Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-03-07 / 10. szám
PETRÖCZY KATA SZIDÓNIA (1644-1708) Az egy-két verset alkotó régebbi költőnők (Ladoni Sára, Horvát Heléna, Massai Agnes) után Petrőczy Kata Szidónia az első magyar írónő, aki életművet hagyott az utókorra. Apja, idősb Petrőczy István, a bujdosó kurucok vezéreinek egyike volt, anyja unokatestvére volt az első kuruc fejedelemnek, bátyja, Petrőczy István pedig tábornoka mind Thökölynek, mind Rákóczinak. Ö maga Lengyelországban nevelkedett, majd hazakerülvén Erdélybe Pekry Lőrinc erdélyi mágnásnak lett harmadik felesége. Drámai fordulatokkal terhes házasságából menekült rendszeresen a költészetbe. Petrőczy Kata Szidónia szigorú protestáns (evangélikus) neveltetést kapott, s nehezen viselte el férje pálfordulásait. Pekry Lőrinc a grófi cím elnyeréséért kotolizált, majd mikor visszatért a kurucokhoz és Rákóczi tábornoka ként részt vett a Habsburgok elleni har cokban, Rabutin császári generális Nag\ szebenben őt, a feleségét vetette börtönb. a férj bűneiért. Miután innen kiszabadul' Sebes árvizeknek Sebes árvizeknek, kegyetlen szeleknek Érzem kemény zúgását. Szivemnek fájdalmait, iszonyú kínjait. Szemeim könnyhullását Meg nem-állíthatom, óránkint jajgatom Szerencsém változását. Mert naponkint nőnek, soha meg nem szűnnek Bánátimnak árjai. Sebesült szívemet, elhagyott elmémet Szomorúság szelei - -Igen ostromolják, éltemet fogyatják Engem vesztő kínjai. Már elfogyott nékem minden reménységem, Víg órámot nem várom. Sót mind éjjel-nappal epedvén sok búval Fájdolmimot jajgatom. S minthogy így gyötrődöm, szörnyen emésztődöm. Halálomat óhajtom. Vale Rákóczi Ferenc biztosított számára menedéket Huszt várában. Életművének fontos részét alkotják fordításai. Férje visszatérítése érdekében J. F. Mayer vitairatát ültette át magyarra, Pápista vallásra hajlott lutheránus lelkek ismeretének kínja (1690) címmel. Nagyszebeni fogságában fordította Johann Arndt ismert művét, melynek címe: A kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt szíveket élesztő jó illatú 12 liliom (1705). A Jó illattal füstölgő igaz szív című másik Arndtfordítása -a Magyar Nemzet ellensége előtt való már negyedszeri bujdosásában" született, Huszton. Verseinek alaptémája sikertelen házassága. Vágyódásnak, örömnek, gyengédségnek alig van helye verseiben, szemrehányásnak annál több. A szerelmes asszony bánata, férje hűtlensége miatt gyakori keserves, halóit kívánó kétségbeesés hadik a versekből. A 17. század második felének a korábbi hagyományokhoz kapcsolódó költőnői (Rákóczi Erzsébet, Eszterhózy Magdolna) házasságuk kudarcát - egy-egy fennmaradt versük tanúsága szerint - a barokk udvari költészet sablonos elemeivel fejezték ki. Petrőczy Kata Szidóniát az élmények átélésének mélysége, a feldúlt lelki egyensúly sokkal finomabb, árnyaltabb rajza különbözteti meg kortársnőitől. Csaknem félszáz versét maga gyűjtötte össze kéziratban maradt énekeskönyvébe. Sérelmei ellenére sose vált el férjétől, tizenegy gyerekük született, s közülük hot lányt föl is nevelt. A verseket a Hét évszázad magyar versei című gyűjteményből és Weöres Sándor Három veréb hat szemmel című antológiájából válogattam. A Szemfényvesztő versekre való replica „válasz" Pekry Lőrinc szerelmes versére, melyet nem neki, a feleségének, hanem szeretőjének írt („Tudom, e versed is nem énreóm esik"). A Vére miátt szenvedett elviselhetetlen súlyos keresztet értelmezéséhez hadd idézzem Weöres Sándort: „Véremből származott, jaj! halálos mérgem kezdetű panaszában a szerelmi zűröknek tulajdonítja saját keléses (kilis) betegségét, mely holtig kísérte és talán a halálát is okozta". Nincsen orvossága, semmi vígassága Búba epedt szívemnek. Kevés a szánója, nincs vigasztalója Jaj ily reméntelennek. Nem hogy enyhítője, avagy segítője Lehetne én ügyemnek; Azért teljességgel bizony nagy készséggel Kévánok elköltözni, Ez gonosz világtul s múlandó voltátui Nagy örömmel búcsúzni. Ha isten akarja, ne késsék órája, Kész vagyok mór meghalni. Mert az halói nékem lehet segétségem, Hogy elfelejtsem búmat, És ő enyhítheti, sebemet beköti, Gyógyítja fájdalmimat. Elveszi szivemrül, letörli szememről Gyakor könnyhullásimot. Vale, haszontalan sok könyhullatósim, Vale, szivemésztő gyakor sóhojtósim, Vale tinéktek is, gyakor jajmondásim, Valét mondok néktek immár, búsulósin» Szómagyarázat: Vale — latin búcsúszó. Vére miátt szenvedett elviselhetetlen súlyos keresztet Kezdete 1/ Véremből származott, jaj! halálos mérgem, Vérem miatt újúl óránkint ínségem, Vérem oka, hogy fogy az én egészségem, Mert miatta megúnt, ki volt reménségem. 2/ Atkozott órába fogant fajtalanság, Szomorúságomra született gonoszság. Vérével fertezést kívánó ocsmányság, Vére veszedelmén tomboló gyilkosság. 3/ Oka kínaimnok, sőt halálomnak is, Miatta nőtt rajtam ez fájdalmas kilis, Óránkint mérget nyel szomorú lelkem is, Mert sérti szívemet ez öldöklő tövis NŐVÉREIM, VERSELŐ ASSZONYOK Szemfényvesztő versekre való replica Valamint Gismunda kedves Guiscardusát Szerette igazán, sehol annak mássát Nem lelte, úgy én is szeretlek, de lássad, Mert engem nem kívánsz, hanem más látását. Keserves halálnak esik nehezebben, Tőled távúi létem szivemet szüntelen Gyötri, de szivedet tudom bizony ebben Nem bántja miattam, hogy úgy szeress engem. Azmelynek szemeit úgy kívánod látni. Hiszem a jó Istent, meg fogod utálni. Ha illyen hívedet miatta megúnni Nem szántad, hát más is mit tud reménleni. Tudom, e versed is nem énreám esik, így a bolondokat szép szóval hitetik. Hiszem, szabadságot el nem rekesztették. Egymás szerelmébe szabad élnünk holtig. Szerencse elmédet mint függőbe tartja, Addig még az Isten életemet nyújtja, Akkor is, kit szeretsz, tenéked nem adja, En nem néked bízik, mért kapdossz hát rajta. Arvoságra ügyed, úgy tudom, nem jutott, hogy özveggyé lehess, szívessen kívánod, Igaz hitvesednek hogy halálát várod, Isten tudja, kinek mennyi időt adott. És hogy részesülni kívánsz szerelembe, bizony másra célozsz szóddal e versedbe, mert te azt jól tudod, hogy az én szivembe Benn voltál és voltam hozzád nagy hűségbe. Én várlak szivessen, én édes violám, Nem akit óhajtasz, noha nem érted rám, Hogy feljön csillagod, nem bánom, fényljék bár, De még könyes szemmel emlékezel rólam. Az Isten szándékát, kívánom, megáldja Mindennek, néked is, mint szived kívánja. Tudom, életembe azt ő meg nem adja, Kész vagyok meghalni, ha Isten akarja. Vigasztald azután, azkit szíved kíván, Édessem, de tudom, megemlékezel rám És sokszor megsiratsz s könyezel óhajtván S mondod: Oh ur Isten, én hű társam hol van! Ha másnak személye néked nem kellene, Ügy hiszem, hogy szíved fogytig híven élne, Megmásulhatatlan hűséggel szeretne, De nem lehet, mert már mondottál ellene.
