Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-12-15 / 50. szám
/ A kultui szólistái f-;■<“« Wm Amikor Királyhelmecről (Kráfovsky Chlmec) és környékéről esik szó, gyakran hangzik el a hűha indulatszó után „az nagyon messze van“ kijelentés, maguk az ott lakók is úgy egetik szűkebb hazájukat, mint ||SWol-kelet"-et. Pedig mindössze Haftáz kilométerre van Szlovákia ||&Kírosától. janiikor lapunkban megindítottuk a LVersenyezzen velünk a barátság- Sgjfcrüért'1 akciót, már tudtuk, hogy a hatodik l(ör értékelését a terebesi (Trebisov) járásban tartjuk meg. Majd hosszú latolgatások után — hiszen annyi kedves hely van a környéken — Királyhelmecre esett a választás. Egy-egy sorsolás előkészítése hosszadalmas, ^fáradságos munkát igényel. Most sem volt másképp, talán még nehezebb lett volna a távolság miatt,I mint az eddigi sorsolások során, j De .«Kik lett volna, mert a helmeciek olyan szervezők, akikben bízni lehet. A négy patronáló üzemen kívül ~f a tejfeldolgozó üzem, a pékség, a zöldség-A lelkes közönség, lapunk hűséges olvasói velünk együtt örültek a találkozásnak felvásárló üzem és a kórház — az előkészítésbe még nagyon sokan bekapcsolódtak a vnb-ról, a gimnáziumból és a művelődési házból is. Tulajdonképpen az egész város — ahogy később a fő szervezők elmondták. Nagyon szép est volt a helmed sorsolás. Mert a „keleti" ember szíve vendégszerető, baráti. A vendégszeretetből most bőven kijutott nekünk is, s egy része tán vonzóerővé változik gyakoribb vendégeskedésre csábítva. Mert a „távolkelet" minősítés talán abból is fakad, hogy e vidékre ritkán jut el az újságíró, még inkább egy szerkesztőség. Mostani találkozónk legnagyobb jelentőségét is abban látják házigazdáink is, hogy találkozhatjyink, megismerhettük egyBéres Máriát egyik készséges ! mélyesen vehette át a nöszöve A járási bizottság titkára, Cer Dobos elvtársnö gratuláltak a b más problémáit, gondjait, bajait és örömeit, lehetőségeit is. Valamenynyiünk véleménye az volt, hogy ilyen találkozókra sokkal gyakrabban kellene alkalmat keresni és találni. A legkellemesebb meglepetést a négy patronáló üzem versenyzői között megrendezett „Ki mit tud a Szovjetunióról?" vetélkedő szerezte. Mély eszmei és elvhűséget példázott a tizenkét versenyző, akik olyan ismeretekkel beszéltek az októberi eszmék bölcsőjéről, a Szovjetunióról, mint szűkebb hazájukról. S ha még a tényhez soroljuk azt is, hogy felkészítésükben sokan részt vettek, hogy munkatársaik közül jó néhányon hasonló színvonalon, ilyen jó tudással, ismeretekkel versenyezhettek volna, akkor dicsérhetjük csak igazán e versenyt.
