Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-03 / 1. szám
Kn eke WEÖRES SÁNDOR u j jé'!'vi me: Mesét mondok, dí-dá-dú, egyszer volt egy százlábú. se Hát az a százlábú állat sorra számlálgatott minden lábat, eredményül mennyi jött? épp 365. Az év minden napjára jut neki 1—1 lába. Egyik csupa kulimász, a másikkal magyaráz, harmadikkal zongorázik, negyedikkel falra mászik, ötödikkel mutogat, hatodikkal cukrot ad, hetedikkel krumplit hámoz, nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz, kilencedikkel az ajtót nyitja, tizedikkel vendégeit kihajítja, tizenegyedik csak csonka, tizenkettedikkel ágyát bontja, tizenharmadikát leharapták, tizennegyedikkel fog vakmacskát, tizenötödikkel koccint, tizenhatodikkal pöccint, tizenhetedikkel fociz, tizennyolcadikkal kocsiz, tizenkilencedik sántikál, a többivel fürgén szaladgál. Ahány lába — mert nem dőre — éppen annyi adománya az újesztendőre: minden napra jut 1—1, a sok kicsi sokra megy. * ' 7q — • „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel..." Kedves Olvasóink! Ki ne ismerné önök közül az idézett gyerekdalocskát, amelyről a néprajztudósok kutatásai alapján kiderült, hogy a török megszállás idején — háromszáznégyszáz évvel ezelőtt — keletkezett. Ez a töredék egy hosszabb, többnyire kislányok játékát kísérő ének részeként került a köztudatba. Sok száz ehhez hasonló ismert és ismeretlen játék él még, vagy épp most tűnik el egy-egy idős ember emlékezetéből. Ez a feltevés adta gyermekjátékgyűjtő pályázatunk alapötletét. De most elsősorban az eszközös játékokra gondoltunk. Szeretnénk, ha minden olvasónk, kicsik és nagyok, pedagógusok és szülők, fiatalok és öregek egyaránt bekapcsolódnának pályázatunkba, az eszközös régi népi gyerekjátékok gyűjtésébe. Ezeknek a játékoknak nagy csoportját alkotják az otthon elkészíthető tartósabb használatra készített játékok: a hintaló, a pörgettyűk, a mozgatható bábok. A másik csoportba azok az eszközös játékok tartoznak, amelyek készítése vagy használata közben mondókát, altatódalt dúdol a készítő vagy a tórgygyal játszó gyerek; a rongybaba, a fűzfasíp tartozik az ilyen játékok közé. Bizonyára már akadnak olvasóink között olyanok, akik a karácsonyi számunkban közölt felhívás alapján hozzá is fogtak a gyűjtőmunkához. Ha még nem, kezdjék el a gyűjtést. Hogy a munka könnyebb legyen az alábbiakat tanácsoljuk: írják meg milyen játékokkal játszottak gyerekkorukban, ha fiatalabbakról van szó, mit tanultak szüleiktől, nagyszüleiktől. Miközben ezt megteszik olvassák rendszeresen a lapunkban megjelenő „'Síppal, dobbal, nádi hegedűvel ..." című sorozatot, amelyet hivatásos néprajzkutató ír majd. Ebben szabályos időközönként egy-egy játéktípust mutatunk be. Kérjük, hívják fel erre ismerőseik figyelmét. A nőszövetség érdekköreiben és a CSEMADOK éneklőcsoportjaiban beszélgessenek róla, elevenítsék fel gyermekkoruk játékait! Ezzel együtt mutassák meg gyermekeiknek mivel játszottak, s a játék készítése közben énekelt dalocskákra tanítsák meg őket! A gyerekek pedig az iskolában, a kézimunka szakkörben tanítsák meg egymással ezeknek a játékoknak a készítését, a hozzájuk kapcsolódó mondókákát! Ezzel kapcsolatban felhívjuk az iskolák pedagógusainak, szülői munkaközösségeinek és pionírcsapatainak a figyelmét, támogassák pályázatunkat, rendezzenek kiállítást az így összegyűjtött vagy elkészített népi játékokból! Ez a fajta kezdeményezés jól szolgálná a gyerekek alkotó fantáziájának, kézügyességének fejlesztését, a szülőföldhöz, nagyszülőkhöz való kötődését. Tanácsot, ötletet minden érdeklődőnek szívesen adunk, ha hozzánk fordul, levélben vagy személyesen. Valószínű, hogy a sorozatunkban leírt játék többékevésbé ismerős lesz, minden faluban játszottak olyat, csak éppen kissé másként, más szöveggel, más alakú eszközzel. Ha más változatban ismerős egyegy játék, mint amiről olvastak, vagy hallottak, bátran írják le és küldjék be szerkesztőségünkbe. A legsikeresebb és legérdekesebb leírásokat képekkel szemléltetve közöljük. Ne feledjék el leírni, kitől és mikor tanulták, hallották a játékot. Fiúk vagy lányok, kisebb vagy nagyobb gyerekek játszották? Hol? Az utcán, a lakásban, a mezőn vagy a réten? Leveleiket, kérdéseiket és a játékok leírását az alábbi címre küldjék: NÖ szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Martanovicova 20. A borítékra írják rá: „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel...' Történt egyszer, hogy róka járt a kertek alatt. Nosza, megbolydult a baromfiudvar népe: kárálás, kotkodácsolás és ijedt gágogás verte fel a délutáni csendet. Nagyapám a méhes előtti kispadon szundikált, a tarkabarka Gyöngyi kutya meg a százesztendős diófa alatt álmodta vissza nyúlkergető ifjúságát. Hanem a nagy hangzavarra mind a ketten felkapták a fejüket. Róka koma meg éppen abban a pillanatban surrant el a kerítés mellett. Gyöngyi kutya vakkantott egyet, s azzal uzsgyi! — át a kerítésen űzőbe vette az ólálkodó csirketolvajt. De nagyapám sem volt rest, beugrott a méhesbe, leakasztotta az öreg sörétes puskát, s azzal kilépett a kert hátsó kapuján. De hiába durrant nagyot a puska, és a sőrétek is hiába szóródtak szét sivítva a levegőben, Róka koma sértetlenül iszkolt el a bajcsi erdő irányába. Nagyapám ugyanis a nagy riadalomban a méhesben felejtette az okuláréját, s így bizony nem sikerülhetett a célzás. A tarkabarka Gyöngyi kutya egy ideig még kergette a rókát, de aztán feladta a hiábavaló küzdelmet, öreg lábai nem bírták már a versenyt a fiatal rókalábakkal ... Az igazság az, hogy öregek voltak már mind a ketten: nagyapám is meg a tarkabarka Gyöngyi kutya is. Talán ezért ragaszkodtak úgy egymáshoz. No de ami délután nem sikerült, sikerül majd este. Nagvapám ugyanis azt gondolta, hogy róka koma nemigen hagyja ott a biztosnak látszó zsákmányt, és estére mire a hold kikukkan a felhők mögül, megint csak visszasettenkedik a baromfiudvar környékére. Nagyapám tehát felkészült a fogadására. Amikor leszállt az este, és a baromfiudvar elcsendesedett, nagyapóm óvatosan elhelyezkedett a kerítés mellett, méghozzá ott, ahol a legalacsonyabb. A kerítés innenső felére erős zsinegből készült hurkot helyezett el, ő maga pedig - a hurok végét szoü PÁNDY LAJOS Hogyan fogott rókát a nagyapám rongatva — elbújt egy ribizlibokor mögé. Várt, várt, várakozott a sötétség is egyre növekedett, de a ravasz róka csak nem jött. Talán már éjfél is elmúlt, amikor nagyapám a kerítés túlsó oldaláról furcsa neszt hallott. Valaki óvatosan közeledett a kerítés felé. „Ahá! A róka!" — gondolta nagyapám, miközben a hurok végét izgatottan szorongatta a markában. A neszezés azonban hirtelen megszűnt. Nagyapámnak ekkor nagyszerű gondolata támadt. Mi lenne, ha utánozni kezdené a kiscsibe hangját? Ha a róka meghallja, azt fogja hinni, hogy a kiscsibe valahogy kint maradt éjszakára. Ahogy gondolta, úgy is tett. összecsücsörítette a száját, és szép halkan elkezdte : — Csip-csip-csip-csip . . . Ahá, most valami megmozdult a kerítés túlsó oldalán! — Csip-csip-csip-csip . .. Mintha jönne, közeledne! Csip-csip-csip-csip Hohó, már itt is van! — Csip-csip-csip-csip . . . S a következő pillanatban a csirketolvaj hirtelen átvetette magát a kerítésen, és zsupsz! — egyenesen beleugrott a hurokba. — Megvagy! — kiáltott fel nagyapám, és akkorát rántott a hurkon, hogy a nagy lendülettől rázuhant a rókára. De a következő pillanatban úgy ugrott fel, mintha darázs csípte volna meg, és az ijedtségtől földbe gyökerezett a lába. A róka ugyanis ugatni kezdett, s nagyapám csak most döbbent rá, hogy kis híján agyonnyomta öreg cimboráját, a tarkabarka Gyöngyi kutyát. Mert ő volt a fogoly. Hát így fogta meg az én kedves nagyapám a csirketolvaj róka helyett hűséges barátját, messzi gyermekkorom bolondos pajtását - az öreg Gyöngyi kutyát KEDVES GYEREKEK! Az új év nálunk is kisebb változásokkal köszöntött be, és reméljük, ez nektek is örömet hoz majd. Mostantól kezdve ugyanis egész oldalas lesz a számotokra szerkesztett rovat. Az eddigi gyereksarok helyett „Kuckó” lesz a címe, és bízunk abban, hogy a Ti segítségetekkel színvonalas, érdekes verseket, meséket, fejtörőket közölhetünk majd. Igen, a Ti segítségetekkel, mert eddig is érkeztek szerkesztőségünkbe olyan rajzok, babák, fafaragások, írások, amelyeket Ti készítettetek, és olyan szépek voltak, hogy csak helyhiány miatt nem közölhettük őket. Most viszont szeretnénk helyet szorítani ezeknek is. De elsősorban azt kérjük, Írjátok meg, miről szeretnétek olvasni a Kuckó-ban, hogy játék, rejtvény, hobbi, verseny, minden számotokra érdekes helyet kapjon benne. Címünk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Martanovicova 20. Várjuk leveleiteket! 13
