Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-12-20 / 51-52. szám
Add a kezed Add a kezed Add a kezed Add a kezed Add a kezed Add a kezed mert beborult, mert fú a szél, mert este lesz. mert reszketek, mert szédülök, összerogyok. VALLOMÁSOK Add a kezed mert álmodok, Add a kezed mert itt vagyok, Add a kezed mert meghalok. SZÉP ERNŐ Szebb őröm Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje remeg az ablakon. Érzed? Ez itt a szív állandóan üres edénye, pedig örökké csak merít, merít. Mondhatnám ezt is még: ó, harmatos alma a tested, s rá a fény havaz! De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros s hogy női test. izgató és igaz. És nem hasonlítlak az angyalokhoz: asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak, mert úgy szorítsz forrón, sírva, magadhoz, hogy embernél több leszek általad. VÁCI MIHÁLY Dúdoló asszonyok, leányok kezéről ötszirmú virágot nyíló öklötök, mint a bimbó. Két tenyeretek kelyhe gyöngédség kicsi kertje. Galambok melegsége lakik a két tenyérben. örülnek az örömnek, s ha védik, mint az ölyvek. Fáradtak néha, fájnak, de soha meg nem állnak. Fogjátok két tenyérbe, mint a férfi fejét, ha olykor csüggedten jön meg — fogjátok két tenyérbe cirógatón a Földet. KÁNYÁDI SÁNDOR így húsz éve ültem fel először a vasárnap esti vonatra, hogy Ostravára utazzak. Itt Bős (Gabcikovo) környékén akkor alig volt munkalehetőség, hát menni kellett. Meg aztán háromszor annyit kereshettünk, mint a szövetkezetben. Az utolsó tízegynéhány évben már a nemzetközi gázvezeték építésén dolgoztam .. . Ez nem jelenti azt, hogy lélekben egy percre is elszakadtam volna a falumtól. Több mint tizenöt éve vár itt a család .. . az én családom. Néha elgondolkodom, s alig tudom elhinni, hogy nekünk családi házunk van. Nehéz erről a magamfajta embernek beszélni. Hogy ez mind így alakult, abban nagy része van Klárikának, a feleségemnek. Hosszú ideje nem dolgozik, mert a négy gyerek több gondoskodást vár, a nagyobbak ellenőrzésétől kezdve a kicsik esti lefektetéséig. Igazában csak ő neveli a gyerekeket. Nem is értem, miért mondják az emberek az ilyen asszonyra, hogy csak háztartásbeli. Nem, nem a gyerekek rabja. Amikor építkeztünk, hétköznap ő szerezte be az anyagot, hogy mire hazaérek, a munkához foghassak. Azokat a hétvégeket nem lehet elfelejteni. »Imre, saját házunk lesz!“ — örvendezett Klárika. Közben szaporodott a család. Ö pedig hétről hétre egyre több gonddal maradt itthon. A vonatokat lassan már csak úgy különböztettem meg, melyik megy hazafelé és melyik nem. Ezekben az években nem akartuk, • hogy munkahelyet változtassak. A nagyobb kereset nem a cifrálkodásra kellett. A gyerekek és a ház minden egyéb dolgot háttérbe szorítottak. Bármilyen sürgető munka volt is, a vasárnap délután a gyerekeké volt. Kivittük őket a focimeccsre, nagyokat sétáltunk, ök fagyit ettek, én pedig megittam egy sört... a vasárnapi sört — ennyi volt az ünnepünk. Hogy megértse: miért volt ez? A választ a hétköznapok adják, az elvégzett munka, a gyerekek öröme, Klárika elégedettsége, egyszóval az egész család boldogsága. Most már az új lakásban lakunk. Húsz évvel ezelőtt, aligha hittem volna, hogy nekem. Gróf Imrének házam lesz, ahol négy gyerek várja az ünnepet, amikor hazajövök. Az életünk, a hozzánk hasonló emberek boldogsága egymás szeretetéből, a gyerekek öröméből növekedik. Biztos, hogy Klárika munkája, nevelése meglátszik a gyerekek magatartásán. A két nagyobbat, a hatodikos Erzsikét és a nyolcadikos Évát már alig kell ellenőrizni. A tanulásra sem kell kényszeríteni őket. Erzsikét inkább a rajz érdekli. Éva óvónő szeretne lenni. Sokat segítenek az édesanyjuknak a kisebbek ellátásában. Klárika négyéves, kicsit félénk, csendes, Imi a legkisebb hároméves. Egyre többször tapasztalom, hogy mind a három lány az egyszem fiúval törődik . . . Ezek a képek élnek a vonatok tükröző ablaküvegein. Őket látom, ha körülöttem kártyacsaták dúlnak, a kilötykölt bor álmosító szaga bűzlik. A házépítés idején minden fillért megmarkoltunk. Miért élnénk most másképpen, amikor nőnek 4
