Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-28 / 9. szám
lg KJ E CD X ö о fa Gyalogolni jó — írta Móricz. Sokkal kényelmesebb autón járni — állítja a mai ember. És magyarázatképpen hozzáfűzi, gyaloglásra nincs idő, mert az idő pénz: sietni kell. Még hogyan lehet sietni? Autóbuszon, gyorsvonaton, villamoson. De hát előfordul, hogy nem a cél szentesíti az eszközt, hanem az eszköz módosítja a célt. Falusi vasárnap. Jönnek-mennek itt is a személygépkocsik. Az egyik szebb, mint a másik. Jólöltözött családok ülnek bennük. Egy-egy kocsi kirándulásra viszi utasait, de a legtöbb csak látogatóba. Nem a szomszéd faluba! Csak ide, a harmadik utcába, meg az egyik végről a másikra. Már módosul a megszokott kép is, hogy a fiatalok végigsétálják a falut. Mozitól a focipályáig, cukrászdáig. Kocsiba ülnek, azzal hajtanak lassan, módosán, hogy mindenki lássa, telik rá. És autón hordja gyermekét a korral lépést tartó szülő is az iskolába. Nem azért, mert esik az eső, mert hideg van. Dehogy! így fél órával tovább alhat az a szegény gyerek, meg nem fárad el, amíg odaér, és ugye, ez a legkevesebb, amit megtehet érte a család. Erre is telik, hála az életszínvonalnak ... Játszom a gondolattal, milyen fogalmazást ír majd az ilyen gyerek, ha tanítója azt a témát választja: Mit láttál iskolába jövet? ... Elsuhantak a házak, fák, apukám majdnem elütött egy kutyát, káromkodott, mert megelőzték, büszke volt, mert mindenkit megelőzött? ... Valami ilyesmit talán. Pszichológus dolga, hogy kielemezze, az ilyen benyomásokból mi lesz a maradandó élmény. Nemrég egy kis faluban néhány szülő arról beszélgetett, hogy mit is kellene tenni. Akkor jelent meg egy beszámoló az újságban az *iskolák összpontosításáról; az iskolaközpontban igényesebb, színvonalasabb lesz majd az oktatás, de így ezentúl csak három kilométernyire lesz magyar tannyelvű iskola. Fárasztó ez a gyerekeknek, mégiscsak be kell adni a helybeli iskolába őket, ha az nem anyanyelvű is, latolgatták. 10 Ekkor kezdtem azon töprengeni, tényleg fárasztó volt-e nekünk is valamikor a szomszéd faluba járni? (Az is olyan három kilométer). Buszon mentünk, ha jött. Ha a havat hordta a szél, meg jeges volt az út — s nem jött a busz — gyalog, amikor kitavaszodott, biciklin. Emlékeimben ezeknek az utaknak csak a jóízű beszélgetései, gyerekes vitái, játékai maradtak meg, a búzatáblák, a kukoricás évszakonként változó színe, a mezei kút borzongató balladás története a beléölt emberről, meg az út szélén szedett virágok. Aztán fölvetődött bennem: megkérdezem a gyerekeimet. Elsős koruktól buszon, villamoson járnak a •fővárosi lakótelepről be a Duna utcai iskolába (körülbelül húsz perc, ha nincs közlekedési zavar, kiesés). Még sohasem kérdeztem meg őket, nem fárasztó-e számukra az utazás? De fölösleges volna, hiszen nemcsak a kötelező tanítási időért sietnek az iskolába, délután, estére — sőt hét végén is „visszaszaladnak“ szakkörbe, ilyen-olyan próbára, vidám délutánra a többiek közé. A kényelem nem termel értékeket. A fáradság nélkül elért eredmény élménye messze mögötte marad annak, amelyet saját tapasztalatával, erejével, önállóan gyűjt, gyűjthet a gyerek. Nagibin Téli Tölgye és Móricz Gyalogolni jó-ja ugyanazt példázza: csodálatos találkozások lehetőségét a természettel, tájjal, emberekkel — önmagunkkal. Ha van bennünk elég türelem, érdeklődés és látni akarás. Túltáplált felnőtteknek az egészséges mindennapi gyaloglás helyett ki kellett találni a „kocogó-mozgalmat“, s ki tudja, mit kell még kieszelni, ha gyermekeink számára a legfőbb jónak a kényelmet tartjuk és mindenáron, mindenképpen óvjuk őket még a szellőtől is. Az orvosok már „receptre adják“, előírják a gyaloglást a szívinfarktusra hajlamos, vagy azon átesett betegeiknek ... Csakhogy előírhatja-e majd az orvos az ilyen üvegházi féltéssel nevelt csemetéknek, hogy akkor is látogassák meg a falu — vagy a város másik végén lakó szüleiket, ha elromlott a kocsijuk ... Lehet, hogy nem lesz erre szükség. Lehet, hogy elég lesz, ha a gondos szülő megfizeti nekik a benzint -H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Házasság család IX. Az apaság megállapításának három esetét ismeri a családjogi törvény. Először: A házasság tartama alatt, valamint a házasság megszűnése után eltelt 300-ik napig született gyermek apjául mindig az anya férjét kell tekinteni és a születési anyakönyvbe bejegyezni. Ha azonban olyan férjezett nőnek születik gyermeke, aki az előző házassága megszűnése után újra férjhez ment, akkor a születendő gyermek apjának mindig a későbbi (tehát második) férjet kell tekinteni még akkor is, ha a gyermek az előző házasság megszűnésétől számított háromszázadik nap előtt születik. Másodszor: A többi esetben a gyermek apjának azt a férfit kell tekinteni, akit a szülők egybehangzó nyilatkozatukkal megjelölnek, illetve akinek apaságát az anyakönyvet vezető nemzeti bizottságon, vagy a bíróságon tett nyilatkozatukkal megállapítják. A szülők az apaságot megállapító nyilatkozatukat már a gyermek fogamzását követő időben is megtehetik, s így az apaságot a még cs'ak születendő gyermeküket illetően is megállapíthatják. Harmadszor: Ha az apaság megállapítására a fenti módon, tehát a szülők egybehangzó nyilatkozatával, nem került sor, mert a vélt apa nem hajlandó az apaságot önként elismerni, bírósági eljárásra és az apaságnak bírósági megállapítására van szükség. Az apaság megállapítására az indítványt mind az anya, mind a gyermek beadhatja, mégpedig annál a járásbíróságnál, amelynek körzetében a vélt apa állandó lakhelye van. Az apaságmegállapítási-kereset beadására a törvény nem szab semmiféle határidőt. A gyermek megszületése után ezt bármikor be lehet adni, tehát akár a gyermek nagykorúsága idején is. Ha az eljárás során valamelyik indítványozó (az anya vagy a gyermek) meghal, az eljárást a másik jogosult fél folytathatja. Amennyiben a vélt apa már nem él, az eljárás akkor is megindítható, de az indítványt ebben az esetben az elhunyt gondnoka ellen kell beadni, akit a bíróság nevez ki. Ilyen esetben az apaság megállapítására ún. törvényes védelem áll fenn. Eszerint a gyermek apjának azt a férfit kell tekinteni, akivel a gyermek anyjának a születést megelőző 180. és 300. nap között nemi viszonya volt, kivéve azt az esetet, amikor az apaságot fontos körülmények kizárják. Ilyen fontos körülmény lehet például a férfi impotenciája, vagy más súlyos betegsége stb. Az apaság megállapítása iránti eljárásban a bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján dönt az egyes bizonyítékok súlyának és értékének mérlegelése után. Ilyen bizonyítékok a tanúvallomások, a tárgyi bizonyítékok (levelezés, feljegyzések, orvosi leletek stb.) orvosszakértői vélemény, vérvizsgálat, örökléstani (genetikai) vizsgálat stb. Az apaságmegállapítási-keresettel egybe lehet kötni a tartásdíj megállapítása iránti indítványt is. Ebben az esetben a bíróság az apaság megállapításával együtt kötelezi az apát a gyermektartási díj megfizetésére is. Az apaság megtagadásáról majd a következő számunkban szólunk. (folytatjuk) DR. BERTHA GÉZA
