Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-03-14 / 11. szám

Q tökéletes test, a látszólagos összetettségét is tisztán hordozó anyagi forma; gyermekek mosolyát, nők lágy asszonyiságát, férfiak izmait, fák sudaras törzseit, lovak tomporát, vizek cseppjeit idéző tökély — GÖMB.

S a legtökéletesebb, mindenek szülőanyja, hordozója, vonzóerejével újrateremtője, gömbök gömbje — FÖLD.

Néha gömbökről álmodom. Furcsák, lebegek, fehérek. NUgérinthetetlenek, elérhetetlenek . .. Alom-tárgyak. Ó, hogy vágyom rájuk! Sokáig keménynek hittem, de egy találkozás óta igazabb, emberibb halmazállapotúaknak látom őket — PUHÁK.

Bártfay Tibor szobrászművész szökőkútja központi szobrának alapformája egy gömb. Fehér gipszmodell. A felületére kerülő galambok még csak a művész tudatában élnek, de kicsinyített változatán már ott a robbanó szárnyú galambcsapat. Surrogni hallom az ívelten körbefutó koszorút, csobogni a szökőkutat. A szobrász az anyag és a formák művésze. Anyaghoz formát, formához anyagot keres. Mi harmonizálhat jobban a természet alkotta gömbök legtökéletesebbjével, a vízcseppel, mint maga a gömb?

A művész keze pihen a gipszszobron. Simítja, dédelgeti, ujjbegyével ütögeti — VARÁZSOL. Az alaktalan anyagból formát, a hideg formába emberi melegséget önt.

Körülötte művészi világának sűrítményei. Kisplasztikák, emberi szellemet idéző portrék, karcsú lányok, mozduló forradalmárok. S a félbehagyott torzók, a folytatást nézőjükben elindító szobrok. Egy gondolkodó és gondolkodtató művészet megvalósulásai.

DUSZA ISTVÁN