Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-06-01 / 22. szám
Lányom, születésekor tudtam meg, hogy én is amolyan „nem kívánt” gyerekként jöttem a világra, „ha már megvan, szeretni fogjuk”, s talán „épp azért, mert nem kívánt, ő lesz a legokosabb a három közül” alapon fogadtak. A szomszédasszony visszaemlékezését semmi sem bizonyítja, gyerek voltam még, amikor apu meghalt, de szeretete ma is bennem él. Tizenkét év távlatából leírhatom, a kedvence voltam. Tuí* W ü c/3 HH ►J О О fa vá vesznek föl? S első munkaadómnak ma is hálás vagyok, mert nem utasított el terhességem miatt. A szülés után öt hónappal újra munkába kellett állnom. Fájt a szívem, mert tudtam, miről mondok le. A bölcsődétől féltettük a betegen, véznán világra jött kislányt. A hajnali ébresztések, a bölcsődé« gyerekeknél oly gyakori légcsőgyulladások, a lelki megrázkódtatások, az anyanyelvétől való lajdonképpen nem voltunk nagy család, három gyerek akkoriban nem számított soknak, de velünk élt nagyanyám is. Nem volt autónk (ma sincs), de volt sok könyvünk. Nem jártunk a tengerpartra nyaralni, de nem is cserélném föl a falusi nyaralásainkat, ezek emlékét, a kacsazsíros kenyeret, az esti békahangversenyt, a sötétedésig tartó focimeccseket egy villáért. Az egyetem és a nem létező munkahely között lebegtem, amikor rájöttem, terhes vagyok. Először megijedtem. Hoelszakítás elrettentett bennünket. A féléves emberke ösztönösen vonzódik édesanyjához, édesapjához, benne még nem alakult, fejlődött ki a szeretet érzése kellő mértékben, s ha már ilyen korán kiszakítjuk egy biztonságot nyújtó környezetből, az otthonából, nem azonnal, néhány év múlva tapasztaljuk, valami hiányzik a gyermek és a köztünk, szülők közötti kapcsolatból. Ez a veszteség pótolhatatlan, a mulasztás helyrehozhatatlan. „Nénire” sem szívesen bíztuk volna, akinél esetleg otthon érzi magát, hiszen az embernek egy otthona lehet csupán Maradt édesanyám és férjem áldozatvállalása, segítsége, mely kimondhatatlanul sokat jelent a gyerek számára. Egyéves korában biztos lehetett abban, hová tartozik. Hogy mindig egyazon nyelven beszélünk hozzá, megkedveltetjük vele a beszédet. Ebben nyújtanak nagy segítséget a magyar népi mondókák, gyermekversek, gyermekjátékok, gyermekdalok, melyeket délután mondogatunk, énekelünk neki, játszunk vele. S most, tizenhat hónapos „fejjel” már megköveteli, hogy így is foglalkozzunk vele, ne csak bukfencezni, pohárból inni, tapsolni, pá-pát integetni tanítsuk. A verseken, dalokon keresztül a játszótársává válunk. Este, a kádban a Kis kacsa fürdik, s a gyerek a hajmosástól sem fél, mert tudja, hogy Csukd be szemed, Csukd be szád, Most mosom a Hajacskád. A térden lovagoltatást nem lehet abbahagyni. A Hóc, hóc, katonára hatalmasat kacag, az ujjain mutatja (néha még eltévesztve), melyik ment vadászni, melyik ujja almafa, melyik rázta meg. Az Ég a gyertya, ég ... első hangjaira leguggol, nehogy elkéssen vele. A Csip, csip csókára összefonja kezeit és rázza, sikongatva örömében. S nem is követeli mindig, hogy játsszunk vele, sokszor az is elég, ha más munka közben mondjuk neki a verset, dúdoljuk a dalt, megnyugszik, földerül hatásukra. Még azok hatására is, melyeknek sok értelme nincs, de a dallam, a ritmus mélységeiben rejlő értelem elbűvöli, elringatja a kisgyereket. A gyerek hálás egy mosolyért, egy jó szóért, hogy is ne lenne hálás az édesanyjától anyanyelvén hallott népdalokért, mondókákért. Többet jelent ez számára a születésnapi kerékpárnál, drága ékszereknél. GRENDEL ÄGOTA EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN Az ember életének biológiai szempontból több fontos, bizonyos jelenségekkel, tünetekkel körülhatárolt szakasza van: az újszülöttkor — az élet első három hete, a csecsemőkor — az első életév betöltéséig, a gyermekkor — kb. nyolcéves korig (több’ szakaszra oszlik, például a korai gyermekkor hároméves korig tart), a serdülőkor, amely a 19—21. életévig húzódik, az érett, Illetve a biológiai termékenység kora a 45. életévig, amelyet a változás kora követ nagyjából az 55. életévig; az ezután következő életszakasz az öregedés kora, amely szintén több szakaszra oszlik (az Egészségügyi Világszervezet legújabb felosztása szerint a „hivatalos" öregkor a 75. életévtől számítódik). Az újszülöttkor, tehát az ember életének első három hete, rendkívül nagy biológiai és pszichikai változások időszaka. A szüléssel megszakad a közvetlen kapcsolat anya és gyermeke között. Az újszülött biológiai önállósulásának egyik tünete az első napokban a kislányoknál a mell megduzzadása kisebbnagyobb mértékben, és olykor folyás vagy vérzés is észlelhető a nemi szervekből. Mindkettő átmeneti, mindössze néhány napig tartó jelenség, és csupán az anyatestből hozott hormonbőség, ill. -felesleg levezetése. Társadalmunkban a legtermészetesebb, hogy a nők túlnyomó többsége kórházban szül, ahol a maximális gondoskodás nemcsak az anya lelkiállapotára van jó hatással (mert biztonságban érzi magát és gyermekét), hanem biztosítja az újszülött szakszerű gondozását. Születéskor az újszülöttet biológiailag értékelik, minden fejlődési rendellenességet, minden rejtett betegséget idejében felismernek, s így késedelem nélkül segíteni is tudnak rajta. Az újszülött beilleszkedése, alkalmazkodása a merőben más környezethez, a „külvilághoz“, bonyolult folyamat, amelyben nagyon fontos szerepe van az anya magatartásának. A kicsi kivételes és állandó gondoskodásra szorul testi és lelki értelemben. A gyermek táplálásának legtermészetesebb módja a szoptatás. Minden anyának tudnia kellene, hogy az anyatej pótolhatatlan gyermeke számára. Az anyatej összetételénél, hőmérsékleténél, maradéktalan sterilitásánál fogva az újszülöttet illetve a csecsemőt sok betegségtől, fertőzéstől óvja meg. Különösen az első fél évben okozhat a mesterséges táplálás emésztőrendszeri hurutos megbetegedéseket, amelyeknek fő tünete a hasmenés. A mesterségesen táplált csecsemő kevésbé védett az egyéb fertőzések ellen, könnyebben betegedhetnek meg légzőszervei is, mivel anyatej hiányában a gyermek szervezete nem kap olyan anyagokat, amelyek ellenállóképességét fokozzák. Sajnos még ma is találkozunk azzal a téves felfogással, hogy a szoptatás kozmetikai szempontból árt a mellnek. Pedig éppen a szoptatás tudja megadni teljes egészében az anyai érzés kiteljesedését, testi és lelki értelemben egyaránt. Az újszülött és a csecsemő lelki fejlődése elsősorban az anya-gyermek érzelmi viszonyának mélységétől függ, de nem nélkülözheti az apa jelenlétét, törődését, tehát az apával való közvetlen kapcsolatot sem. Ebben az életkorban a szoros érzelmi kapcsolatok, a magatartás-formáló családi környezet adják meg azt az alapot, amelyre később a szellemi, lelki értelemben vett egyéniség épül.
