhez közeli üzemekbe. És az üzemek egyre sza­porodtak. Tyumeny egyik üzemében, ahol a kétezerötszáz alkalmazott hetven szá­zaléka nő, egészségügyi segédeszközö­ket, műszereket gyártanak. Tizennyolc­féle nemzetiségű asszony dolgozik e korszerű, a dolgozók igényeit min­den téren kielégítő munkahelyen. Vendéglátóink először az üzem mú­zeumába kalauzoltak, akárcsak egy újdonsült dolgozót. Tatjána Tyimofe­­jevna Gavrilova, a múzeum vezetője ugyanis elárulja;, a múzeumnak tulaj­donképpen az a célja, hogy minden új munkaerő megismerje az üzem fejlődésének menetét, azoknak a dol­gozóknak nevét és fényképét, akik munkájukkal kiváló eredményeket értek el. Tudnia kell, mit várnak tőle munkatársai, a vezetőség, miben tá­mogatja, miben nyújt segítséget az üzem. Az első dolgozó fényképes üzemi igazolványa tizenöt év alatt kissé már megfakult a vitrinben. Ö maga már nyugdíjas, de hasonló korú kollégái­val együtt még rendszeresen bejár volt munkatársai közé. A fiatalok — a dolgozók egyharmada harminc éven CTlCUPb П-ü rjt-b ИМСГИУМГМТ 1. Ebben az üzemben dolgoznak az olajtermelők feleségei 2. Tatjána Filipovna, az Szem több­szörösen kitüntetett dolgozója 3. А. I. Kotok, a pártszervezet elnöke, már járt Csehszlovákiában 4. Szibéria óriási változáson ment ke­resztül

Next

/
Thumbnails
Contents