Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-05-25 / 21. szám

Birkatürelem

Teri néni, Mari néni elfoglalja helyét a lóca két végén, szemben egymással. Ki tudná, hányadszor már?

Féltett, jól fizetett szakma volt a birkanyíró mesterség. Bussán (Busince) valamikor nehéz volt bejutni a partiba. Akik még ma is csinálják, aggódnak — vajon ki veszi kezébe a megárvult ollót? Igaz, van már gép, de az se nyír magától.

Markos legények rakták elébük mindig a birkákat. Csattogott az olló, omlott le a gyapjú .

... A gazda nézegeti, tapogatja, morog valamit. Rossz volt a takarmány. Az asszonyok ráförmednek. — A vén telhetetlen — hát nem lát, a gyapjú sárga és csupa zsir, kaptak ezek abrakot is, nem is keveset. Az öreg csak mosolyog, odébbmegy. — Nem lehet ezeket bolonddá tenni.

Csattog az olló, a hatalmas kos meg tűri, hogy vetkőztetik. Bambán meresztgeti nagy szemét. Lent van a téli kabát. A fehér állat lehuppan a pádról, és futás a többiek közé.

Teri néni mintha bárányfelhőt hajtogatna össze — egy újabb nyaláb finom gyapjú.