Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-05-25 / 21. szám
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel A KORA TAVASZ JÁTÉKAI - VESSZÖFONÄSOK Lepkekergető Pille, pille, aranypille, Ne szállj tova, jövel ide, Cukros morzsát adok néked, Szállj le a kezemre, kérlek. Sípkészítők Кетдаяле, fűzfa, Szépen szóló fűzfa, Egy kisfiú sípot kér, Addig szólj, míg szépen kér, Mert ha nem szólsz, megharagszom, Jobban, mint a sógorasszony, Forró vízbe teszlek, Onnan is kiveszlek, Kerék alá teszlek, Onnan is kiveszlek, Fára húzom bőrödet, Kibököm a szemedet, Szólj, sípom, szólj, Szólj, sípom, szólj! Sír a gyerek, sípot kér, Adjunk neki egyecskét, Ha nem egyet, kettőcskét, Fölmászott a fára. Letörött az ága, Beléesett a Dunába, Vaskötelet a nyakába, Sót a bikának, Tejet a fiának, Fogadjunk föl egy icce borba, Hogy lejön a héja. E^^^^Kfa, tömött fa, Re^Wrzsa, rakoncai fűzfa, Síró gyerek sípot kér. Adjunk neki egyecskét, Ha nem többet, kettőcskét Fölmászott a fára, Leesett a sárba, Szegény asszony juhot őriz, Mind elszalajtgatja, Korpás zsebit kifordítja, Az orrodra húzza. Gólya, gólya, gilice, Mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta, Magyar gyerek gyógyítja, Síppal, dobbal, nádi hegedűvel! Olvasóink között talán senki sincs, aki ebben, vagy más változatban ne ismerné a tavaszi gólya-versikét. Hányán elgondolkodtunk gyerekkorunkban, hogyan is gyógyítja a magyar gyerek a gólya lábát éppen síppal, dobbal, nádi hegedűvel? Az előző írásban elmondottak, hogy a gyermekek játékaikban a felnőttek világára utalnak, itt is érvényes. A gyerekek nemcsak a felnőttek játékát, életmódját, kötetlen szövegű beszélgetéseit utánozták, hanem a kötött szövegű énekeket, mondókákat is. Így olyan kincsét is megőrizték a népköltészetnek — népi hitvilágnak, amely a felnőttek számára már értelmét veszítette. A gyerekek számára sem eredeti értékű a szöveg: vagy új értelemmel telítődött, vagy csak a ritmus kedvéért ismételgették a számukra sokszor talán értelmetlen szöveget. Ez történt a fenti mondókával is. El-elgondolkodtunk esetleg, hogyan gyógyíthatott a magyar gyerek a felsorolt zeneszerszámokkal, de közvetlen magyarázatot nem találtunk re sem a versikében, sem a gyermekfolklór más szövegeiben, cselekedeteiben. A magyarázatot a néphit alapos megismerése adja meg. Az ősvallás a kereszténység előtt a sámánizmus volt. A sámán volt a pogány magyarok papja. Maga a szó, amely megtalálható a rokon nyelvekben is, varázslót jelent. A sámán legfontosabb szerszáma, a dob segítségével tudta előhívni a segítő szellemeket, de gyógyításnál, varázslásnál szintén a dobot használta. A kereszténység felvételével azonban a dob tiltott szerszámmá vált, lassan kiveszett. (Az elmúlt évtizedekben használatos kisbíródob újabb, katonai eredetű.) Jóslásokban máig találkozunk azonban a dobot helyettesítő eszközzel, a szitával. Csak megjegyezzük, hogy erre utalnak egy másik gyermekdal sorai: Szita-pita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda! Gyermekmondókáink között sok tavaszi mondók& található, amelyek nem a közvetlen játékot kísérték, hanem az eszközös játékokra utalnak. Például: Jöjj meg fiefa labodának, Téli-nyári furulyának, Tejbe-vajba fürösztelek, Hasábfával kenegetlek. Tavaszi mondóka, mert ilyenkor készítik- a fűzfa (fiefa) síp több fajtáját a gyerekek. Ezek elnevezései is változatos képet mutatnak: perdujka (Kosice — Kassa környékén), pikula, síp, trombita (Gömör) stb. A fűzfasíp készítésmódjában is mutatkozik eltérés, azonban két fő csoport elkülönül egymástól: Az egyik, amikor a dús nedvű fűzfaágat kellő hosszúságúra vágják el, s a kérget ütögetéssel, hasábfával való „kenegetéssel" meglazítva egyben, kész síp alakjában húzzák le. A másik módszer, amikor a megfelelő hosszúságú kérget spirál alakban, szalag-szerűen elvágják, lehúzzák s tölcsér alakban összecsavarják. A hangszín változtatását mindkét esetben különböző módozatokkal érik el. Ugyancsak kora tavasz volt a különböző vesszőfonások ideje. A vetés, ültetés befejeztével a kapálás kezdetéig gyakran a felnőttek is kosárvagy egyéb vesszőfonással foglalatoskodtak. Sokszor a kisgyerek is kapott egy-egy kosárkát, porolót, esetleg ágyacskát, székecskét vesszőből. Régen még „pipát” is fontak belőle. Persze csak oldalról „hasonlított” a felnőttekéhez. De vesszőből fonva egy-egy babszemmel vagy kis kavicscsal még csörgő is került a legkisebbek kezébe. Fűzfavesszőből készültek a különféle korbácsok, melyek változatos nevét rendszerint az határozta meg, hány ágból fonták. Természetesen minden vesszőből készült játékot nem sorolhatunk fel — helyszűke miatt sem. Reméljük, hogy olvasóink emlékezetében így is felújítottuk az elmúlt korok játékait, és sokról adnak majd hírt nekünk. 7á SZANYI MARIA Foto: NAGY LÁSZLÖ Vesszőből font pipa, amely csak oldalról nézve hasonlít a felnőttek pipájához. Kedves gyerekek! Csörgő, amelyet fűzfavesszőből fontak, babszemet, vagy kavicsot raktak bele. Most könnyű feladat vár rátok: írjátok meg, mit szóltok gyermekjáték-készítő és gyűjtő versenyünkhöz. Tetszik-e, részt vesztek-e rajta, vagy hogy nehéznek tartjátok-e. Kíváncsiak vagyunk szüléitek, nagyszüleilek, osztálytársaitok, tanítóitok véleményére is. Tehát őket is kérdezzétek meg! Várjuk leveleiteket. Címünk: MÖ szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. 13
