Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-04-20 / 16. szám
MINDNYÁJUNK ÉLTETŐJE: A FÖLD A föld hatalom. A múltban sok embernek egy tenyérnyi föld jelentette az életet. Egy barázda földért évtizedekig pereskedtek a szomszédok. Mindenki védte a magáét. Egy kapavágásnyit el nem pazarolt volna belőle senki, hiszen ez adta a mindennapi megélhetést, a kenyeret. A föld nemcsak ma, hanem a jövőben is az emberiség legfontosabb megélhetési forrása lesz. Semmivel sem helyettesíthető, mindnyájunknak szüksége van rá. Egy-egy ország földgazdagsága meghatározza a lakosság életszínvonalát, ellátását, a társadalom további fejlődését. A mezőgazdasági termelést növelhetjük a tápanyagok adagolásával, a növények nemesítésével, fejlettebb technikával — de a földterületet nem szélesíthetjük. Éppen ezért óvni, őrizni kellene minden négyzetméternyi területet, amelyen élelmet termelünk. S e helyett mit mutat a gyakorlat? A mezőgazdasági földterület évről-évre csökken nemcsak hazánkban, hanem a többi fejle t országban is. Csehszlovákia lakosságának élelmiszerfogyasztása nemcsak európai méretben, világviszonylatban is az elsők között van. A szükséges élelmiszermennyiséget aránylag kis területen termeljük ki. Az egy lakosra eső mezőgazdasági földterület 53,7 hektár, a szántóföldi 33,4 hektár. De a gyárak, üzemek, lakótelepek, úthálózatok sokszor éppen a legjobb minőségű földeken épülnek. Ennek következtében például csak 1975- ben 31 400 hektár szántófölddel rövidítettük meg a mezőgazdasági földterületet. Pedig földjeink, amelyek kenyerünket termik, nem mindenütt jó minőségűek. Szlovákia szántóföldjének csak a 16,4 százaléka tartozik a jó termőföldek közé. Minden ezer hektárra tíz kilométer vezeték, 63 vas- és 42 faoszlop is kerül, ami akadályozza a gépi megművelést. A jelenlegi feltételek mellett nem marad más megoldás, mint a meglevő földterület gazdaságosabb, észszerűbb kihasználása. A mocsaras területek lecsapolása, a száraz talaj öntözése, a műtrágyák megfelelő adagolása, a védőszerek alkalmazása, a gépek kihasználása — növeli a meglevő földterület hektárhozamát. Nálunk éppen az intenzív gazdálkodással tudtuk elérni, hogy az egyre csökkenő földalapon is biztosítottuk a lakosság növekvő élelmiszerfogyasztását. Azokon a parcellákon, ahol apáink 12 mázsás búzahozamot értek el hektáronként, ma 50 — 60 mázsa terem. Még ma sem lehet megmondani pontosan, hogy egyegy növény maximálisan hány mázsás hektárhozamot képes adni, de azt tudjuk, hogy a végtelenségig nem emelkedhet a terméshozam sem. A műtrágyázásban, a növényvédőszerek alkalmazásában is van egy bizonyos határ, amelynek túllépése már nem növeli, hanem csökkenti a terméseredményeket. A negatív hatást először a nitrogéntartalmú műtrágyák túlzott alkalmazásánál figyelték meg. Némelyik növényeredetü élelmiszernél a nitrát és a nitrittartalom olyan emelkedését idézheti elő, ami például a csecsemő közismert hasmenéses megbetegedésének egyik okozója. Tudnunk kell tehát, hogy a műtrágya túladagolása többet árt, mint használ. A növényvédőszereknél is fennáll a túlzott adagolás káros hatása. A jól ismert DDT-por sokoldalú alkalmazásakor például senki sem gondolt arra, hogy ez az aránylag ártalmatlan szer káros hatással lehet az emberre. Később megállapították, hogy a DDT nem tűnik el nyomtalanul, ellenkezőleg, a környezet minden anyagában: a talajban, vízben, élelmiszerben és az emberi szervezetben is megmarad. Elég, ha a DDT-ből parányi mennyiség kerül a talajba például mint növényvédőszer — a növényi és állati eredetű élelmiszerekkel bejut az ember szervezetébe is, ahol felhalmozódik. A zsír anyagcseréjét a szervezetben ez az idegen anyag kíséri, és károsan befolyásolhatja. Fennállhat az a veszély, hogy más vegyi anyagokkal együtt esetleg rákos megbetegedéseket is okozhat. A DDT használatának kérdése jelenleg világprobléma, mert hiába korlátozzuk, esetleg szüntetjük be használatát, visszakerülhet olyan élelmiszerekkel, amelyeket nem nálunk állítottak elő, viszont mi is fogyasztunk. Kiszámították, hogy a tengeri halakban 11 év múlva is megtalálható a DDT-felhalmozódás még akkor is, ha használatát azonnal megszüntetik. A kutatások azt mutatják, hogy inkább olyan rovarirtó-anyagokat, növényvédőszereket kell alkalmazni, amelyek ha mérgezőbbek is, de a talajban rövid időn belül ártalmatlan anyagokra bomlanak és nem halmozódnak, mint a DDT, melynek hatása a földben csak öt év múlva közömbösítődik. Bonyolult problémák ezek. Egyik oldalon növelni kell a mezőgazdasági termelést, a másikon vigyázni kell a környezet védelmére. Alapos szakismeret, hosszan tartó kutatómunka, becsületes hozzáállás kell ahhoz, hogy megtaláljuk az optimális megoldást. Az 1976-os évben hazánk párt- és kormányszervei átfogóan foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel és szigorították azokat a törvényrendeleteket, amelyek a földvédelemről szóinak. De ez még nem elég ahhoz, hogy most már nyugodtan mondhassuk: minden rendben van. A gyakorlati végrehajtása tőlünk, mindnyájúnktól függ. Éppen ezért óvjuk a termőföldet; ne hagyjuk elpazarolni semmilyen más célra! Elővigyázatosan bánjunk a vegyszerekkel, szigorúan tartsunk be minden előírást a használatával és raktározásával. Ha környezetünket védjük, egészségünket, életünket védjük I H. ZSEBIK SAROLTA V V , J
