Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-28 / 9. szám
SIMKÓ TIBOR Háztűznéző Fut a Dunán ladikom! Mi van benne? Bazsalikom. Kinek viszem? Annak, akit hozzám, irgumburgum, feleségül adnak. Szellő Fűszálak, kőszálak cikcakkján kószálok, harmattól nem fázom, ringy -rongyom nem rázom; de ha kikeleti langy ködben egy puha pihe rám röppen, van ott tánc és vigalom, égvilággá dalolom tilili-dalom: „Sej, holnaputám délután elszállok a szél után!” Fodormenta Ide menta, beesett, oda menta, Azóta vízért ment a — hiszi, aki issza fodormenta, kútvizünk tiszta Ahogy esett, fodormentáié, úgy esett, A kő csapjon a kiskútba belé! Kedves Gyerekek! Mai számunkban újra logikai fejtörőt közlünk, reméljük a korábbiakhoz “hasonlóan ez is fölkelti érdeklődésieket. A rajzon mindig két üres ablakot találtok, alatta pedig egy számot. A két üres részbe azt a két számot kell beírni, amelynek összege megfelel a megadott számnak. A feladat nehézsége abban rejlik, hogy az üresen hagyott ablakocskákba egytől tízig írhatjátok a számokat, és valamennyi csak egyszer fordulhat elő. Reméljük, nagyon sokan meg tudjátok majd oldani ezt a feladatot is. Válaszaitokat küldjétek el címünkre: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Martanovicova 20. IO 12 13 (A szerző Tikirikitakarak című készülő kötetéből.) A SZEGÉNYEK IGAZA (Japán népmese) Élt egyszer egy szegény asszony a fiával. A szomszédjukban élő gazdag kereskedő így szólt a fiúhoz: — Ha beleugrasz ebbe a jéghideg tóba, és reggelig benne maradsz, tízezer dénárt kapsz! A fiú megtette. Éjszaka az anyja nyugtalankodni kezdett, és egy fáklyával a keresésére indult. Mikor megtudta, miről van szó, megnyugodott. Reggel aztán a fiú így szólt a gazdaghoz: Kérem a pénzt! — Szó sincs róla — felelte a kereskedő —, hiszen anyád tüzet rakott neked, hogy felmelegítse meggémberedett tagjaidat. — Hiszen csak egy fáklyával jött keresésemre, hogy a sötétben megtaláljon! — felelte a fiú. — Hazudsz! — mondta a gazdag ember, és hajthatatlan maradt. A fiú elment, Abunavaszhoz, elpanaszolta neki a dolgot. — Helyes — szólt Abunavasz —, megértettem, amit mondtál, de mit adsz nekem, ha megkapod a pénzedet? — Kétezer a tied belőle — felelte a fiú. Киске Meghívta a kalifát, a vezíreket és a város minden előkelőjét. El is jöttek, kellemesen töltötték az időt reggeltől esteiig, de amint múlt az idő, egyre furcsábban érezték magukat, mert sem enni, sem inni nem kaptak semmit. Egyre ékesebbek lettek, végül is kitódultak a konyhába, hogy lássák, mi történhetett. A kalifa szólalt meg először: Elment az eszed, Abunavasz? — Hiszen készül, készül már az étel — felelte Abunavasz —, de a hús még nem főtt meg. — No hiszen — felelte a kalifa — így tíz év alatt sem fő meg ez a hús, hiszen a tűz az egyik sarokban van, a hús meg a másikban! Lakomára hívtál bennünket, de lakoma itt, úgy látom, nem lesz. Indulunk is haza mindannyian! De máskor aztán ránk ne számíts! Abunavasz azt tanácsolta neki, hogy menjen el a kalifához és panaszolja be a gazdagot. A fiú be is panaszolta, de Harun al-Rasid a kereskedőnek adott igazat. A fiú kétségbeesésében újra felkereste Abunavaszt. Abunavasz elgondolkozott, majd így szólt: — Holnap este megkapod a pénzt! A fiú elment, Abunavasz pedig kecskét, rizst, vajat és mindenféle hozzávalót vásárolt, mert elhatározta, hogy lakomát készít és vendégeget hív. A húst belerakta egy fazékba, a rizst is elkészítette. Aztán tüzet gyújtott. De az ételt a konyha egyik sarkába rakta, в tütet meg a másik sarokban gyújtotta meg. — Kérlek, ne haragudj, ó, kalifák legnagyobbja! — Válaszolt Abunavasz. — Arra kérlek, emlékezz a panaszt tevő fiúra, aki az egész éjszakát a jéghideg tóban töltötte, az anyja meg fáklyával indult keresésére. Fontold csak meg, uralkodóm, kinek volt igaza. Mert ha az a fiú tűznél melegedett a jéghideg tóban, ez a hús is megfőtt volna már ezen a tűzön. — Igazad van, Abunavasz! — szólt a kalifa, és megparancsolta a gazdag kereskedőnek, hogy fizesse ki a fiúnak a tízezer dénárt. 13
