Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-10 / 2. szám
Az igazi boldogság (őszét népmese) Mikor történt, ma már senki nem emlékszik rá. Egy öregembernek volt harminc fia. Felnőttek a fiúk — harminc menyecskét hoztak a házhoz. Mindegyiküknek született tizenhárom gyermeke. Az unokák is felnőttek, megnősültek. Azoknak is születtek gyermekeik: mindegyiknek tizenhárom ... Észrevette egyszer az öregember, hogy nem tart össze a család. Az egyik fia így kiált a másikra: „Miért hajtottad el a fehér juhomat a te nyájadba? Az az én juhom, nem a tiéd!” Az egyik unoka azt kiabálja a másiknak: „Miért az én zsákomból szórtál szemet a baromfinak? Az az én zsákom, te ne nyúlj hozzá!” Eljött az Üjév. Összegyűjtötte az öregember a nagy családját és azt mondja: — Hallgassátok meg, amit mondok. Ma éjjel mindenki maradjon a házban. Ha szerettek megteszitek. — Jól van — felelték mindnyájan. — Ügy teszünk, ahogy kívánod. Éjszaka havazott. Korán reggel az öregember kinézett az ablakon, hát látja, hogy a küszöbtől lábnyomok vezetnek az erdő felé. Mérges lett az öregember: — Szavatokat adtátok, aztán mégis elhagytátok a házat. — Esküszünk a becsületünkre és a családi fészek melegére — mondták egyszerre — egyikünk sem szegte meg az adott szót. — Jól van — válaszolt az öregember. — Én majd megtudom, igazat beszéltek-e. Fogta a fejszéjét és elindult a lábnyomok után. Sokáig ment. A nyomok egy magas fáig vezették őt, ott megszakadtak. Felnézett a fa tetejére — nem látott senkit. Leült, őrködött — a fáról nem jött le senki. Hozzálátott, hogy kivágja a fát. Amikor a munka felénél tartott, a fán megszólalt egy hang: — Miért vágod ki a fát, öregapám? — Hát te ki vagy? Kivel beszélek? — Én a Boldogság vagyok, a te nagy családod Boldogsága. És miért üldögélsz itt az erdőben? Hát hol ülhetnék másutt? A te házadban nincs mit keresnem. Széthúzó családban nem jut hely a Boldogságnak. — Igazad van — mondja az öregember. — Nincs az én házamban egyetértés. De azért csak térj viszsza, kérlek, tisztelj meg engem, az öregembert és én gondoskodom róla, hogy ne csak saját magukkal, hanem egymással is törődjenek. — Te jó ember vagy, — feleli a Boldogság — de amíg csak te magad törődsz a többiekkel, addig nem térek vissza. Az lesz a legjobb, ha mindegyikük megmondja, mi hiányzik neki a teljes boldogsághoz. Én teljesítek minden kívánságot. Szomorúan ment haza az öregember, leült a karosszékbe. Fiai, menyei, unokái sürögtek-forogtak körülötte: nem beteg-e, nem éhes-e? — Nem — mondja az öregember. — Semmi bajom. Az éjszaka elhagyott bennünket a Boldogság És miért? Mert ebben a házban elfelejtettétek azt a szót, hogy „miénk”, mindenki csak azt kiabálja: „enyém!” Szűk lett a ház, újat kéne építeni, de mindnyájan ezt mondjátok: „Magamnak építek, a többinek nem!” Ha mindenki másfelé néz, senki nem látja meg a közös boldogságot. Elszomorodtak ahányan csak voltak: hogyan éljenek Boldogság nélkül. Amikor az öregember elmondta, hogy a Boldogság teljesíti mindegyiküknek egy-egy kívánságát, zajongani kezdtek. Azt mondja az egyik: „Nekem két bika kellene!” A másik így kiabált: „Nekem egy jó ló!” Csak a legfiatalabb menyecske súgott valamit a kisfia fülébe, az pedig már mondta is: — Legyen közös a munkánk, közös az örömünk és éljünk egyetértésben! Mindenkit meghallgatott az öregember és ismét elment az erdőbe. Odaért a magas fához és elkezdte felsorolni a kívánságokat. — Jól van — mondja a Boldogság. — Teljesítek minden kívánságot, de a legfiatalabb menyed kérésével nem tudok mit kezdeni, ö közös munkát, közös örömet kér, ez pedig maga a Boldogság. Ha ezt a kérést teljesíteni akarom, vissza kell térnem a házadba. Az öregember így szól: — Azt ígérted, hogy minden kérést teljesíteni fogsz. Az adott szót be is kell tartani! — Igazad van — mondja a Boldogság. — Jól van, térj haza, majd látni fogod. Hazatért az öregember, hát otthon kedvesen fogadták: egyikük a bundáját segítette le, a másik kaláccsal kínálta. Amikor reggel felkelt, látta, hogy közösen dolgoznak: az erdőből együtt hordják a fát az új ház építéséhez, együtt etetik az állatokat, tisztítják az ólakat, vigyáznak a gyerekekre, ebédet főznek mindenki számára. És megint egyetértésben éltek, vidáman és boldogan. SÁGI TÓTH Tibor fordítása Népi gyermekmondókák és játékdalok Csip-csip csóka, Vak varjúcska. Add oda a szekeret! Nem adhatom oda, Tyúkok ülnek rajta. Al! a baba, áll, Mint a gyertyaszál, Akom-bákom, tanulj tőle, Vitéz Varga Pál. Jár a baba, jár, Mint a kismadár, Hónapután a kert alatt Lepkét is fog már. A népi gyermekmondókákat és a dalokat Kása László .Rozmaringkoszorú" című könyvéből válogattuk, amely 1978-ban jelenik meg a Madách Könyvkiadó gondozásában, KEDVES GYEREKEK! Ebben az évben először jelentkezünk fejtörővel. Reméljük az új évben is sokan külditek majd be a megfejtéseket, még akkor is, ha néha igényesebb. Biztosak vágyunk abban, hogy a megfejtés nem okoz majd gondot, és sokan külditek be a válaszokat címünkre: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Martanovicova 20. Tavalyi, utolsó számainkban közölt megfejtéseket még csak most sorsoltuk. A 45. számunk megfejtői közül könyvjutalomban részesült: Máté István, Gice (Hucín), Varga Csilla, Lédec (Ladice), Farkas István, Bogyarét (Bodza-lúky). Kuckó SIMKÓ TIBOR VERSEI Csicsergő Csücsöri, üröm az Tilili-csicseri itota, ririri. esi csői ború a keveri, kis Eri kenyere; tekeri pítyereg, derűje csücsöriücsörögi, furulya, csicseri eresze crtera, csicsai csöpörög. nyenyere. kis Eri. Longaméta Longaméta, labda, fölszökött a padra, keresi-kéri három ordas, két kicsiny s egy hórihorgas. Szérüpajta, szárnyék. felhő rajt' az árnyék, inog a padlás, leng a létra, mászik rá a langaléta. Nagygerenda roppan, veréb csipog a zugban — röpül a labda, jár a játék: ezt játszották szépa pádék. (A szerző „Tikirikitakarak" rövidesen megjelenő kötetéből) A 46. számban közölt rejtvény megfejtői közül sorsolással nyert: Barics Éva, Párkány-Nána (Stúrovo-Nána), Lakatos Mónika, Érsekújvár (Nővé Zámky), Vámos Pál, Bély (Biel). A 48. számunk megfejtői közül a következők nyertek: Virágh Anita, Felsőszeli (Horné Saliby), Sasváry Nándor, Ipolyság (Sahy), Mede Zsuzsa, Őbást (Stará Basta). Az 50. számunkban közölt fejtörő nyertesei: Lovas Éva, Felsőszeli, Csámpa Tibor, Vásárvámos (Trhové Myto), Pazderák Emőke, Kassa (Kosice). CSIGÁK Egy hat méter mély kútból két csiga mászik felfelé. Az első csiga 1 óra alatt 2 métert mászik felfelé, azután 1 óra hosszat pihen, de közben 1 métert visszacsúszik. A második csiga 1 óra alatt 3 métert mászik felfelé, azután 1 órát pihen, de közben 2 métert csúszik visszafelé. Melyik csiga lesz magasabban a negyedik óra végén? • Melyik csiga ér fel hamarabb a kút peremére? Hány óra alatt ér fel az egyik, illetve másik csiga? 13
