Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-05-11 / 19. szám
тайкЗИ G oi®®®(o](S]widí!í Emlékeznek még kedves olvasóink Ügyes kezek címen meghirdetett kézimunka-versenyünkre? Azokra a nagysikerű kiállításokra is, amelyeket a beküldött kézimunkákból rendeztünk? Ismerve olvasóink ügyességét, versenyző kedvét, az idei év elején népi gyermekjáték-gyűjtő versenyt hirdettünk. Célunk, hogy a Gyermekek Nemzetközi Éve alkalmából 1979-ben az összegyűjtött, felhívásunk alapján elkészített játékokból kiállítást rendezzünk. Szakemberek irányításával kezdjük el az eszközös gyermekjátékok készítését, hogy az édesanyák, nagymamák, pedagógusok, nőszervezetek, éneklőcsoportok, kézimunkakörök, óvodáink, iskoláink részvételével így is hozzájáruljunk a Gyermekek Nemzetközi Éve megünnepléséhez. Kérjük kedves olvasóinkat, levelezőlapon vagy levélben jelezzék, ha részt vesznek versenyünkben, hogy segíthessünk, tanácsot adhassunk a játékok elkészítésében, amelyekkel hagyományainkat nemcsak felújítják, hanem a gyermekek kezébe is hasznos játékokat adnak. Ezáltal szorosabbá válhat о szülők és az iskola, a családon belül a nemzedékek kapcsolata. írják meg címüket, életkorukatl Valamint azt is, kitől tanulták, tanulják a játék készítését. Levelükön tüntessék fel versenyünk címét is: „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel" Aj játékot, a gyermekkor legfontosabb tevékenységét sokan és sokféle szempontok szerint vizsgálták ■ mór. Foglalkoztak vele pedagógusok, pszicholó£§ gusok, laikus és hozzáértő megfigyelők. Akinek a családjában, környezetében kisgyerek van, s játékot szokott vásárolni neki, tudhatja, hogy ez nem is olyan egyszerű. Kis barátunk „kinéz“ magának egy játékot: — Azt kérem! Igen. Éppen azt! — De az nem neked való! Még kicsi vagy hozzá. Majd ha nagy leszel, megkapod! — Ilyen nagy lánynak babát?! Nézd csak: kis edények, gyúrótóbla, nyújtófa! Azt vesszük meg, majd segítesz anyukának ebédet főzni! — Ha jó szóval magyarázunk, sikerül a vásár. A gyermek elégedett, s elégedett a szülő is: gyermeke korának, értelmi szintjének megfelelő játékkal játszik. S eközben: készül az életre. A játékba tanulás vegyül. A játéktevékenység megfigyelésével kutatók foglalkoznak. A játékokat szakemberek tervezik: mérnökök, ne-SZANYI MÁRIA A júté velők, pszichológusok. Közösen. Szocialista társadalmunk arról is gondoskodik, hogy a gyermekek kezébe minden szempontból megfelelő játék kerüljön. Nagyapáink játékát vajon ki tervezte? Ök játékboltban nem is jártak talán ... Vagy nem is volt játékuk? Csak dolgoztak?! Mert akkor másképpen volt mint ma... De bizony volt játékuk! Akkor is voltak játékok, mégpedig milyenek!? Egyik-másik játékuk ötletességét ma is megirigyelhetné akármelyik tervező! Hiszen a gyermek természeténél fogva szeret játszani - s régen sem volt ez másképp. Akkor is játékká alakult minden, ami csak a gyermekek kezébe került. S a felnőttek is éppen úgy kedveskedtek játékokkal a kicsinyeknek, mint ma. A játék a gyermek testi és szellemi fejlődését egyaránt segíti. Ezt a nevelésben betöltött fontos szerepét már a legegyszerűbb emberi társadalmakban is számon tartották. Ha megfigyeljük a népi gyermekjátékokat, azt tapasztaljuk, hogy a szórakoztató és munkáltató mozzanat mindig egyszerre van jelen bennük. A népélet megnyilvánulásait mindig az egyszerűség, célszerűség, egyenesség jellemezte. Kifejezésmódjában, mely mentes volt minden fölöslegestől, benne foglaltatott a nép életmódja és észjárása. Ugyanezeket elmondhatjuk a népi gyermekjátékokról is. A játékok egyszerű formája, a kifejezés célszerűsége mindig megfelel a gyermek képzelőerejének és belső igényének. A népi gyermekjátékok világában mindenekelőtt a gyermeket körülvevő földrajzi környezet valamint a felnőttek életmódja tükröződik. A nép szemében gyermekjátéknak számított minden, amivel a gyermek játszott. A népi környezet, a természet adta lehetőségek, a munka és életmód a gyermeket sokoldalúvá fejlesztették. Főleg annak volt nagy jelentősége, hogy a gyermekek többnyire saját maguk készítették a játékaikat. Ezáltal értékesebbé vált a játék, ugyanakkor meghozta a jól végzett munka örömét, fejlesztette a gyermek ötletességét s a gyermek megtanulta a munka megbecsülését. A falusi gyermekek el tudnak játszani a különböző növények terméseivel, fantáziájuk megszemélyesítette (antropomorfizálta) az élettelen tárgyakat. A természet nyújtotta anyagokból különféle „hangszereket" és egyéb tárgyakat készítettek - a felnőttektől ellesett dolgok alapján. A természet adta lehetőségek kihasználása a gyermeket egyben az őt körülvevő környezet mélyebb megismeréséhez vezette. A gyermek azonban játékká formálja a felnőttek kiselejtezett munkaeszközeit, illetve munkájuk hulladékanyagát is. A kislányok pl. a hulladék rongyokból babát varrtak, a babának szobát, konyhát „rendeztek be" stb. A fiúk kezén játékká változott egy kiselejtezett cérnaorsó, a lyukas kulcs stb. A gyermek nem leli örömét a bonyolult szerkezetű, túl finom játékban. Ezek legfeljebb a romboló kedvét keltik fel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a népi játékkincs. A népi gyermekjátékok közül azok maradtak meg, öröklődtek - vagy maguk, vagy a készítésmódjuk — nemzedékről-nemzedékre, amelyek szabad teret engedtek a gyermek képzelőerejének, utánzó ösztönének. Kezdetben a játéktevékenység teljesen a felnőttek dolga — a gyermek passzív. A játszani kezdő gyermeket a felnőtt vezeti be a játékok világába, ő készíti a kicsinyek játékait. Később, amikor a gyermek utánozni kezdi a felnőtteket, inkább csak a játék anyagát veszi a felnőttek világából — a játékká alakítást maga végzi mind több önállósággal. Játékos céljai szolgálatába állít mindent, ami a keze ügyébe kerül: az úton-útfélen felszedett kavicsokat, csont- és üvegdarabokat, sőt a hatalmába kerített állatokat, bogarakat stb. Azt használja fel, amihez éppen hozzáfér. A népi játékszerek igen jelentékeny része azonban a felnőttektől kerül a gyermekek kezébe. Ezekből általánosságban azok terjednek el, amelyek a gyermekek ízlésének, játékos szempontjainak jobban megfelelnek. A népi gyermekjátékoknak tehát két fő alakító ereje vg.i. részben a gyermek lesi a felnőttek életének egyegy mozzanatát, s formálja azt mozgással, eszközanyaggal, kísérőszöveggel a maga ízlésének megfelelően. Másrészt a felnőttek alakítják ki a gyermek játékait úgy, hogy azokkal a gyermeket belenevelik az őt körülvevő társadalmi-gazdasági életbe. Ezek mellett természetesen gondolnak a gyermekek szórakoztatására is. A magyar népi gyermekjátékok nem sokban térnek el más népek játékaitól. Legalábbis az eszközös játékok nem. Eltérést csak annyiban látunk, amennyiben az egyes tájak foglalkozásában - tehát a felnőttek életében is eltérés mutatkozik. A kézműves mesterséget űző apa munkájával kapcsolatos játékot adott gyermeke kezébe, a földműves miniatűr igásfogatot, állatokat, szekeret, ekét stb. A szlovákiai magyar gyermekjátékokról úgyszólván semmit sem tudunk. Természetesen — a rendelkezésünkre álló gyér irodalmi adatok alapján — ez esetben is érvényesek a fentebb elmondottak. Pedig itt is játszottak a gyerekek! Csak azok a játékok már feledésbe merültek. E sorozat éppen azt hivatott feleleveníteni, hogy egykoron hogyan, mivel játszottak a gyerekek egyes falvainkban? Lehetőség szerint az idénynek megfelelően, de anyag és technika szerint is nyomon követjük az egyes játéktípusokat — irodalmi adatok alapján. Reméljük, sokan visszaemlékeznek majd a saját gyermekkorukra, s megírják — vagy unokáikkal, gyermekeikkel leíratják hogyan, mivel játszottak régen? Egyelőre az eszközös játékokkal s méginkább a játékeszközökkel kívánunk bővebben foglalkozni. Hiszen a játékszövegekből, kiszámolókból stb. gyűjtemény már több jelent meg és jelenik meg a közeljövőben. Ennek ellenére azok leírását is várjuk. Különösen kíváncsiak vagyunk a játékot kísérő szövegekre, amilyenekre majd példát is szolgáltatunk. Nagy érdeklődéssel várjuk azoknak a játékoknak a leírását (alakja, anyaga, készítése szerint), amelyeket cikkeinkben mi is felhozunk példának. Mert ezekről a játékokról tudunk ugyan, de nem ismerjük, mely falvakban milyen változatban vannak elterjedve? 9
