Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-04-06 / 14. szám
PÄNDY LAJOS Az öreg méhész és a gazdag ember Élt ezen a messzi, bájos Perbetén egy rettentően gőgös, kévéig gazdag ember. Ez az ember olyan gazdag volt, hogy még a pattogatott kukoricát is aranyszitából ette. Háza, földje, szőleje — volt neki temérdek. S pénze annyi, mint a pelyva. Hogy lássa a világ az ő gazdagságát, karácsonyeste aranytallérokkal etette meg a kutyáját. Igaz, a szegény állat még aznap elpusztult, mert a világ minden tallérjánál ehetőbb falatnak tartotta a jó ropogós birkacsontocskát, de ez nem tartozik a történethez. Az ellenben igen, hogy ez a gőgös, kevély gazdag ember nemigen szenvedhette a szegény méhészt, nagyapámat. Hogy miért, ki tudja? Talán azért, mert az öreg méhészt mindenki szerette a faluban, vagy talán azért, mert az öreg méhész mindig igen-igen jókedvű volt, még olyankor is, amikor — vacsora nem lévén — mesével traktálta esténként az unokáját. Majd elfeledtem, hogy ez a gőgös, kevély gazdag ember örökösen lóháton járt. Azért-e, hogy még jobban lenézhessen mindenkit, vagy azért, mert olyan nagy hasa volt, hogy a lábai már nem bírták a terhet — nem tudom. De az biztos, hogy mindig lóháton járt. Egyszer is, ahogy keresztüllovagolt a falun, találkozott az öreg méhészszel, nagyapámmal. Megállította a lovát, és így szólt hozzá:- Hallod-e, hé, te öreg méhész! Azt mondják rólad a faluban, hogy te igen-igen bölcs ember vagy, és mindent meg tudsz csinálni. No, ha így van, csináld meg azt, hogy én most leszálljak a lovamról. Az öreg méhész lehajtotta a fejét, és úgy válaszolta: — Bevallom, uram, azt én nem tudom megcsinálni, hogy leszállj a lovadról. De tudok valami mást. Ha lelépsz a földre, akkor vissza tudlak varázsolni a lovad hátára. — No — nevetett a gazdag ember —, erre magam is kiváncsi vagyok! — Azzal nagy szuszogva lekecmergett a lova hátáról a földre. — Itt vagyok — mondta —, itt állok a földön, és várom a csodát, hogy visszavarázsolj a lovam hátára No, miért nem kezded el? Minek? — felelte az öreg méhész. — Hát nem elég neked, hogy leszállítottalak a lovadról? Hiszen az előbb ezt kívántad, vagy nem? A gazdag ember elvörösödött, aztán nagy szuszogva visszavánszorgott a nyeregbe. — Látod — mondta ekkor az öreg méhész — most aztán a második kívánságodat is teljesítettem. Visszavarázsoltalak a lovad hátára. S azzal úgy elkezdett kacagni, hogy összecsődült az egész falu. S mikor az emberek megtudták, hogy min kacag az öreg méhész, kacagni kezdtek ők is. így kacagták s azóta is így kacagják ki Perbetén az olyan embert, aki nagy gőgjében lenézi a másikat. Kacagjátok ki ti is! GYEREKEK! Az átmeneti időjárás után, amikor már sem a tél örömeit nem élvezhettétek, a tavasz pedig még csak hóolvadással, esőkkel jelentkezett, egyre gyakoribbak a napos, meleg órák. Újra a rétekre, terekre járhattok, s a szokásos játékaitokat játszhatjátok: kergetőzhettek, hunyókázhattok, métázhattok. Bizonyára több kiszámolót ismertek. Mi most olyan népi mondókákat és gyerekjátékokat közlünk, Kosa László rövidesen megjelenő Rozmarinkoszorú című kötetéből, amelyeket lehet, hogy szüléitektől, nagyszülőitektől gyűjtött a szerző. Egyedem-begyedem Titkom Pál, Hallgató Pál Tulipán Te vagy kint. Igyiridi-bigyiridi, Váradi vaskó, Kilencedik zacskó, Verebek voltak, Útra szálltak, Kölesszemet szedegettek, Mondd meg, hányat, tel Egyedem-begyedem, dínom-dánom Törzsöm-börzsöm, bikkfa-járom, Szőlő, rigó, kerek erdő, Mondván mondtam a medvének, Építsenek egy kőfalat, Kong, kong, kongatom, Rézpálcámmal kongatom, Bárány bicki, üsd ki hajtsd ki Ebből eztl Otöm-bötöm, öt mozsár, Szól a rigó, rikotái, Cérnára, cinegére, Hess, ki, libám, a mezőre. Entente, szalad a csikó, Akire jut a kilenc, Az lesz a hunyó Ecc, pecc, kimehetsz, Hónapután bemehetsz, Cérnára, cinegére, Ugorj, cica, az egérre, fussl flÍMckö KEDVES GYEREKEK! A mesék és az ifjúsági regények világa nagyon közeli egymáshoz, olykor teljesen elmosódnak a határok. Az alapul szolgáló esemény is lehet mindkettőben kigondolt, de megtörtént is, amely, elsősorban a mesék — főleg a népmesék — esetében az idők folyamán különböző színezetet kap, hogy megragadóbb, szebb legyen, hogy a jó és az igazság győzelme nyilvánvalóbb és biztosabb alapokra épüljön. Meseország széles határait járva biztosan találkoztatok már az igazságot szerető Mátyás királlyal, aki álruhában, vagy királyi köntösben védte meg a szegény embert a gazdagok zsarnokoskodása ellen, osztotta bőkezűen kegyeit s jóindulatú turpisságért, az egyszerű ember gyors csavoros észjárásáért. Legendaként terjedt el az ő idejében, ti pedig meseként ismertétek meg, ahogy Mátyás megkapáltatta az uraságot a szőlősben, vagy ahogy segíti a szegény parasztembert abban, hogy a gőgös és beképzelt uraktól aranyat csaljon ki. Mai fejtörőnkben mi is egy Mátyás királyról szóló mesét választottunk alapul. A mesében Mátyás egy önkényeskedő bírót büntet meg. A mellékelt kép alapján azt kell kitalálnotok, mi a mese címe, s röviden leírni azt amiért tetszett, vagy nem tetszett. Címünk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Martanovicova 20. A 8. számban közölt rejtvényünkre nagyon sok válasz érkezett. Valamenynyien pontosan találtátok el, hogy a képen a bratislavai vár látható, s azt is tudtátok, hogy a februári győzelem 30. évfordulóját február 25-én ünnepeljük. A könyvek gazdáiról így sorsolás döntött. A szerencse a következő versenyzőinknek kedvezett: Pazderák Emőke, Kassa (Kosice), Kosztur Elemér, Szentkirály (Króf), Csónak Katalin, Bény (Bína).
